Évente hétmillió ember halálát okozza a légszennyezettség – többet, mint amit a háborúk vagy a járványok követelnek egy év alatt. Hiába érzi az emberiség saját bőrén a bajt, és hiába rendelkezik a szükséges tudással a változáshoz, az átfogó szemléletváltás mindeddig elmaradt. Teremtett világunk védelméről szól a Mélyvíz – mentőöv mindenkinek következő adása – és arról, hogy mit hagyunk az utánunk jövőkre. Juhász Árpád geológussal, Molnár Zsolt botanikus-etnoökológussal és Gilicze Tamás református lelkipásztorral beszélgetett Cseh Ádám.
Évtizedek óta gyorsabban használjuk fel a természet erőforrásait, mint ahogyan azok meg tudnának újulni. Magyarországon például tavaly már júniusban elfogyasztottuk azt, amit egész évre kellett volna beosztanunk. – Bár tisztában vagyunk ennek következményeivel, a gyakorlatban nehezen mondunk le a kényelmi javakról. Mégis reménykedésre ad okot a most felnövekvő generáció tudatossága. Ők már jóval tájékozottabbak, foglalkoztatja őket a környezeti válság – mondja Juhász Árpád. A legtöbb iskolában szelektíven gyűjtik a szemetet, ezt a szokást pedig hazaviszik azok is, akiknek a szülei még nem figyelnek erre. Sőt energiatakarékosságra is nevelik már a gyerekeket az oktatási intézmények.
Valódi eredményt azonban csak mélyebb szemléletváltás hozhat – ezt már Molnár Zsolt botanikus-etnoökológus mondta, aki szerint a változásnak mindig helyi szinten kell elkezdődnie. A helyben előállított élelmiszerek vásárlása, a kisebb léptékű gazdálkodás támogatása olyan folyamatokat indíthat el, amelyek hosszabb távon az egész mezőgazdasági rendszert alakíthatják. A szakember ugyanakkor kifejezetten problémásnak tartja a sokat hangoztatott „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” mottót, mert szerinte a világszintű folyamatok feldolgozása meghaladja az egyén lehetőségeit. Ehelyett úgy gondolja, hogy kisebb, átlátható rendszerekben kellene berendeznünk az életünket, amelyek működésére tényleges hatásunk van. Például – mondta – meg kell értenünk annak a tájnak a működését, ahonnan a helyi élelmiszer származik, mert így tudunk vásárláskor felelős döntést hozni. Ám sokszor még a megfelelő információ is kevés a tartós fordulathoz: az emberek ugyanis jellemzően csak akkor változtatnak a szokásaikon, amikor közvetlenül érzékelik a lehetőségeik végét. Vagyis amikor fogytán vannak az energiahordozók, a tiszta víz vagy a friss levegő.
Gilicze Tamás ehhez kapcsolódva arról beszélt, hogy az elégedetlenség és birtoklási vágy nem új jelenség: ezek már a bűnbeesés előtt jellemezték az embert. A fenntarthatóság szerinte nem csupán gazdasági vagy ökológiai kérdés, hanem lelki is: akkor élünk felelősen, ha csak annyit veszünk el a természetből, amennyire valóban szükségünk van, és a növekedést nem anyagi, hanem szellemi-lelki értelemben keressük.
A teljes adás itt tekinthető meg:
A Mélyvíz – mentőöv mindenkinek a református egyház kéthetente jelentkező műsora, amelyben egy híresség, egy szakember és egy református lelkipásztor beszélgetnek őszintén az élet legnehezebb kérdéseiről. A következő, március 20-i adásunkban arról beszélgetünk, hogyan lehet újrakezdeni az életet, amikor egy betegség vagy súlyos baleset mindent megváltoztat. Holló András kerekesszékes tánctanár, Tolnayné Csattos Márta gyógypedagógus és Pungur Béla nyugalmazott református lelkipásztor ülnek majd egy asztalhoz Cseh Ádámmal. Kövessenek minket a Magyarországi Református Egyház Facebook-oldalán, YouTube-csatornáján és Spotify-on!