Filmvetítések és a keresztyénségről szóló beszélgetések várták május 8–10-én az érdeklődőket a XI. Keresztény Film- és Könyvnapokon, a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban. Az esemény egyik programja a Miért fontos a keresztyén párbeszéd? című kerekasztal-beszélgetés volt, ahol Szloboda József református lelkész, Makláry Ákos görögkatolikus pap, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége elnöke és Nacsinák Gergely ortodox pap Keresztes Ilona újságíró moderálásával válaszolt arra a kérdésre, hogy miként lehet ma keresztyénként párbeszédet folytatni egymással, más felekezetekkel és a világgal.
A beszélgetés elején a résztvevők megfogalmazták, miért is fontos számukra a másokkal folytatott dialógus. Szloboda József református lelkipásztor a párbeszédet a közösségi és gyakorlati segítségnyújtás eszközeként, Nacsinák Gergely ortodox pap spirituális és interkulturális térként határozta meg, Makláry Ákos görögkatolikus pap pedig az értelmiségi és egyházi együttműködés fontosságát emelte ki vele kapcsolatban.
Szloboda József hozzátette mindehhez, hogy bár a beszélgetés résztvevői különböző oldalról közelítenek a témához, de mégis ugyanahhoz a közös ponthoz jutnak el: beszélni kell egymással. Kiemelte, hogy a párbeszéd mindig a közegtől függ, ezért ennek az elindításánál különösen fontos megtalálni azokat a közös pontokat, amelyekből aztán valódi beszélgetés kezdődhet.
Makláry Ákos szerint a beszélgetés még csak véleménycsere, a párbeszéd ennél magasabb szint, hiszen valódi nyitottság szükséges hozzá. Úgy fogalmazott: beszélgetni mindenki tud, a valódi párbeszédhez azonban az kell, hogy az ember akár a saját gondolkodása megváltoztatására is kész legyen.
Keresztes Ilona ezután felidézte, hogy az új kormány megalakulását egy rendkívül megosztó kampány előzte meg, amelyben a párbeszéd a legkülönösebb formákat öltötte úgy az online térben, mint az egyházi közösségekben, vagy akár családon belül is.
Nacsinák Gergely úgy véli, a valódi párbeszéd nem intézmények vagy hivatalos fórumok között jön létre, hanem ember és ember között, ahol nem az egyik fél birtokolja az igazságot, hanem az a felek által létrejött térben formálódik.
Makláry Ákos arra hívta fel a figyelmet, hogy mindannyian egy „buborékunkban” élünk, de ebből ki lehet és ki is kell lépni. Szerinte az ökumenikus gondolkodás nemcsak lehetőség, hanem kötelesség is, hiszen Krisztus személye összeköti a különböző felekezeteket.
Szloboda József meggyőződése, hogy az ökumené ott kezdődik, amikor a különböző felekezetű emberek képesek elismerni, hogy nem ők az igazság letéteményesei.
Ezt követően felmerült a kérdés, hogy van-e olyan társadalmi téma, amely közös gondolkodást és együttműködést igényel az egyházak és a szekuláris világ részéről.
Makláry Ákos görögkatolikus pap kiemelte az állam és az egyház kapcsolatát, ami különösen fontos kérdés most, a választások után. Véleménye szerint a két fél között kölcsönösen előnyös, szimbiotikus együttműködésre van szükség – megfelelő ellenőrzés mellett. Rámutatott, hogy az egyházak az oktatásban, szociális és karitatív téren jelentős szerepet vállalnak, annál is inkább, mivel ezeken a területeken kétezer éves tapasztalattal rendelkeznek.
Nacsinák Gergely megjegyezte, hogy az ortodox közösség Magyarországon jóval kisebb, és más kihívásokkal néz szembe. Nincsenek olyan intézményeik, iskoláik vagy alapítványaik, amelyek révén intézményes kapcsolatot tarthatnának fenn a társadalommal, így náluk ez inkább személyes és közösségi szinten jelenik meg.
Szloboda József református lelkész úgy látja, az egyház és a társadalom találkozási pontja az, hogy képesek vagyunk-e felmutatni Krisztus kegyelmét. Hangsúlyozta, hogy nem az egyházba kell elvinni az embereket először, hanem Krisztus közelébe. A társadalmi szolgálat szerinte nem érdemszerzésből, hanem Isten iránti hálából fakad.
Utoljára arra a kérdésre keresték a kereskasztal-beszélgetés résztvevői a választ, hogy az egyháznak állást kell-e foglalnia társadalmi kérdésekben, kell-e ilyenkor párbeszédet kezdeményeznie.
Szloboda József szerint az egyház szolgálhatja a társadalmat, átvállalhat feladatokat, de hitbeli kérdésekben nem engedhet. Példaként az abortusz és az eutanázia kérdését említette, ahol az egyháznak világosan kell képviselnie az igazságot, a társadalomnak pedig el kell fogadnia, hogy van egy közösség, amely nem engedhet a Bibliában található isteni parancsokból.
Makláry Ákos ehhez kapcsolódva Péter apostol szavait idézte, miszerint „inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek”. Úgy véli, az egyháznak minden, a társadalom egészét vagy többségét érintő fontos kérdésben lehet és kell is véleményt formálnia. Nemcsak erkölcsi vagy hitbeli ügyekben, hanem szélesebb társadalmi kérdésekben is megszólalhat, hiszen az egyház tagjai is adófizető és szavazati joggal rendelkező állampolgárok, így nekik is minden joguk megvan ehhez.
Nacsinák Gergely arra figyelmeztetett, hogy vékony a határvonal az egyházi megszólalás és a társadalmi beleszólás között.
A beszélgetés végére láthatóvá vált, hogy a valódi párbeszéd nem csupán véleménycsere, hanem nyitottságot, kölcsönös figyelmet és közös felelősségvállalást feltételez.