A gyermek Isten ajándéka

A budai hegyek koszorújában helyezkedik el az egyik legújabb református intézmény. Sétámat a Bárányfelhő Svábhegyi Református Óvodába madárcsicsergés kíséri, amit csak a szomszédos építkezésen dolgozók zaja zavar meg. Az intézményben épp alvásidő van, a nagy csöndből ugyanakkor kiszűrődnek a közös ima hangjai. – A munkatársak, óvó nénik épp a délutáni áhítaton vannak – fogad Zila Péterné óvodavezető.

Az óvodában alapvetően indirekt módon lehet megvalósítani a keresztyén nevelést, mert a gyerek óvodás korában sokkal fogékonyabb a légkörre, a személyiség kisugárzására, az igazmondásra, mint a szavakra, ugyanakkor fontos, hogy ha valaki keresztyén nevelést akar művelni, maga is hiteles keresztyén legyen. – A nevelőnek nagyon oda kell figyelnie a saját személyes lelki életére, keresztyén életét élje meg, tartsa tisztán – magyarázza az intézményvezető. – Ez persze nem azt jelenti, hogy mi mindig mosolygósok, tökéletesek vagyunk, és soha nem hibázunk, hanem azt, hogy amikor elkeseredettek vagyunk, akkor is az Isten gyermekeinek valljuk magunkat, ha jó kedvünk van, örülünk, akkor Istennek vagyunk hálásak. Ha elrontottam valamit, akkor a Biblia szellemében próbálom jóvátenni, illetve tudom, hogy tartozom Istennek a bocsánatkéréssel, a bocsánatért pedig hálával. Azaz kegyelemből élünk. Ha ezeket megéljük, akkor ez látszik rajtunk. Ezt nem pusztán a gyerekek kedvéért tesszük, hanem magunkért is. Ebben a keresztyén küldetésben járunk a gyerekek között, mert elhívást kaptunk arra, hogy éppen nekik szolgáljunk. Előfordulhat, hogy hibázunk, valamit nem jól mondunk, nem jól csinálunk, vagy nem vagyunk tökéletes hitoktatók, de ez egy óvodás korú gyerek lelkében ott marad – folytatja az intézményvezető.

Az egyházi intézmények feladata közé tartozik az is, hogy a még nem hívő, de nyitott családokat támogassa, és utat mutasson nekik a személyes istenhit kibontakozásában. Az óvodai közösség is nagy megtartóerővel bír, de csak másodlagos közösség, amely akkor tud igazán hatékonyan működni, ha kiegészíti a családok gyülekezeti közösségét. A svábhegyi óvoda befogadja a vallásukat nem gyakorló, illetve a más felekezethez tartozó családok gyermekeit is. Zila Péterné azt mondja, fontos, főleg a mostani sok bizonytalansággal, félelemmel teli világban, hogy a gyerekek lássanak olyan embert, akinek van biztonsága az élő Istenben. Az intézményvezető úgy fogalmaz, hogy azok a családok, amelyek nem gyakorolnak semmilyen vallást, a nevelői munka missziói alanyai: az óvoda kapcsolódási pont lehet azokkal a szülőkkel, akik még nem mentek be a templomba, de ha itt a gyerek jó keresztyén impulzust kap, akkor a szülő számára ez utat mutathat a református gyülekezethez.

– A mi óvodánk csodálatosan szép, pazarul felszerelt intézmény. Azt gondolom, hogy akinek az óvoda választásnál ez az impozáns külső volt fontos, annak kicsit nehezebb lesz megérteni, hogy mit is csinálunk itt – mondja Zila Péterné. – Van olyan szülő, aki valóban a konzervatív keresztyén értékrendet választotta, bár ő maga nem gyakorló hívő. De előfordulhatnak olyan elvárások, amelyeknek mi nem felelünk meg, ezekből lehetnek feszültségek is. Abban bízunk, hogy többnyire olyan légkört tapasztal meg a szülő, amelyet pozitívan él meg, és valóban közeledni fog a gyülekezet felé is, még inkább Isten felé. Mi még fiatal óvoda vagyunk, szeptember óta működünk, de dolgoztam már más intézményekben, tapasztalatból mondhatom, hogy különösen a krízishelyzetbe került családoknak jelenthet sokat, hogy mi ott vagyunk mögöttük, és nemcsak az egyik jó óvoda vagyunk a sok közül, hanem olyan lelki közeg is, ahová jöhetnek támaszért. Jelenleg a mi intézményünkben van szabadkeresztyén és katolikus nevelő is. Hálás vagyok az Úristennek, hogy összegyűjtött bennünket, hogy tudunk együtt imádkozni a gyerekekért, egymásért, élő kapcsolatban vagyunk Istennel – mondja a svábhegyi óvoda vezetője.

A hitben élő ember számára az imádság a lélek lélegzetvétele, nélküle elerőtlenedik az ember. A gyermekek közül kevés az, akinek első imádságát az édesanya a kiságy mellett mondta el, többségük az óvónőtől hall ilyet először. Az óvodába érkező gyermek kezdetben a nevelő kezeinek összekulcsolását lesi el, később ajkairól a szavakat is. Nem is kell erőltetni, mivel a szeretett óvónővel napokon belül együtt mondják az étkezéshez, lefekvéshez kapcsolódó rövid imákat. De melyek az óvodai katechézis sajátosságai?

– A református keretprogram éppen abban szeretne segíteni, hogy a keresztyén szellemben dolgozó óvodapedagógusok programjaikba jobban beépíthessék a keresztyén világkép elemeit. Talán abban is eligazít, hogy világosabban megérthessék – különösen a pályakezdő munkatársak –, hogy mit jelent a bibliai integráció a nevelésben. Az óvodáskorú gyermek alapvető tevékenysége saját szükségletéből fakad. Legfőbb indítéka a cselekvésvágy és a kíváncsiság. A gyermek a játékban megéli a döntés szabadságát, ő választja ki a játék eszközét, a műveletet, a szerepeket és azt, hogy milyen szabályok szerint teszi azt. A szabadságnak az együttélés szabályai, az emberséges viselkedés szokásai adják meg az észszerű korlátait. Játékában a keresztyén erkölcs jellemzőit gyakorolja: a szeretetet, megértést, igazságot, alkalmazkodást, rendet és így tovább – mondja Pethő Melinda, a Magyarországi Református Egyház (MRE) országos óvodafejlesztési programjának szakmai vezetője. – A bibliai történetek feldolgozása az óvodákban drámapedagógiai módszerekkel, játékos formában történik. A 3–6 éves gyermekek természetes életkori sajátossága, hogy a játékok útján tanulnak és fejlődnek, ezért is fontos, hogy a teremtett környezet, a természet csodáit is ezen a módon ismerjék meg. A keresztyén óvodák nagy többsége éppen ezért „zöld” vagy madárbarát óvoda – folytatja Pethő Melinda. – Az óvodák kiemelt szerepet szánnak a gyermekek érzelemvilágát, értelmi, erkölcsi fejlődését elősegítő játékoknak. Nevelési céljaikat a szülőkkel közösen valósítják meg, szorosan együttműködve a fenntartóval. A gyülekezet lelkipásztorai az óvodában dolgozó pedagógusok és az ő munkájukat segítők lelkigondozását is kiemelt figyelemmel kezelik. Az óvodaprojektben együttműködünk a Református Pedagógiai Intézettel, sok segítséget kaptunk tőlük az intézményi alapdokumentumok elkészítésében, velük együtt dolgoztuk ki a Református Óvodapedagógus Tanulmányi Ösztöndíj- és Mentorprogramot (RÓTÖM). Legutóbb arra kértük őket, hogy szervezzenek négyalkalmas online képzést azoknak a leendő óvodavezetőknek, akiknek még nincs óvodavezetői gyakorlatuk.

– Ösztöndíjprogramot dolgoztunk ki a leendő óvodapedagógusok számára, amelynek ötletét az adta, hogy a református óvodákban dolgozó óvodapedagógusok számát mintegy 40 százalékkal kellene megnöveli a fejlesztett óvodai férőhelyek számához igazítva. A képzés tematikájának meghatározásakor arra törekedtünk, hogy a kezdő óvodavezetők átfogó képet kapjanak az intézményvezetőként rájuk váró feladatokról: a szakmai vezetésen túl felkészítést kapnak a munkáltatói, illetve gazdálkodási és tanügyigazgatási feladataik ellátására is – mondja Pethő Melinda. A program szakmai vezetője lapunknak azt is elmondja, hogy egyre kevesebben jelentkeznek óvodapedagógus-hallgatónak, többen lesznek pályaelhagyók, vagy el sem helyezkednek óvodapedagógusként a pálya alacsony társadalmi megbecsültsége miatt. A nagyobb városoktól távolabb eső új óvodáink fenntartóinak nincs egyszerű dolguk a megfelelő szakemberek toborzásával. A legnagyobb hiány a Tiszáninneni Református Egyházkerületben és a Tiszántúli Református Egyházkerületben mutatkozik. Magas szakmai színvonalat képviselő, keresztyén lelkiséggel bíró szép, új óvoda azonban jelenthet a hallgatóknak perspektívát és vonzerőt.

Igényfelmérés után tavaly szeptemberben nyolc hallgatóval ösztöndíjprogram indult. Az MRE megkötötte a szerződéseket a tutorokkal és a mentorokkal is az érintett időszakokra. Feladataik között szerepel a hallgató bevezetése a református óvoda keresztyén pedagógiai/nevelési sajátosságaiba, a fenntartó egyházközség bemutatása, a hallgató szakmai gyakorlatának teljes körű segítése, később a gyakornok módszertani segítése, a jelölt írásbeli és gyakorlati munkájának, tevékenységének ellenőrzése és értékelése. – Most érkeznek be hozzánk az első tutori és hallgatói értékelések a 240 órás gyakorlat időszakáról, csupa öröm olvasni! – mondja Pethő Melinda. – A tutor/mentor és a hallgató (később gyakornok) együttműködése segíti a pályázót a fejlődésében, szakmai céljai megvalósításában, a teljesebb, értéktudatos életre való felkészülésben. A református óvodák munkatársai és fenntartói pedig olyan – magasan képzett és hiteles – új munkaerőt kapnak, akik már nemcsak részesei, de gyakorlói is a keresztyén tanítás rendszeres átadásának. Az országos óvodaprogram várja azon fenntartók jelentkezését, akik fogadnának hallgatókat gyakorlatra, illetve akiknek szükségük lesz óvodapedagógus- utánpótlásra. Emellett biztatják a református óvodák óvodapedagógusait is, hogy jelentkezzenek mentori szakvizsgára, mert szép és hálás feladat az elhivatottság továbbadása az új generációnak.

Gyermekekhez vinni Isten szavát mindig áldás és lehetőség, ugyanakkor nehéz feladat is. Gyermeki nyelven továbbadni az Isten örökkévaló üzenetét, megtalálni a kapcsolódást a kicsinyek életvalósága és Isten szava között egyáltalán nem egyszerű. A Református Pedagógiai Intézet Bárányka füzetek címet viselő sorozata ezt kívánja segíteni. Abból a mindennapi gyakorlatból indul ki, hogy református óvodáink nagy részében minden foglalkozási nap elcsendesedéssel, Isten Igéjére való odafigyeléssel, áhítattal kezdődik. Ezeket az alkalmakat gyakran óvodapedagógusok tartják, akik szívesen vennének segítséget a gyermekeket megszólító és biblikus áhítatokhoz. Zila Péterné óvodavezető azt mondja, ők nagyon szeretik és használják is a Református Pedagógiai Intézet által szerkesztett segédanyagokat. – Például a Bárányka füzetek itt is kézen-közön járnak, nagyon jól lehet belőlük dolgozni. A pedagógiai intézet honlapján is szívesen tallózunk. Mi megvettük a Parakletos Könyvesház teljes bábkészletét is, amelyet a hittanfoglalkozásokon előszeretettel veszünk elő – mondja az óvodavezető.

A hitéleti nevelés tehát a felnőttek hitére támaszkodik: személyes életünk hitre épül, hitben zajlik; hitből merjük vállalni a nevelést Istentől kapott megbízatásként. – A hitéleti nevelés leghatékonyabb eleme a „rejtett tanterv”: azok a dolgok, amelyeket nem magyarázunk, nem tudatosítunk, hanem egyszerűen élünk – mondja Zila Péterné. – Ez azt jelentené, hogy a református pedagógus mindig szárnyaló hitet él át, soha nincsenek konfliktusok, mindig szeretjük egymást, a gyerekeket, a szülőket? Nem. De törekszünk erre, harcoljuk a hit harcait, a konfliktusainkat, az emberi élet minden gyarlóságát, és közben ott vagyunk Isten jelenlétében, keresztyének vagyunk a harcainkban, sikereinkben, bukásainkban. Ebbe ágyazottan valósulhat meg a gyermekek között a bibliai ismeretek átadása, az Ige hirdetése.

A református intézmények esetében fontos, hogy kötődjenek a helyi gyülekezetekhez, hogy lelkipásztoraink közöttünk legyenek, hogy egymást szeretetben hordozzuk, hogy meggyőződéseinket, hibáinkat, sikereinket vállaljuk, őszinte légkörben éljünk, gyakoroljuk a személyes és a közösségi imádságot. A felnőttek a hitéleti nevelés miatt is felelősek saját lelki állapotukért, gondot kell fordítaniuk lelki életükre. Ezt azonban nem lehet szabályzatokkal, utasításokkal működtetni, nem lehet fegyelmi úton kikényszeríteni, ez minden dolgozó személyes felelőssége, az intézményvezetés lelki kockázata – mondja búcsúzóul Zila Péterné.