A figyelmesség évét hirdettük meg

A rendezvénysorozat idei mottója Pál apostol zsidókhoz írt leveléből való: „Figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra.” Miért éppen ezt a mottót választották az idei rendezvénysorozathoz?

Azt gondoltuk, hogy a pandémia időszakában nagyon fontos egymásra figyelnünk, ezért hirdettük meg a figyelmesség évét az idén. Az Ige szerint a figyelés Jézusra irányul, de aki Jézusra fókuszál, az a másik emberre is összpontosítja a tekintetét, vagyis ebben az időszakban még inkább fontos az egymásra figyelés. És ha Krisztust helyezzük a középpontba, akkor már a reformáció egyik alaptanításánál vagyunk, azaz hogy „egyedül Krisztus az, aki üdvözít bennünket”.

Az ünnep általában örömmel jár, miként tudunk örülni ebben a koronavírusos időszakban, amikor oly sok az aggodalom?

Már annak is örülnünk kell, hogy a jelenlegi helyzet megengedte, hogy élőben ünnepeljünk a zenés nyitó istentiszteleten, a Deák téri evangélikus templomban. Sikeresen megtartottuk Szegeden a Területi Női Találkozót, itt az úrvacsorát helyeztük a középpontba. A szombathelyi Ökumenikus Missziói Napon a tagegyházak missziói bizottságának lelkészei szolgáltak különböző gyülekezetekben. Fontosnak éreztük, hogy abban erősítsük meg az itt szolgáló lelkészeket, hogy Jézus Krisztust együtt hirdetni nagy dolog, mert bár különböző felekezetekhez tartozunk, Jézus Krisztus mindannyiunkat összeköt, katolikusokat, ortodoxokat, anglikánokat, protestánsokat egyaránt. Kiemelném a záró reformációi istentiszteletet, amelyre október 24-én kerül sor Budapesten a Metodista Egyház Központjában, ahol Pataky Albert pünkösdi egyházelnök, MEÖT-alelnök hirdeti az Igét. Az úrvacsorás istentisztelet liturgiájában az Ökumenikus Tanács tagegyházainak főpásztorai szolgálnak. Október 31-én 17 órai kezdettel pedig reformációi megemlékezést tartunk Budapesten, a Reformáció Parkban, amelyen Molnár János, a református Zsinat világi elnöke tart ünnepi beszédet, imádságot mond Steinbach József, az Ökumenikus Tanács elnöke, közreműködik a Fóti Baptista Fúvóskar, és a megjelent egyházi vezetők áldást mondanak.

Napjainkban sokat halljuk, hogy a kereszténység a legüldözöttebb vallás a világban. Így az egység megteremtése talán még inkább fontos, ebben megvan a hívők személyes felelőssége is. A saját életünkben kellene elkezdenünk a változást, hangsúlyosabban kellene vállalni a keresztény értékrendet.

Jézus a főpapi imádságában ezt kéri: „hogy mindnyájan egyek legyenek” (Jn 17,21), ez az ökumené központi igéje is, hogy Krisztus legyen a mi életünk középpontjában, és ha ő valóban ott van, akkor mi nap mint nap megújulva tudjuk Isten Igéjét megélni és közvetíteni mások számára. A kereszténység valóban a legüldözöttebb vallás a világon, naponta tizenkét ember hal meg azért, mert keresztény. A vallási üldözöttek nyolcvan százaléka keresztény. Ezeket a gondolatokat mindig figyelemmel kell kísérnünk, amikor a kereszténységért küzdünk. Amikor egy muszlim akkor érkezik például a repülőtérre – láttam ilyet –, amikor az ima ideje van, ő előveszi az imaszőnyegét és imádkozni fog. Mi meg elmegyünk egy étterembe, és félve tesszük össze a kezünket, hogy elmondjuk az asztali áldást, mert mi van, ha a pincér meglátja. Engem például nem érdekel, hogy ezt ki látja az éttermekben. Csak akkor tudjuk megfordítani a jelenlegi negatív tendenciát, ha megőrizzük a keresztyén hovatartozásunkat; ezt úgy tudjuk megerősíteni, hogy imádkozunk, naponta olvassuk a Szentírást, és olyan életet élünk, hogy másoknak az vonzó legyen, hogy a fiatalok ne lesajnálva mondják: „na, ez is keresztyén”. Nekünk keresztyén emberként arra kell törekedni, hogy minél inkább megtartsuk Európa keresztyén identitását. Itthon templomokat építünk és újítunk, de az embereknek meg kell tölteniük azokat.