A fiatal tudós egy partitúra hangjegye

Pályázatot hirdetett a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) fiatal kutatóknak. 2018-ban alapították a Szegedi Kis István kutatói ösztöndíjat, aminek célja: segíteni a korai magyar protestantizmus egyház-, irodalom-, liturgia- és társadalomtörténeti, valamint egyházművészeti kutatását. Szegedi Kis István (1505–1572) a magyar kultúrtörténet Európa-szerte ismert kiemelkedő személyisége, a 16. századi reformáció meghatározó szellemi alakja volt.

Szegeden, polgári származású családban született. A reformáció tanaival még iskolás korában, itthon találkozott. Tanulmányait többek között Wittenbergben folytatta. Személyesen Luther Mártontól ismerte ott meg az „új hit” nézeteit. Hazatérvén reformátori pályáját Csanádon kezdte. Élete során hite miatt többször börtönben ült. Volt a baranyai kerület szuperintendense, a Baranyai és az Alsó-Dunamelléki Egyházkerület püspöke. Életét Ráckevén fejezte be. A reformáció egyik legnagyobb alakjának emléke előtt tiszteleg a róla elnevezett kutatói ösztöndíjprogram.

A díjátadó ünnepséget a Magyarországi Evangélikus Egyház székházának imatermében rendezték. A díjazottakat Tardy-Molnár Anna, a MANK Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója és Hoppál Péter országgyűlési képviselő, kulturális alapellátásért felelős miniszteri biztos, a Kulturális Bizottság alelnöke köszöntötte.

A támogatás legfeljebb három alkalommal nyerhető el, legfeljebb tíz személy részesülhet benne évente. Az állami kutatói ösztöndíj 12 hónapon keresztül tart. A pályázatot az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kinevezett és a MANK által működtetett szakértői kuratórium bírálta el.

Idén negyedik alkalommal indították útjára ezt az ösztöndíjprogramot. Örömmel említette Hoppál Péter: az elbíráló kuratóriumi tagoknak minden évben jutalomjáték a beérkező pályaművek közötti válogatás, szelektálás, hiszen csodálatos pályázatok érkeznek be. Az alelnök hozzátette: nem is gondolta, hogy az előterjesztéséből, ötletéből ilyen hosszú távú, gyümölcsöző munka kerekedik ki. A Reformáció Emlékbizottságba azt a javaslatot terjesztette fel: legyen egy hosszú távú projekt, amely az érdeklődést folyamatosan fenntartja, hiszen a Reformáció 500. éve véget ér. Erre a legjobb lehetőség az lehetne, ha sikerülne évente ösztöndíjjal biztatni, ösztönözni olyan fiatalokat, akik a reformáció korszakát kutatják, tárják fel a szélesebb közönségnek azt a múltat, amely gazdag és kimeríthetetlen tárháza a reformáció magyar történetének – mondta Hoppál Péter.

A pályázatíróktól azt kérték: valamiféle nóvumot mutassanak be a kutatásuk során, ezt publikálják. A pályaművek kötődjenek a reformáció korához, vagy ha valaki 20. századi kutatást végez, akkor nyúljanak vissza például a családtörténetek a reformáció koráig.

A díjazottak egyike a 21 éves Éliás János, a Debreceni Egyetem negyedéves angol–történelem szakos hallgatója. Jelenleg ez már a második ösztöndíjas ciklusa. Elmondta: nagyon meglepődött, hogy egyetemi hallgató létére elnyerte ezt a nívós ösztöndíjat. – Mindig érdekelt a történelem. Amikor alsó tagozatban lehetett rendelni történelemkönyveket, azokra mindig lecsaptam. Ez a szerelem már 16-17 éve tart – emlékezik vissza mosolyogva a díjazott.

Még a gimnázium alatt kezdte el vizsgálni a református oktatás történetét. A saját gimnáziumának históriájával indult ilyen irányú munkája. Később kibővítette kutatását az egész egyházmegye iskoláira. Az egyik mestere, a Szegedi Tudományegyetem docense, Hegyi Ádám hívta fel figyelmét a pályázatra.

Éliás János büszkén beszélt arról, hogy szülővárosa, Karcag hagyományosan református település: ott 1769-ig csupán reformátusok laktak, napjainkban pedig a többséget képviseli a református közösség. Ez is inspirálta kutatási területének behatárolására. Dolgozatának témája a szűkebb értelemben vett Nagykunság: Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras és Túrkeve, valamint Kunszentmárton református egyházközségeinek, valamint iskoláinak története, azon belül is a diákság prozopográfiája (bizonyos csoportok vizsgálata különböző adattárak segítségével). Tervei között szerepel, hogy a következő években a Kiskunság, illetve a Jászság református egyházközségeit is bevonja ebbe a munkába.

A díjazottak nívós sorát tovább emeli Arató György történész és levéltáros. Korábban egyházi levéltárosként is dolgozott a Győri Egyházmegye kötelékében. Később az Eötvös Kollégiumban vállalt munkát, jelenleg a Nemzeti Emlékezet Bizottságának a tudományos titkára. Doktori témája és egyben az ösztöndíjra benyújtott tématerve: a 18. század közepének felekezeti, társadalmi szembenállásai.

Véleménye szerint az egyháztörténetnek missziós lehetőségei vannak. A kulturális önmeghatározásnak alapvető evangelizációs szerepe van a jelenkorban is. Mint mondta: – A jövőbe mutató misszió alapkérdése: ma hogyan tekintenek, és a jövőben miképp tekintenek majd az emberek saját történelmükre.

Arató György kifejtette: a reformációtörténet kutatásának két fontos kérdése van. Az egyik: miképp magyarázható, hogy a reformáció, amely a 16. században valóban szenzációs sikert aratott a magyar társadalomban, két évszázadon belül – fordítottan arányosan – kudarcba fordult, és az ország visszanyerte a római katolikus felekezeti többségét. A másik kérdés: a reformált felekezetek és azok tagjai hogyan tekintenek önmagukra, ha nincsen mélyebb teológiai vagy történeti műveltségük, képzettségük.

Arató szerint ma alapjában véve fesztiváltípusú kultúraszervezési világot élünk. Ezért fontos, hogy mindig meg lehet és meg kell találni az emberekhez az utat, a tudománynak is felelőssége közel menni hozzájuk – fejezte be gondolatait.