A védőbástyák a biztonságot, védelmet adó erős vár falának meghatározó részét adják – mondhatjuk, hogy elsőként szembetűnő részei. Több tekintetben is igaz ez.
A védőbástya puszta megjelenésével üzenetet hordoz, hiszen magára vonja a tekintetet magasságával, stabilitást sugárzó falazatával. Már kívülről felhívja a figyelmet: itt valami lényeges, biztos dolog állhat. A védőbástyák kifejezik a vár erősségét. A puszta létükkel megfogalmazott üzeneten túl pedig fontos funkciójuk van, méghozzá a védelem. A várfalon belül levők érdekében őrök, vigyázók állnak ott, és figyelik a külvilágot, hogy méltóképpen felkészüljön a vár az érkezők fogadására, de nem kevésbé a rosszindulatú szándékra, a támadásra is.
Egyházközségeink védőbástyákként állnak. Isten által életre hívott létükkel az ő országának valóságát jelzik a maguk infrastruktúrájával, a magasba mutató templomtornyokkal, sokakat befogadó épületekkel, de még inkább a közösséget alkotó tagokkal, a rájuk bízott drága kinccsel, az evangéliummal. A gyülekezetek védőbástya-funkciója így megkérdőjelezhetetlen. Mindegyikük léte figyelemfelkeltés az egyházra. Ez lehet őszinte és hiteles, olykor kiforrott, hitből fakadó, Jézus Krisztus váltságát egyértelműen hirdető módon, máskor esetlenül tükrözve az anyaszentegyház éppen aktuális erőtlenségét. Ezen túl arra is hivatottak, hogy jó irányba, jó értelemre is vezessék a téves információkra alapozva közeledők, a támadók vagy az anyaszentegyház elesettségén sajnálkozók, megbotránkozók életét is. Meggyőzően, egyenesen Isten szabadítását hirdetve őhozzá egyengetve útjukat.
Jó tisztán látni és elismételni: az egyház erőnléte a védőbástyák, az élő, hitvalló gyülekezeti közösségek eredménye.
Egyházközségeink védelmi rendszerét jelentik az anyaszentegyháznak, mert hiteles igehirdető lelkipásztorai, megalkuvás nélküli hitvalló tagjai hívogató üzenetet hordoznak, betérésre, az Úrhoz térésre inspirálnak, a támadókat pedig visszatartják attól, hogy nagy veszedelmet és kárt okozzanak. Védőbástya a gyülekezet, amely az anyaszentegyház igazi erőnlétét mutatja.
A reformáció hónapjában vagyunk. A mögöttünk levő időben az anyaszentegyháznak sok-sok esetlennek minősíthető lépésével, olykor felforgató magatartásával szembesültünk. Megbélyegzések, önérvényesítések, finom csomagolású bűnök. Emiatt a benne levők némelyike türelmét, higgadtságát vesztette. Akadtak kitérők, azzal fenyegetődzők. Olyanok is, akik éppen a felforgatás indulatával, netán puszta kíváncsiságból közelítettek, de voltak igaz megtérés útján betérők is. És tudjuk, hogy vannak, akik megalapozott vagy vélt információk alapján idegenforgalmi látványosságnak tekintették az egyházat. Kinek így, kinek úgy, de divat lett az egyházat emlegetni, kritika alá vetni, méltatlankodva sajnálkozni, megbotránkozni vagy harcosan védelmezni. Még az a hang is felerősödött, hogy az Istenhez jutásban nem akadály az egyház kihagyása. Kimutatások készültek, amelyekkel az erőnlétünket, jelentőségünket próbáltuk igazolni, s volt úgy, hogy az ellenkezője sikeredett belőle.
Gaál Sándor, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese
Jó tisztán látni és elismételni: az egyház erőnléte a védőbástyák, az élő, hitvalló gyülekezeti közösségek eredménye. Mert ott látják el az egyház tisztességes mértékű és minőségű, figyelmet felkeltő funkcióit. Onnan látjuk jól a körülöttünk levő világot, nem az anyaszentegyház – egyébként szükségszerűen előhívott – testületeiből. Itt húzódik meg az első számú védelmi vonal is. Innen és itt észlelhetjük a kívülállók érdeklődését és a belül levők valódi szükségleteit. A védőbástyát alkotó egyházközségek tudhatják az anyaszentegyház igazi tartalékait. Ismerik az Urat, a forrást, amelynek kifogyhatatlansága bizonyosságával talpon maradnak, sőt másokat is talpra állítanak. Itt és ide jönnek be újak és vágyakozók, és maradnak a mindvégig kitartók. Itt tisztulhat le sok-sok előre megfogalmazott előítélet, félreértés. Itt kínáljuk a kegyelemből hit által való megigazulást. Így a gyülekezet hitelessége munkálja az anyaszentegyház erőnlétét, megbízhatóságát.
Legyen programunk a reformáció napjára készülve a gyönyörködés a védőbástyákban, a hálaadás a gyülekezetekért! Legyünk bátrak megmaradni abban a tudatban, hogy az egyház alapfunkcióinak helyét adó gyülekezeteink kiállnak viharokat! Kifelé a létükkel, funkciójukkal a missziót teljesítik, befelé pedig a gyógyulást munkálják. A védőbástya legyen a legerősebb pontja, védelmi vonala a várnak, a gyülekezeteink pedig az anyaszentegyháznak!
A szerző a Nyírségi Református Egyházmegye esperese.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!