Az 1995 nyarán költészeti Nobel-díjra jelölt walesi poétát, prózaírót és madármegfigyelőt életének épp ebben a szakaszában személyesen is megismerhettem. Találkozásunk idején már elkészültem egy csokornyi versének fordításával, s a magyar változatokat angolul be is mutattam neki, elnyerve jóváhagyását. Verseinek általam tolmácsolt kötete Békési Sándor akkori teológiai dékán és grafikusművész rajzaival, a Fekete Sas Kiadó és a Szenci Molnár Albert Egyházművészeti Intézet közös kiadásában 2007-ben meg is jelenhetett.
R. S. Thomas, akit sokszor neveztek a Deus absconditus, vagyis „a rejtőzködő Isten” költőjének, világéletében irtózott mindattól, ami felületes, édeskés vagy épp túl látványos, így az anyagias karácsonyszemlélettől is. Az imént említett magyar nyelvű versválogatásban több olyan költeményt magyarítottam, amely a karácsony témáját a megszokottól eltérően, de végtelen, féltő szeretettel közelíti meg. A „Hegyi karácsony” olyan úrvacsoravételre hív meg bennünket, amelyen walesi földművesek vették magukhoz a kenyeret és a bort, „és kiéhezett szívük / kevés időre meghallotta a szeretet szavát”. Az „Elveszett karácsony” ennél sokkal tragikusabb költemény: együtt van itt a három király, a betlehemi csillag, a jászol, három bandukoló fa, de Heródes (a karácsony megrontóinak örök jelképe!) kilopta a jászolból a gyermeket. A „Karácsony” ismét egy fagyos reggelhez és egy úrvacsoravételhez vezet bennünket, ahol „a szeretet új kenyerét” nem borral, hanem „majdan kiontott vérük maró ízével” öblítik le az ünneplők. E részben fájdalmas írások után a „Karácsonyi ének” maga a megnyugvás: karácsonyi képeslap, hóval és egy vörösbeggyel, „akit” a madarak barátja, az éneküket tudományos igénnyel gyűjtögető pap-költő-ornitológus az emberi vétkek enyhítőjeként mutat be.
A „Vízkereszt” kritikus hangú, középpontjában azzal a Jézussal, akinek születését az elanyagiasított, lélektelenné tett karácsonnyal sokan megcsúfolták, s akinek „fején papírpénzünkből / tákolt bohócsipka csücsül”. E sorok hatását ellensúlyozza a „Dal”, amelynek középpontjában ismét vörösbegy röpköd, s „Úgy jön közénk…, Mint Krisztus, ki hozzánk gyöngesége teljében, / Ámde ajkán felzengő dallal érkezett.” Fontos helye van továbbá e versek sorában a „Születés”-nek, amelyben a betlehemi kisded a Költők Költőjeként jelenik meg, ötszáz becsvágytól fűtött, nyüzsgő poéta mellett: „senki sem maradt, csak az éggel / verselő Gyermek, akit / később prózaírásra fogtak”. Végül lépjünk közelebb R. S. Thomas egyik prózai írásához, amely „A karácsony értékei” címet viseli: „Hány gyerek és felnőtt táplál magában valami titkos vágyat december 24-én a hó vagy legalább egy csipetnyi zúzmara után? Magának a »Krisztus« szónak van valami vékonyka, ropogó hangzása, amely oly jellemző a fagyra és a hóra, s a kis jégszilánkokra, amelyek megroppannak és szétszóródnak a lábunk alatt, úgy, ahogyan Krisztus teste is megroppan a pap ujjai között.” Ehhez a szép és érzékletes idézethez két kiegészítést fűznék: Thomas a „Christ” és a „crisp” angol szavak hasonlóságáról beszél itt, továbbá az anglikán úrvacsoráról, amelyben nem kenyeret, hanem ostyát osztanak. Végül néhány szó most közölt két, 2021. őszi, ugyancsak R. S. Thomas karácsonyi világába bepillantást kínáló fordításomról.
Ronald Stuart Thomas:
A karácsony keresése
Karácsony; elfáradt motívumok.
De szívünkben
mindig jut hely egy
más mintájú hópihének.
A szeretet kemény, fagyos ujjakkal kopogtat.
Kinézek. Egy ilyen hatalmas
Isten árnyékában csak vacogok,
Nem találom a fehérség gyermekét.
(Petrőczi Éva fordítása)
Korábbi, hasonló tematikájú lírai darabjaihoz képest e két írásában a „gyermek” nem nagy kezdőbetűvel, hanem kicsivel jelenik meg. Rövid töprengés után rájövünk azonban, hogy itt nem karácsony szülöttének kisebbítése zajlik, csupán az ünnepkör finomhangolása.
Ronald Stuart Thomas: Szenteste
Emelj a pénznek diadalívet,
díszítsd fel a holdsarló
aranyával. Útját kövezd ki
csekkek és hitelek hadával –
ahhoz mégsem elég magas,
hogy a gyermek áthaladjon alatta,
aki ezen az éjszakán láthatatlan
sugárként hozzánk megérkezik.
(Petrőczi Éva fordítása)
Mindkét vers elhatárolja magát a négy-öt karácsonyi „nótát” zengő áruházi hangulattól, a huszonegyedik század agresszív, de sokszor Jézushoz nem méltó mindenároni ünnepelhetnékjétől. Hála Istennek, a költő-lelkipásztor „A karácsony keresésé”-ben és a „Szentesté”-ben is elhelyez néhány méltó, gyógyító és hitmélyítő szókapcsolatot. Az elsőben ilyen a választás szabadságát ígérő „más mintájú hópihék”, a másodikban pedig a „láthatatlan sugárként hozzánk megérkezik”. Köszönjük!