Míg a halál el nem választ – szól az esküvőn az egymáshoz való hűség ideje. De mi történik, ha ez nem évtizedek, hanem néhány év vagy pár hónap múlva következik be? És ha az anya hal meg, azaz egy vagy több gyermek is marad az apával? Két hét alatt vitte el a rák Radványi Csaba feleségét kilenc évvel ezelőtt. A Református Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény főigazgató-helyettese éjjel kapta a telefonhívást a halálhírrel, hajnali egykor ment be a kórházba elintézni, amit ilyenkor kell, reggel hétkor pedig már reggelit készített és ruhákat vett elő az akkor hároméves Csonginak, akit azóta egyedül nevel. A hite és a kisfia adott neki erőt, hogy ne adja fel.
Az anya nélkül nevelkedő gyermekek napját a nevelői közösségek Nemzetközi Szövetségének magyar tagszervezete, a Nevelőotthonok Magyarországi Egyesülete kezdeményezésére először 1990. május 7-én rendezték meg. Azóta minden évben az anyák napja utáni hétfőn tartják meg. Ez a nap azokról a gyerekekről szól, akiknek hiányzik az életükből az egyik legfontosabb szeretetforrás, és az édesapjuk próbálja pótolni a pótolhatatlan: az anyát.
Az interjú előtt is kért egy kis türelmet, mert orvoshoz vitte a kisfiát. Mindent egyedül kénytelen megoldani, vagy azért van segítsége például a családtól?
Van segítség, a keresztszülők nagyon-nagyon sokat segítettek az elmúlt kilenc évben, mert kilenc éve halt meg a feleségem, de azért nyolcvan százalékban egyedül kell mindent megoldani, mert hirtelen beugró nincs. Szerencsére valahogy úgy hozta a sors, hogy nem is volt rá szükség az elmúlt években, olyan nem fordult elő, hogy mondjuk az iskolában rosszul lett volna a gyermek és én nem tudtam volna érte menni. De van keresztanya, keresztapa, nekik, hogyha szólok, hogy mennem kell, akkor ők besegítenek.
Egyedülálló szülőnél akkor a keresztszülőknek több a feladata.
Nálunk igen, és nagyon komolyan is veszik a dolgokat. Fel is kínálják mindig, hogy ha bármi van, szóljak, vagy ha tudják, hogy van egy időszak, amikor sokat dolgozom, akkor nagyon segítőkészek.
Ha jól értettem, akkor kilenc éve vesztette el a feleségét. Azt megkérdezhetem, hogy hogyan? Szülés közben?
Nem, tizenkét éves már a fiam, Csongi. Amikor ő hároméves volt, akkor derült ki a feleségemnél egy daganat, ami két hét alatt elvitte.
Őszinte részvétem.
Köszönöm.
Radványi Csaba és Csongi
Hogyan sikerült ezt feldolgozni, és mit tud mondani a gyereknek?
Igazából a feldolgozás egy nagyon érdekes dolog. Szokták mondani, hogy az idő megoldja, és van benne igazság. Egy gyereknél más. Csongi hároméves volt, a hosszú távú emlékezet hároméves kor körül átalakul, tehát igazi emlékei nem nagyon maradtak az édesanyjáról, csak álemlékek, amikor mondjuk fényképeket vagy videókat nézegetünk az anyukájáról. A gyászról van egy mondás, amit kilenc év után nagyon igaznak érzek, hogy a gyász nem eltűnik vagy elmúlik, hanem benövi az élet. Az apró-cseprő dolgoktól a nagy-nagy örömökig az élet minden része egy-egy ilyen lián. Felkúsznak a gyászon, és akkor szépen eltakarják. Ez egyébként az első naptól így volt. Éjszaka hívott az orvos, hogy meghalt a feleségem. Hajnali egy óra körül bementem a kórházba, intézni a dolgokat. De Csongiról sem feledkezhettem meg, reggel 7-8 körül már reggelit kellett készíteni, ruhát előkészíteni, csinálni azokat a mindennapi dolgokat, amit minden szülő.
Mi adott erőt abban, hogy továbbmenjen, főleg az elején?
Ez nyilván mindenkinél lehet más, de nekem az egyik rögtön Csongi. Nem érek rá arra, hogy sajnáljam magam, mert ő ott van és éhes, szomjas, foglalkozni kell vele, játszani kell vele. Ezek a dolgok óriási erőt adnak egy szülőnek. A másik a hitem. Nekem rendkívül sokat segített. Próbáltam egyébként célzottan is keresni a Bibliában, hogy akkor most egyedülálló szülőként mi az én feladatom, hogyan oldjam én ezt meg, hogyan legyek apaként édesanya is. Aztán rájöttem, hogy mindenkinek ugyanazt üzeni, és nekem a feladatom teljesen ugyanaz, mint más szülőknek.
Nagyon sokszor olvashatjuk, hogy az anya hiánya komoly problémákat okozhat egy gyermek életében. Hogyan próbálja ön pótolni a pótolhatatlant?
Pontos a kérdésfeltevés, mert egy anya tényleg pótolhatatlan. Azt a szeretetet, ami egy anyának ösztönből megy, amikor megszüli a gyermekét és nőből anyává változik, azt mi, férfiak nem tudjuk. Nyilván megváltozik minden apának az élete, amikor megszületik a gyermeke, de hormonálisan nem alakulunk át, nincs az az ösztön, hogy az ember innentől kezdve minden percét a gyermekével töltse, az anyáknál ez megvan. Lehet, hogy ezzel nem minden apa ért egyet, de szerintem nekünk, apáknak tanulni kell ezeket a dolgokat, miközben egy anyának ösztönből jönnek. Próbáltam átváltozni anyává, a mai napig is van, hogy néha azt érzem öt percig, hogy most anya vagyok, aztán most meg apa vagyok. Ezeket igyekszem úgy váltogatni, hogy próbáljak abból a hiányból pótolni valamennyit, amit az okoz, hogy nincs mellette édesanya. Ez változó sikerrel megy. Nyilván minden szülő szeretné azt hinni, hogy ő nagyon jó, de ezt mindig a jövő dönti el.
És mi volt az a pillanat az elmúlt időszakban, amikor kapott egy olyan kérdést a gyerektől, vagy történt valami olyasmi, aminél azt mondta, hogy de jó lenne, ha most itt lenne a feleségem?
Mostanában voltak az első kérdések a szexuális felvilágosítás témakörében. Ezt a feladatot szerintem minden apa nagyon szívesen átadná az édesanyának. Nagyon sokszor, amikor kérdez, akár amikor együtt tanulunk vagy csak beszélgetünk, nekem mindig ott van a fejemben az, hogy az anyukája erre mit válaszolna. Pontosan azért, hogy a válaszomban legyen benne az édesanyja válasza is, még akkor is, hogyha mondjuk én nem teljesen úgy gondolom. Szoktam olyat mondani, hogy anyukád most ezt mondaná, aztán azt is elmondom, amit én gondolok.
Próbált-e bármikor is másik társat keresni, vagy eszébe jutott-e egyáltalán, hogy fog valaha?
Amikor a gyász legmélyebb részei véget értek, akkor kezdtem el nyitott szemmel járni. De az a helyzet, hogy özvegy apaként nagyon magas a léc. Nem anyát keresek a gyermekemnek, de nem szeretnék olyan párt, aki nem tudja a fiamat szeretni ugyanúgy, ahogy én szeretem.
Gondolom, hogy nem is egyszerű ismerkedni, ha ott a gyerek.
Hát nem, az esélyeket nem növeli, de mondjuk én nehezítő tényezőnek sem éreztem soha. Inkább azt, hogy mások lettek a prioritások, mint ahogy általában minden szülőnek megváltoznak a prioritások, ahogy a gyermeke megszületik, úgy özvegy szülőként prioritások a párkeresésben is megváltoztak, pontosan amiatt, hogy az ember életének legalább a fele a gyermeke körül forog.
Hogyha most leültetnénk beszélgetni egy apával, aki nemrég maradt egyedül a gyermekével vagy gyermekeivel, akkor mit mondana neki?
Bennem akkor éjszaka az a kérdés fogalmazódott meg, hogy fog-e ez nekem menni? Ezért első körben azt mondanám neki, hogy igen. Mert ott van a gyermeke, akivel foglalkozni kell, aki számít rá, és Isten pedig segíteni fogja a munkáját, a szeretetét, a fáradtságérzésnek az eltompítását. Ő mindig ott lesz, és mindig segít.
Rögös út a felhőtlen anyaságig
Kotró Ivett és Molnár István egy fiú- és három lánygyermek szülei, nemrég költöztek Sopronból Tényőre, ahonnan a győrújbaráti gyülekezetbe járnak vasárnaponként. Abigél és Rebeka, a két kisebb becsülettel végigülik a felnőttek alkalmát. A szülők elárulják: néha otthon is istentiszteleteset játszanak. Ivettet kérdeztük az anyaságról.