A Föld bármely pontján Isten oltalmában

Bim-bam, bim-bam, szól a harang odaértünkkor, a fotósunk vidáman megjegyzi: Kossuth rádió, 12 óra. A rádióra utalás azért is találó, mivel a pünkösdhétfői istentiszteletet a komáromi református templomból közvetítik. Belépünk az 1927-ben épült, úrasztala körüli elrendezésű templomba, a teret három oldalról zárja körbe a karzat. A famunka mívesen megmunkált, vonja magára a tekintetet, jólesik végighúzni rajta a kezemet. A lelkipásztortól megtudjuk, a hajlékot három éve újították fel teljesen. Máté Lászlót a gyülekezet 1995-ben választotta meg lelkészének, elődje, Gyulai Imre negyvennyolc évnyi komáromi szolgálat után, hetvenöt évesen vonult nyugdíjba. – Gyorsan eltelt a huszonnyolc esztendő. Családommal együtt költöztünk ide, feleségemmel négy gyermeket neveltünk fel ez idő alatt – emlékezik vissza a Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője.

A reformáció korabeli egyházközség és temploma a trianoni diktátum következtében idegen állam fennhatósága alá került. A gyülekezetet a csonka országba átmenekült, otthont és templomot vesztett emberek alapították 1921-ben. Ahogy megtudjuk Máté Lászlótól, a karzatról lelógó három zászló jól szemlélteti közösségük lelki térképét. – A református címer jelképezi, hogy szerves része vagyunk a Magyar Református Egyháznak, középen nemzeti színű zászlónk, minden vasárnap elénekeljük a Himnuszt, nem csak nagy ünnepeken. Ennek a hagyománya abból az időből maradt ránk, amikor a Felvidékről elmenekült reformátusok az otthon maradottak helyett is elénekelték nemzeti imádságunkat, mivel azok nem tehették. A harmadik egyedi: a felvidéki kitelepítés emlékét őrzi. Az 1947-es Beneš-dekrétumok következtében a felvidéki magyarságot tömegesen semmizték ki és telepítették át az anyaországba. Közösségünk jó része ma is második-harmadik generációs kitelepített – taglalja a lelkész. Hozzáteszi, a földi otthonok, hajlékok elveszíthetők, viszont ha az ember meg akarja őrizni a belső integritását, lelki tartását, hitét, akkor az örökkévaló Isten olyan oltalom, akihez menekülhet, és akinél a föld bármely pontján, bármely templomában oltalmat talál.

Korábbi adatok szerint közel kétezer-kétszáz református él a városban. A választói névjegyzékben négyszáz név szerepel. A vasárnapi istentiszteleteken százötven fő van jelen, viszont nagy ünnepek első napján még ma is megtelik a templom. Komárom történelmében Nemes Andrásné presbiter, a Kecskés László Társaság Alapítvány kuratóriumi elnöke segít elmélyülnünk. – A trianoni békeszerződés után sok túlparti magyar menekült át a Duna ezen oldalára. A következő nagy hullám a második világháború után érkezett. A Beneš-dekrétumok alapján többségükben református parasztgazdákat semmiztek és telepítettek ki, akik dél- és kelet-magyarországi részeken kaptak földet, megélhetést, amelyet a kolhozosítással szintén elvettek tőlük. Mivel a felvidékiek zömét a mai Révkomáromból és az azt környező falvakból deportálták, ezért nagy részük 1959-től feltelepült Komáromba. A város lakosságának legalább negyven százaléka felvidéki gyökerű, két menekülthullám leszármazottai élnek nálunk – hangsúlyozza Nemes Andrásné.

A gyülekezeti tagok többször is megélték A zsidókhoz írt levél Igéjét: „…nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.” – A nagyszülők még csak ki sem csomagoltak, mert remélték, hogy visszatérnek a szülőföldjükre. A félelem miatt egészen a rendszerváltozásig nem esett szó a megéltekről, hogy hogyan menekültek át a Dunán, hány családtagjuk fulladt vízbe vagy kit lőttek le a csehszlovák határőrök, miképpen zajlott a deportálás. Csupán a kilencvenes években szembesült Komárom és Magyarország a tragédiával – magyarázza a presbiter. A Kecskés László Társaság elsőként gyűjtötte össze az érintettek visszaemlékezéseit, megjelentettek kiadványokat a témában, szerveztek történelmi vetélkedőket, de mint Nemes Andrásné mondja, mindez nem ment volna a gyülekezetük támogatása nélkül. Sok felvidékiből lett egyházi tisztségviselő, mint például Kecskés Lászlóból, aki a társaság névadója, neves helytörténész volt, a város díszpolgáraként és a közösség főgondnokaként hunyt el.

A társaság kuratóriumi elnökétől azt is megtudjuk, mi hozott gyógyulást az embereknek. – Az ahhoz vezető első lépés a titok feloldása volt, elkezdtek beszélni róla az érintettek. Minden évben megemlékezünk ezekről a tragédiákról. A negyedik generációnak ez már csupán történelem, néha nem is értik, miért van bennük félelem, ha átmennek a túlsó partra. Szoros kapcsolat alakult ki a Duna két partján élő reformátusok között. Elmondják nekünk, miért fog elfogyni odaát a magyarság – osztja meg velünk Nemes Andrásné.

A gyülekezeti házban a szolgálati területek mindegyikét igyekeznek képviselni, több mint tízen vagyunk a teremben, a lelkipásztor tortával kínál bennünket, stílusosan Komáromi kisleánnyal, amely 2018-ban elnyerte a Magyarország tortája címet. Nem hagynám ki, finom! Máté László főjegyzőt mindenki „esperesezi”, rajta maradt előző titulusa, de nem bánja. Bemutat Megyesi-Kovács Borbálának. Az ő kezdeményezésére indult el a gyülekezet házi csoportja 2019-ben, ahol kötetlen módon dolgoznak fel a keresztyénséget érintő témákat, mint például az eleve elrendelést. – Bensőséges kapcsolatban állunk egymással, jó megélni. Többnyire felnőtt konfirmandusok csatlakoznak hozzánk, a harmincas-negyvenes korosztály képviselteti magát. Szerveztünk már adventi agapét, grillpartiztunk és közösen is vállaltunk szolgálatot, a diakóniai bizottságnak segítettünk csomagokat kézbesíteni az egyik évben. A vasárnapi istentisztelet után most már sokkal több ismerős arccal találkozunk – meséli Borbála, aki szerint egyre több fiatal jár a gyülekezetbe. Csoportjaik, közösségeik többnyire aktívak, igaz, házi csoportjuk húsvét óta szünetel, vezetőjük, a beosztott lelkész ugyanis kisbabát vár, a harmadik trimeszterben járva.

Csókáné Varga Mária huszonhét évvel ezelőtt, megalakulásakor csatlakozott a helyi nőszövetséghez. Hangsúlyozza, nem kézműveskörről van szó, bár készítenek bibliaborítókat, könyvjelzőket, illetve keresztelői kendőcskéket is, utóbbiakra kehelymotívumot hímeznek és körbehorgolják, négy óra alatt készül el egy darab. A szülők ezzel itatják fel a vizet a gyermek fejéről, és megkapják emlékbe. A Dunaalmási Fogyatékosokat Ápoló-gondozó Otthon nyílt napjain fizikai munkájukkal segítenek, hat gyermeket kisebb-nagyobb rendszerességgel látogatnak is. Arra a kérdésünkre, mit tudnak hozzátenni a fogyatékkal élők mindennapjaihoz, úgy válaszol: – Olyan gyerekeket patronálunk, akiket senki sem látogat. Örülnek nekünk, de még különlegesebb, hogy mit tesznek hozzá ők a mi életünkhöz. Amikor egy kommunikálni képes gyermek meglát bennünket, és református éneket kezd el énekelni, vagy spontán összeteszi a kezét, és hálaadó imát mond, mivel baj nélkül odaértünk a csúszós úton, ezek megérintenek bennünket. Gyerekorvosként másképpen élem meg ezeket az alkalmakat. Közöttük szolgálva többet kapunk, mint adunk – osztja meg Csókáné Varga Mária, majd hozzáteszi: – Az együtt végzett munka jól építi a közösséget. Nemcsak az igeolvasás és -hallgatás köt össze bennünket, hanem a közös szolgálat is. Anyaként tudom, ha azt mondjuk a családban: „Valaki csinálja meg!”, nem biztos, hogy lesz foganatja, de ha nevesítjük, hogy ez a nőszövetség feladata lesz, akkor el lesz végezve – hangsúlyozza.

A diakóniai bizottság rendszeres és eseti adományokkal segíti a nélkülözőket. Eper Gabriella presbiterré választásakor azonnal érezte, ez az ő szolgálati területe. A gyülekezetben öt családot segítenek havi juttatással. Az eseti támogatásokat húsvét és karácsony előtt élelmiszercsomagokként személyesen viszik el a rászorulóknak. – Külön perselyünk van az adakozásra, de további segítségnyújtásra is lehet jelentkezni. A lelkész meg is hirdeti, de maguktól nem jelentkeznek az emberek, inkább informális úton tudakozódunk a szükséghelyzetekről – magyarázza Gabriella.

– Ez jó hely! – mondja elsőként Karikó Balázs a bibliaóráról. Hozzáteszi, segít jobban megérteni a Szentírás titkait, megfejteni a napi igeszakaszt, hiszen a Biblia él. Kiemeli, hogy a lelkipásztor igemagyarázatára a jelenlévők is reagálnak, és tanulságos látni, a többiekben hogyan rezonálnak az elhangzottak, hogyan élik meg hitüket. Megkérjük, vonjon párhuzamot a komáromi és a pünkösdi első gyülekezet között. – Esendő emberekről van szó, akik az élet kihívásai között keresik és találják meg az isteni kegyelmet. Vagy mégsem találják meg olyan nagyon. Hogy mennyire tudok nyitottá válni az Úr Jézus Krisztus üzenetére és élővé tenni hétköznapjaimban a tanításait, ennek a nehézsége minden korban megtapasztalható. Az apostoli gyülekezetnek más problémái voltak, mint nekünk, de ezeket is le kell győzni – válaszolja. Egyházközségük összekapcsoló erejének a keresztyéni szeretetet véli. – Némelyekkel sikerült a Krisztus iránti szeretetet olyan emberi kapcsolatokká erősíteni, amelyek elviselik a különbözőségeket, mivel tudjuk, Krisztusban egyek vagyunk – teszi hozzá Balázs.

Thoma László az énekkar basszus szólamát erősíti. A legkedvesebb zeneszerzője Bach. Kórusuk a protestáns zeneirodalomból válogat. Repertoárjukban reneszánsz és barokk dallamok, Gárdonyi Zoltán és Berkesi Sándor átiratai, szerzeményei szerepelnek. A tizenöt fős kórussal Máté László lelkész mint karnagy és egyben a tenor szólam tagja hónapok óta próbálja a pünkösdi repertoárt. – A festőművészetben az alkotás akár háromszáz év múltával is ugyanolyan marad. Egy zeneművet nem lehet kétszer ugyanúgy előadni, mindig másképpen hangzik el, ez benne a csodálatos és gyönyörű. Az ember az Úrtól kapott képességeivel szolgálja őt, én énekelek, más villanyt szerel, mindenki másban jó – hangsúlyozza Thoma László. Véleménye szerint ha a zenével nem lehetne evangelizálni, senki sem énekelne. – Bach új kantátával készült minden istentiszteletre, mégis volt friss mondanivalója. Ha Bachnak sikerült, nekünk is lehet követnünk őt – mutat rá a kórustag.

Csóka Gyula főgondnoknál arról érdeklődünk, mi a gyülekezet erőssége. – Közösségünk csupán százéves, nincs sok történelmi hagyományunk, viszont a kitelepített felvidékiek több száz esztendős református családok, az érintett nagyszülők elhozzák unokáikat, kötődnek a közösséghez – vélekedik. Céljuk, hogy erős, gyarapodó gyülekezetet hozzanak létre. – Reménységünket a fiatalokba vetjük, örülünk, ha minél többel találkozunk istentiszteleten, viszont fontos lenne a gyülekezeti életbe is bekapcsolódniuk, lassan eljön az idő, amikor át kell adnunk a stafétabotot. Iparvidék a miénk, az emberek mókuskerékben élnek, az aktív korúakat csupán hétvégén érjük el, főleg a vasárnapi istentiszteleten vesznek részt, máskor nehéz megmozgatni őket – magyarázza a főgondok.

A komáromi templomban havonta tartanak családi istentiszteletet. Hogy mitől családiasabb ez egy átlagos vasárnapinál, azt Balogh-Horváth Mariann beosztott lelkipásztor teszi érthetővé. A település katolikus iskolájában a pap minden hónapban meghirdeti a rendhagyó istentiszteletet, amikor minden diák a saját felekezetét keresi fel. – Azokat a családokat szeretnénk megszólítani, akik nem biztos, hogy eljönnének egy hagyományos alkalomra. Az első tíz percben a gyermekeket valamilyen játékos interakcióra hívom előre, például meg kell keresniük egy tárgyat a templomban. Sokszor kapunk olyan visszajelzést, hogy a szülők a gyerektanításból visznek üzenetet haza. Ezután Máté László tiszteletes az új énekeskönyvből tanít egy éneket, és Igét hirdet a felnőtteknek. Ilyenkor igyekszünk a szakzsargont, a kánaáni nyelvet elkerülni, minél érthetőbben fogalmazni. A hagyományos igehirdetésben is fontos a változatosság, merítek az irodalomból, festészetből, művészetből, ezek az alkalmak viszont nagyobb teret hagynak a kreativitásom kibontakoztatására. Szabadjára engedhetem a bennem lévő gyermeket, hiszen az anyaság segít rájuk hangolódni – részletezi Balogh-Horváth Mariann.

A pünkösdi várakozásra talán jó példa a kismama várandóssága. – Az ünnepre valószínűleg megszületik a második gyermekünk. A pünkösd a várakozáson túl számomra a bátorságról is szól. A Szentlélek bátorrá teszi az embert. Amikor a templomajtó előtt fekete palástban, Bibliával, énekeskönyvvel a kezemben toporgok és izgulok, mivel töredezett szavakkal kell a szószékre állnom, eszembe jut, hogy nem vagyok egyedül. A szülésre is így gondolok: lehet, hogy már nem lehetek ott a rádiós istentiszteleten, de a kórházban a vajúdást nem egyedül csinálom végig, hanem a Szentlélek jelenlétében.