„A feladatot delegálhatjuk, a felelősséget nem”

A „patás ördög digitális lenyomatától” a modern kor kötelezően használandó vívmányáig terjednek a mesterséges intelligenciáról alkotott vélemények – fogalmazott Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetője a Reformátusok Szárszói Konferenciájának csütörtöki megnyitóján, a balatonszárszói SDG Konferencia-központban. Hangsúlyozta: a találkozó nem kész válaszokat ígér, hanem kiérlelt kérdéseket, és megfontolt válaszokat keres. A következő napok előadásai és pódiumbeszélgetései ezért a mesterséges intelligencia (MI) működése mellett annak veszélyeit, szabályozási kihívásait és jó felhasználási gyakorlatait is vizsgálják.

A konferencia kezdetén Hajdú Zoltán Levente, a Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálatának vezetője hirdette Isten Igéjét. A 119. zsoltár 9–16. verse alapján arról beszélt, hogy Isten Igéje teremtő, megtartó és életrendet adó szóként keretezi az ember létezését, az Újszövetségben pedig a megváltó Logosz hív párbeszédbe Istennel.

A lelkipásztor szerint az ember minden korban épít és eszközöket készít, ezek azonban bálvánnyá válhatnak, ha kiszakítják használójukat az Isten és ember közötti kapcsolatból. Nem az anyaguk vagy működésük teszi őket bálvánnyá, hanem az a természetellenes viszony, amelybe az ember kerül velük. – Bábel tornya vagy mesterséges intelligencia: én, az ember magamtól mindent képes vagyok rossz célra, az istentagadás és az önistenítés eszközeként használni – figyelmeztetett.

Hajdú Zoltán Levente ugyanakkor arra is rámutatott: ha az ember teljes szívéből Istent keresi, a technológia megmaradhat eszköznek. A kérdés ezért nemcsak az, milyen lehetőségeket kapunk, hanem az is, hogy mire használjuk őket, tudjuk-e általuk Istent dicsőíteni, és szolgálnak-e sokak javára.

Gér András László lelkipásztor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány kurátora a Lélek és algoritmus címből kiindulva nem azt kérdezte, van-e lelke az algoritmusnak, hanem azt: mit tesz velünk, és mit mond el rólunk. Szavai szerint az MI egyszerre eszköz és tükör, mert megmutatja, mit gondolunk az intelligenciáról, a tudásról, az emberről és a felelősségről.

Felidézte, hogy az ember régóta képzel maga mellé mesterséges lényeket, az ókori Talosztól a prágai gólemen és Hoffmann Olympiáján át a 2001: Űrodüsszeia HAL 9000 számítógépéig. Mint fogalmazott: a mai helyzet újdonsága nem maga a kérdés, hanem az, hogy a „mítoszból használati tárgy lett”. A földművelés, az írás, a könyvnyomtatás vagy a gőzgép is megszüntetett régi feladatokat, és újakat teremtett. Az MI ezért nem az első technológiai fordulat, gyorsasága és a szellemi munkára gyakorolt hatása azonban különlegessé teszi.

A valódi kérdés Gér András László szerint nem egyszerűen az, hogy az MI elveszi-e a munkánkat, hanem az, hogy felszabadít vagy helyettesít bennünket. Ha a gép átveszi az adminisztráció egy részét, több idő maradhat az emberi szempontból nélkülözhetetlen, bár információátadási értelemben „hatékonytalan” beszélgetésekre, kapcsolatokra és mentorálásra. Ehhez azonban meg kell tudnunk mondani, mi az, amit csak emberként érdemes megtennünk.

A lelkipásztor négy különbségtételt ajánlott a résztvevők figyelmébe: a gyorsabb nem egyenlő az emberibbel, a meggyőzőbb az igazabbal, a személyesnek látszó a személlyel, a hatékonyabb pedig a bölcsebbel. – Az ember méltósága ugyanis nem a teljesítményéből, hanem istenképűségéből fakad – hangsúlyozta. A nyelvi modellek képesek utánozni a személyes kommunikációt, de az „értelek” vagy a „sajnálom” válasz mögött nincs személy, belső élmény és felelős szándék. A technológia ezért segítheti az emberi kapcsolatokat, de nem helyettesítheti őket; az egyház feladata sem személyre szabott spirituális szolgáltatás, hanem közösség építése.

Az oktatásban sem az a kérdés, beengedjük-e az MI-t, hiszen már jelen van, hanem az, hogy olyan hallgatókat képzünk-e, akik vele és nélküle is képesek gondolkodni. Az egyházi szolgálatban egy gép teológiailag helyesnek tűnő prédikációszöveget is alkothat, de hiányzik mögüle a hiteles tanú személyes tapasztalata és felelőssége. – A feladatot delegálhatjuk, a felelősséget nem – foglalta össze Gér András László. Elmondta azt is, hogy előadásának összeállításában maga is használt mesterséges intelligenciát, de a kérdéseket neki kellett feltennie, ugyancsak neki kellett a válaszokat megítélnie és megszűrnie, az elhangzottakért pedig neki kell felelősséget vállalnia.

Csáki-Hatalovics Gyula, a Károli Gáspár Református Egyetem kancellárja a modern technológia és az egyház kapcsolatáról tartott előadásában arra emlékeztetett, hogy minden technológia csak a saját korábbi tudásunkhoz képest modern. Jézus ácsmestersége és tanítványainak halászata is összetett technológiai, matematikai és szervezési ismereteket kívánt, a könyvnyomtatás pedig évszázadokra megváltoztatta az emberiség és a keresztyénség történetét. Az új eszközök mindig lehetőséget és kockázatot is hordoztak, a felelősséget pedig az viseli, aki használja őket.

A kancellár úgy fogalmazott: – Amit ma mesterséges intelligenciának nevezünk, mesterséges, az biztos, de nem intelligencia a szó hagyományos értelmében. A nagy számítási kapacitás és az óriási adatbázisok révén olyan válaszokat hoz létre, amelyek az intelligencia látszatát keltik, de statisztikai összefüggéseken alapulnak. Gyorsasága és pontossága ugyanakkor lenyűgöző, ezért az időjárás-előrejelzéstől a jogi és tudományos kutatáson át a költségvetési tervezésig számos területen segítheti az ember munkáját – mondta.

Az oktatásban azonban újra kell gondolni, hogyan mérhető a hallgatók valódi tudása és önálló gondolkodása. Az egyetemen már etikai szabályozás is készült a mesterséges intelligencia használatáról, de Csáki-Hatalovics Gyula szerint a puszta tiltás nem jelent megoldást. Az egyházi adminisztrációban az MI gyorsíthatja a döntések előkészítését, és időt szabadíthat fel a személyes, lelki jelenlétre. Az igehirdetés esetében viszont világos határt húzott: a technológia segítheti a források összegyűjtését és elemzését, de az önálló gondolatot és a személyes bizonyságtételt nem válthatja ki.

Az est pódiumbeszélgetésén Csáki-Hatalovics Gyulához Szontagh Pál, a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógusképző Központjának főigazgatója csatlakozott. A beszélgetést Somorjai Balázs, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának kommunikációs osztályvezetője vezette.

Szontagh Pál szerint már az elnevezések is meghatározzák, hogyan viszonyulunk egy jelenséghez: egy „széles adatbázisú algoritmus” aligha keltene akkora csodálatot, mint a „mesterséges intelligencia”. A könyvnyomtatás korában az volt a kérdés, meg tudjuk-e tanítani az embereket olvasni; ma azt kell megtanítani, hogyan használják tudatosan az új technológiát. – Egyszer a nyomtatott Biblia volt a tablet, amelyet valaki felvitt a szószékre – jegyezte meg.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy az ember és a gép kapcsolatát nem érdemes versenyként értelmezni. Adatkeresésben és gyorsaságban az ember nem győzhet, de a technológia nem rendelkezik azzal a személyes kreativitással, felelősséggel és kapcsolati jelenléttel, amely az emberi tevékenységet meghatározza. A mesterségesen előállított szövegek és képek terjedésével ugyanakkor még fontosabb lesz a valós tudás és az ellenőrzés. Csáki-Hatalovics Gyula példaként említett egy tanulmányt, amelynek nem létező hivatkozásait nem a technikai vizsgálat, hanem egy tapasztalt olvasószerkesztő alapossága leplezte le.

Az oktatásban ezért felértékelődhet a személyes beszélgetés, a portfólió és az önálló gondolkodást vizsgáló számonkérés. Ez azonban nemcsak a hallgatóktól, hanem az oktatóktól is új szerepfelfogást kíván. Szontagh Pál arra figyelmeztetett: önmagában az sem elég, ha a technológia időt takarít meg, mert az ember könnyen újratermeli az adminisztrációt. A valódi kérdés az, hogy a felszabaduló időt képesek vagyunk-e azokra a feladatokra fordítani, amelyeket csak ember végezhet el.

Az egyházi alkalmazás határáról szólva Csáki-Hatalovics Gyula ismét különbséget tett a forráskutatás és a szöveggyártás között. Ha valaki egy statisztikai alapon előállított szöveget olvas fel a gyülekezet előtt, az szerinte megszűnik igehirdetés lenni. Szontagh Pál úgy fogalmazott: a steril, minden oldaláról lekerekített MI-prédikáción „nincs fogás”, ezért nem indít további gondolkodásra és beszélgetésre. Az adminisztráció csökkentése viszont valódi segítséget jelenthet a lelkészeknek, ha az így nyert idő a gyülekezeti tagokra és a személyes szolgálatra fordítható.

A beszélgetés végén az adatbiztonság, a tudatos technológiahasználat és a környezeti terhelés kérdései is előkerültek. A résztvevők hangsúlyozták: érzékeny adatokat nem szükséges nyílt rendszerekkel megosztani ahhoz, hogy az MI segítsen egy tervezési folyamat szempontjainak összegyűjtésében. Az adatközpontok növekvő energia- és vízigénye ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a digitális eszközök használatának a teremtett világra gyakorolt hatását sem hagyhatjuk figyelmen kívül.