A hiteles szolgálatról és a felelősségről szólt a májusi Zsinat első napja

A tanácskozás Imre Bálint esperes, a Dégi Református Egyházközség lelkipásztorának áhítatával kezdődött. A Pál apostol rómaiakhoz írt levelének 11. fejezetéből olvasott igeszakasz alapján a beoltatott ágak képéről, Isten hűségéről, a hitben való megmaradásról és az elbizakodottság veszélyéről szólt. Az apostoli kép kapcsán arra emlékeztetett, hogy Isten üdvtervében „mindenki részesül, aki hisz”, ugyanakkor a hit nem önhittséget, hanem alázatot és istenfélelmet ébreszt az emberben.

Imre Bálint hangsúlyozta: a keresztyén egyháznak Izrael nemcsak múltja, hanem gyökere is, ezért minden nemzedéknek kérdés marad a régiek és az újonnan érkezők viszonya. „Nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged” – ez a Pál apostoli figyelmeztetés ma is önvizsgálatra hív. Az esperes rámutatott, hogy az Isten félelmében való élet nem bénító rettegést jelent, hanem annak tudatát, hogy teljesen Isten hűségére vagyunk utalva. – A tízparancsolat, az Ige sohasem elzár valamitől, hanem közelebb visz az élő Istenhez – mondta, hozzátéve: az önvizsgálat azért szükséges, hogy felismerjük mindazt, ami elválaszt Istentől.

Az áhítat egyik visszatérő üzenete az volt, hogy Isten nem végérvényesen veti el azokat sem, akik megkeményedtek vagy eltávolodtak tőle. Imre Bálint a tékozló fiú példázatát is felidézve arról beszélt: az Atya első cselekedete nem a dorgálás, hanem az örvendező befogadás. Az esperes imádságában azért könyörgött, hogy a hit ne elvont fogalom legyen, hanem láthatóvá váljon a hétköznapjainkban, az ünnepeinkben, a próbatételek idején is.

Steinbach József püspök, a Zsinat lelkészi elnöke megnyitójában és beszámolójában az áhítathoz kapcsolódva pünkösd üzenetéből indult ki. József történetét idézve tette fel a kérdést: Találunk-e olyan embert, akiben az Isten Lelke van? A közegyházi választásokra készülve különösen is fontosnak nevezte, hogy az egyházban olyan vezetők szolgáljanak, akik nem önmagukat, hanem az Úr ügyét, a rájuk bízottak ügyét és az evangélium egyetemességét képviselik.

A püspök szerint az egyház lényegi szolgálata minden területen pásztori lelkülettel végezhető. – Mielőtt bármit szólnánk, írnánk, tennénk, tegyük fel magunkban a kérdést, hogy valójában milyen lélek vezet bennünket – fogalmazott. Hozzátette: nem felszínes megújulásra van szükség, hanem élő Krisztus-hitből fakadó, a Szentlélek által munkált megújulásra. Az építő kritika, a féltő szeretettel megszólaló prófétai hang és a párbeszéd nélkülözhetetlen, de mindezeknél döntő kérdés marad, milyen lelkületből születik a megszólalás.

Beszámolójában áttekintette a Zsinat tanítói szolgálatát is. Felidézte az elmúlt üléseken elhangzott témákat: az ébredés, a református liturgia, az imádság, az egyházfinanszírozás, a konzervatív és progresszív végletek kérdését, valamint a mesterséges intelligencia lehetőségeit és veszélyeit is.

Steinbach József kitért a törvényalkotási munkára is. Hálát adott azért, hogy a márciusi ülésen a Zsinat három olvasatban megtárgyalta és elfogadta az egyházfegyelmezésről és az egyházigazgatási jogviták eljárásrendjéről szóló új törvényt. A mostani tanácskozás egyik kiemelt jogalkotási témájaként az egyházi jelképekről és névhasználatról szóló törvényjavaslatot nevezte meg, amelyet a testület végül két olvasatban tárgyal. Novemberre az eskürendelet, az egyházzenei szabályrendelet és több, a nyugdíjintézethez kapcsolódó törvénymódosítás előkészítése maradhat.

A lelkészi elnök több olyan témát is felsorolt, amelyet megítélése szerint a következő zsinati ciklusnak kell majd továbbvinnie. Itt említette meg a delegálás és számonkérhetőség kérdéseit, az egészségügyi ernyőszervezet, a központi ellenőrző szervezet, valamint az egyházi struktúrák felülvizsgálatának ügyét. Ugyanakkor hangsúlyozta: a szerkezeti kérdések önmagukban nem adnak megújulást. A legfontosabbnak az imádságot, az ébredésért való könyörgést, az elhívott szolgákat, a pásztori vezetést, az egyházfinanszírozás teológiai és gyakorlati kérdéseit, valamint az adakozás és önfenntartás újragondolását nevezte.

Az egyház idei szolgálatai közül kiemelte az imádság évét, a hozzá kapcsolódó programokat és kiadványokat, a diaszpórakonferenciát, valamint a Generális Konvent plenáris ülését. A diaszpórakonferenciáról szólva elmondta: tizennyolc év után sikerült újra egy átfogó találkozót szervezni, amelyen a teológiai alapvetés mellett a régiók bemutatkozása, a lelkipásztor-utánpótlás, a helyi együttműködések, a konfliktusok, az ingatlanok és iratanyagok kérdése, a presbiteri szolgálatok és az online szolgálatok témája is előkerült. A zárónyilatkozat szerint a jövőben kétévente, a Generális Konvent plenáris üléséhez kapcsolódva tartják majd a konferenciát. A kiadványok között külön is megemlítette az Ez is református című kötetet, amely az országos egyház szolgálati ágait mutatja be. Mint mondta, a kiadvány elkészítése közben az is láthatóvá vált, mennyi olyan szolgálat létezik, amelyről még az egyházhoz közel állók sem feltétlenül tudnak részletesen.

A püspök tájékoztatást adott a Református Egyházak Világközösségével kapcsolatban felmerült kérdésekről is. Elmondta: a Generális Konvent elnöksége a részegyházak észrevételei alapján azt javasolja, hogy a részegyházak zsinatai tegyék határozati témává a világszervezethez való viszonyukat. A döntés előkészítéseként októberben egyeztetésre hívják a szervezet képviselőit, a végső döntéshozatalt azonban a következő zsinati ciklusra bízzák.

Az elnöki beszámolót követő hozzászólásokban több téma is előkerült. Kovács Barnabás, a Szatmári Református Egyházmegye presbiteri küldöttje a sport missziós lehetőségeire hívta fel a figyelmet, amelyhez kapcsolódva Hajdú Zoltán Levente, a Magyarországi Református Egyház (MRE) Missziói Szolgálatának vezetője jelezte: februárban megalakult a sportmissziós bizottság. Szücs Attila, a Tatai Református Egyházmegye presbiteri küldöttje pedig a közbeszerzési szabályok várható változásáról, a gazdasági törvény előkészítéséről, az egészségügyi szolgálat létrehozásának gondolatáról beszélt. Több hozzászólás foglalkozott a belső egyházi nyilvánosság, a kommunikáció felelőssége, valamint a református turisztikai szolgáltatások összefogásának kérdésével is.

A délelőtt tanítói előadással folytatódott. Tomka János professzor emeritus az Isten által vezetett vezető címmel, Nehémiás próféta példáját bemutatva beszélt a vezetés bibliai tanulságairól. Előadásában hangsúlyozta: Nehémiás történeti helyzete sajátos volt, de életének vannak olyan általános tanulságai, amelyek ma is érvényesek az egyházi vezetés számára.

Elsőként az imaközpontúságot emelte ki. Nehémiás könyvében több imádság is található, ezek közül különösen a közbenjáró imát és a király előtti rövid fohászt említette. A közbenjáró imában megjelenik Isten dicsőítése, a mély bűnbánat, az ígéretekre való emlékeztetés és a kérés. Tomka János szerint különösen figyelemre méltó Nehémiás teljes közösségvállalása: bár személyesen nem volt részese a babiloni fogság előtti nemzedék bűneinek, mégis így imádkozott: „Vétkeztünk, én is, atyáim is.”

Második jellemzőként az alázatot és az önzetlenséget említette. Nehémiás nem kívülről irányított, hanem azonosult a rábízottakkal. Beismerte félelmét a király előtt, és nem élt vissza vezetői helyzetével. – Nem az a nagy vezető, aki azt mondja, hogy egy hívő ember nem fél, hanem aki le tudja győzni az Úr erejével a félelmet, és be meri ezt vallani – fogalmazott az előadó.

A harmadik pont a kockázatvállalás volt, Tomka János szerint ugyanis Isten vezetését nem lehet kockázat nélkül vállalni. Nehémiás a kegyvesztést, a politikai megbélyegzést, az anyagi biztonságát és saját tekintélyét is kockáztatta. Külön hangsúlyt kapott az a jelenet, amikor meghallotta a köznép és az asszonyok panaszát a kizsákmányolásról. Nem halasztotta későbbre az ügy rendezését, hanem szembenézett az igazságtalansággal, és nyíltan felelősségre vonta az előkelőket.

A negyedik tanulság a hit és a munka egysége volt. Nehémiás nem esett sem abba a csapdába, hogy mindent Istenre hárítva semmit sem tesz, sem abba, hogy saját kezébe veszi az ügyet Isten keresése nélkül. Imádkozott, kereste Isten akaratát, ugyanakkor konkrét akciótervvel állt a király elé, engedélyt, úti okmányokat, építőanyagot kért, megszervezte a munkát és a védelmet, majd bátorította az embereket.

Végül Tomka János Nehémiás rendíthetetlen kitartásáról beszélt. A városfal felépítése után nem zárult le a szolgálata: gondoskodott a törvénykönyv felolvasásáról, a nép elköteleződéséről, majd a közigazgatási és társadalmi reformokról. Amikor később visszatért és visszarendeződést tapasztalt, újrakezdte a munkát. Az előadás zárógondolata szerint Nehémiástól leginkább az Isten iránti töretlen bizalmat érdemes megtanulni: ez segítette át a nehézségeken, és ez óvta meg az önhittségtől.

A tanítói előadást követően Szólláth Bernadett zsinati jogtanácsos moderálásával pódiumbeszélgetés következett a Pénz és egyház című tanulmánykötetről. A beszélgetés résztvevői Literáty Zoltán, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékánja és Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke voltak.

Szólláth Bernadett bevezetőjében hangsúlyozta: az egyház és a pénz kapcsolata érzékeny, aktuális és megkerülhetetlen téma. Nem pusztán pénzügyi kérdés, hanem egyszerre érinti a hitet, az állam és az egyház kapcsolatát, történelmi traumákat, a társadalmi bizalmat és az erkölcsi felelősséget. A beszélgetés hátterét az a blokkszeminárium és tanulmánykötet adta, amelyet az egyetem hittudományi kara indított el a téma árnyaltabb, tényalapú feldolgozására.

Literáty Zoltán elmondta: az elmúlt időszakban számos, sokszor toposzokban megfogalmazott kérdés merült fel az egyház, az állam és a pénz kapcsolatáról. A szeminárium célja az volt, hogy a rövid, érzelmileg terhelt beszélgetések mögé teológiai, jogi, történeti és ekkléziasztikai összefüggéseket tegyenek. A dékán szerint nem maga a pénz a probléma, hanem az ember pénzhez való viszonya. Ezért a pénzről való beszéd lelki kérdés is: a szív állapotáról, a Krisztusban nyert szabadságról és a függőségek felismeréséről szól.

Balog Zoltán a történeti folytonosságot hangsúlyozta. A második világháború utáni jogfosztás és vagyonvesztés drámai következményei mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy az állami finanszírozás kérdése már 1848 óta része az egyház és az állam viszonyának. A rendszerváltás utáni ingatlanrendezésről azt mondta: egyszerre hordozott jóvátételi és új működési elemeket, de felemás módon valósult meg. A püspök szerint az alapvető finanszírozási elvekben – közfeladat-finanszírozás, ingatlanjáradék, az egy százalék, a hitoktatás finanszírozása és a jövedelemkiegészítés – az elmúlt évtizedekben lényegi folytonosság volt.

A diskurzus egyik súlypontja az intézményfenntartás és a lelki küldetés viszonya volt. Balog Zoltán önkritikusan fogalmazva arról beszélt: az elmúlt években az egyház számára sok társadalmi tér nyílt meg, de mindig fel kell tenni a kérdést, hogy megvan-e hozzá a lelki, hitbeli és személyi erő. Mint mondta, az országos döntéshozatalban az intézményekkel kapcsolatos ügyek túlsúlya is jelzi, hogy az egyház életében az intézményrendszer sokszor nagyobb terhet jelent, mint amennyi lelki erővel a közösség rendelkezik.

Literáty Zoltán ehhez kapcsolódva hangsúlyozta: az intézmény akkor tölti be a küldetését, ha valóban missziói területként működik. A gyülekezet tartja fenn az intézményt, és nem az intézmény a gyülekezetet – fogalmazta meg az irányt. Az önfenntartás kérdésénél a résztvevők egyaránt hangsúlyozták az adakozás lelki alapját és a gyülekezetek közötti szolidaritás fontosságát. A dékán arra is figyelmeztetett, hogy az önfenntartás nem kezelhető elvont varázsszóként, mert a gyülekezetek szociológiai, földrajzi és gazdasági helyzete nagyon eltérő.

Szólláth Bernadett zárásként úgy fogalmazott: – Az egyház hitelességét végső soron nem az államhoz való közelség vagy attól való távolság dönti el, hanem az, hogy képes-e valódi közösség, erkölcsi tájékozódási pont és szolgáló jelenlét maradni a társadalomban.

A délutáni ülés az egyházi jelképekről és névhasználatról szóló törvényjavaslat első olvasatával folytatódott. A Zsinat először arról döntött, hogy a javaslatot három helyett most két olvasatban tárgyalja. Szemán Ákos, a jogi bizottság elnöke az előterjesztés ismertetésekor elmondta: az egyház alkotmánytörvénye szerint az egyházi jelképekről szóló jogszabályban kell rendelkezni, ezért a mostani javaslat egy korábbi szabályozási hiányt pótol. A törvényjavaslat a református elnevezések és jelképi ábrázolások védelmét, használatát és jogkövetkezményeit rögzítené.

Az előterjesztés különbséget tesz kizárólagos és kiegészítő elnevezések, illetve jelképi ábrázolások között. A kizárólagos jelképek közé tartozna a többi között a Magyarországi Református Egyház címere, zászlója, lobogója, a Kálvin-csillag és a református lelkipásztori palást. A törvényjavaslat célja, hogy az egyház saját belső szabályozásával is megalapozza a világi jogi fellépést azokkal szemben, akik visszaélésszerűen használják a református jelképeket vagy elnevezéseket.

A vita legnagyobb része a lelkipásztori palásthoz kapcsolódott. Több hozzászóló konkrét eseteket említett arra, hogy egyházi szolgálatra nem jogosult személyek református palástban végeztek szertartást. A hozzászólások érintették a palást szabásának, tájegységi motívumainak, valamint a palást alatti öltözetnek a kérdését is. Gaál Sándor, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese azt javasolta, hogy a paláston ne lehessen semmilyen külön jelképet vagy kiegészítőt viselni, mert a palást az igehirdetés és a sákramentumok szolgálatára utal. A Zsinat ezt a módosító javaslatot elfogadta.

A vita során többen hangsúlyozták: a törvény célja nem a liturgikus öltözet részletes szabályozása, hanem a református jelképek védelme. Szólláth Bernadett zsinati jogtanácsos emlékeztetett arra, hogy a jogszabály megírását éppen a visszaélések indokolták, és az állami hatóságok felé akkor lehet hatékonyan fellépni, ha az egyház belső jogszabályban rögzíti, mit tekint védett jelképnek. A Zsinat az első olvasatot elfogadta, és felkérte a jogi bizottságot, hogy a szükséges módosításokat átvezetve terjessze a javaslatot a másnapi ülés elé.

A Zsinat ezt követően a lelkészi átlagjavadalomról tárgyalt. Szabó Gergely, a Református Lelkészi Nyugdíjintézet főigazgatója ismertette: a tavaly befizetett lelkészi járulékok és a járulékfizetők száma alapján a lelkészi átlagjavadalom matematikailag 684 003 forint volt, amelyet az előterjesztés kerekítve 684 000 forintban javasolt megállapítani. Elmondta: a számítás az egyházközségi, intézményi, egyházmegyei, egyházkerületi, hitoktatási és jövedelemkiegészítés utáni járulékokat is tartalmazza. A Zsinat négy tartózkodás mellett elfogadta a 2025. évi ellátási szorzó, vagyis a lelkészi átlagjavadalom összegét.

Mező István Mózes, a Zsinati Hivatal vezetője a Bethesda Gyermekkórházhoz kapcsolódó előterjesztési csomagot ismertette. A Zsinat az előterjesztés alapján a kórház működését támogató közegyházi döntéseket hozott.

A délután további részében több alapító okirat módosításáról döntött a Zsinat. Bruckner László főigazgató előterjesztésére a testület elfogadta az oktatási szolgálat nevének technikai pontosítását: a hivatalos név a jövőben Magyarországi Református Egyház Oktatási Szolgálat. Ugyancsak döntés született a Budapesti Református Cigány Szakkollégium és a Wáli István Református Cigány Szakkollégium alapító okiratának módosításáról, valamint a Református EGYMI alapító okiratának változtatásairól. Utóbbiak között telephelyi, tevékenységi és feladatellátási pontosítások szerepeltek.

Kósa Mónika főigazgató a Bárka Tábor Alapítvány alapító okiratának módosítását terjesztette elő. Mint elmondta, a Bárka tábor a Magyarországi Református Egyház legnagyobb esélyteremtő programja: 2018 óta évente átlagosan kilencszáz gyermeket táboroztatnak a Balaton partján, tavaly óta pedig Kárpátaljára is eljutnak. A módosítás célja, hogy az alapító okiratban a fogyatékossággal élők célcsoportja is megjelenjen, így a jövőben az őket célzó pályázati források is elérhetővé váljanak. A Zsinat egyhangúlag támogatta az előterjesztést.

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala alapító okiratának módosítását Weberné Zsikai Mária főszerkesztő ismertette. Az előterjesztés célja, hogy a lapban megjelent értékes sorozatok – például teológiai, etikai vagy egyházi értékeket feldolgozó írások – könyv formában is hozzáférhetővé válhassanak. A főszerkesztő hangsúlyozta: nem piaci alapú könyvkiadói tevékenység elindítása a cél, hanem a Reformátusok Lapjában megjelent tartalmak gondozása, megőrzése és hosszabb távú használhatósága. A Zsinat elfogadta a módosítást.

A nap utolsó napirendi pontjaként Gér András László zsinati tanácsos ismertette a 2027. évi kötelező perselyadomány kedvezményezettjére vonatkozó javaslatot. A korábbi zsinati határozat értelmében október utolsó vasárnapjának perselypénzét minden évben egy-egy egyházkerület templomának, hitéleti vagy közösségi terének építésére, felújítására vagy megújítására fordítják. Az elnökségi tanács javaslata alapján 2027-ben a Kecskeméti Református Egyházközség Emmaus Missziói Háza, a Dunamelléki Református Egyházkerület területén lesz a perselyadomány kedvezményezettje. A Zsinat egyhangúlag elfogadta a javaslatot.

Az ülésnap végén Steinbach József megköszönte a tanácskozás előkészítését és lebonyolítását, majd ismertette a másnapi programot. A Zsinat május 21-én úrvacsorás istentisztelettel folytatja munkáját, hálát adva a Magyar Református Szeretetszolgálat húszéves szolgálatáért. A második ülésnapon beszámolók, zsinati díjakról szóló döntések és az egyházi jelképekről szóló törvényjavaslat második olvasata lesz napirenden.