
Bódor Edit, az egységnap szervezője
Hogyan csöppent bele az egységnap szervezésébe?
Fekete Károly püspök kért fel a feladatra, hiszen korábban már több városi és egyházi rendezvényen dolgoztunk és szolgáltunk együtt Debrecenben. Az első egységnap szervezésében is részt vettem tizenhat évvel ezelőtt, bár akkor még kisebb szerepet kaptam. Idén viszont az egész esemény programjának kialakítása lett a feladatom, ami óriási felelősség és egyben megtiszteltetés. Korábban kiállításokat, közösségi és gyerekprogramokat hoztam az egységnapra, most pedig átfogó, összművészeti produkció létrehozása a cél. Ez rengeteg alkotóval való együttműködést kíván, de hiszem, hogy a közös gondolkodás meghozza a gyümölcsét. Néhány napja a berekfürdői egyeztető fórumon a Kárpát-medence különböző tájairól érkező egyházmegyei küldöttekkel közösen gondolkodtunk a rendezvény részleteiről. Fantasztikus volt látni, ahogy az öt országból érkező reformátusok ötleteikkel és felajánlásaikkal, igazi testvéri szívvel járultak hozzá az eseményhez. Ők nem csupán vendégek – hanem házigazdák, igazi egységnapszervezők.
Az egységnap olyan nagy volumenű közösségi és kulturális esemény, amely a Kárpát-medence reformátusságának összetartozását ünnepli. A programot Debrecenben rendezik meg, amely magyar reformátusságunk egyik szellemi központja. Célja, hogy egyházunk közösségei – mind Magyarországról, mind a határon túlról – találkozhassanak, megélhessék hitüket, és megerősödhessenek az egységben. Az egységnap nem csupán egyházi esemény, széles körű kulturális programokat is kínál, így egyaránt szól a hívőknek és a szélesebb közönségnek. A programok között szerepelnek istentiszteletek, kórustalálkozók, koncertek, népzenei és egyházi műsorok, gyermek- és családi programok, kiállítások, jótékonysági és karitatív kezdeményezések. 2009. május 22-én Budapesten, a debreceni Nagytemplomban és a Kárpát-medence számos helyszínén egyszerre tartották meg azt az ünnepi istentiszteletet, amelyen a Magyar Református Egyház újra egyesült. Ez olyan szimbolikus lépés volt, amely hivatalosan is kifejezte a határon innen és túl élő református közösségek egységét. Az egység gondolata különösen fontos szerepet kapott, hiszen a magyar reformátusok közössége hét országba szakadt szét. Az újraegyesítés célja az volt, hogy a különböző országokban élő református egyháztestek szorosabb kapcsolatban működjenek együtt.
Tavaly elmaradt ez az ünnep, így az idei még különlegesebb lesz. Milyen örömökkel és félelmekkel vágott bele a szervezésbe?
Ugyanazzal a hittel és elköteleződéssel. Aki rendezvényt szervez, az tudja: az ember eltervezi, de Isten végzi el a munkát – bár sokszor nem úgy, ahogy mi elképzeltük. Hiszek benne, hogy az idei egységnap még erősebb és még egységesebb lehet, mert most talán minden eddiginél nagyobb szükség van az összetartásra. Tudnunk kell, hogy több mint egy évtizede azért született meg a közös ünneplés gondolata, mert mindenki tudta, fontosak vagyunk egymásnak. Ki akartuk mutatni az összefogást, és szerettük volna, ha azok is kíváncsiakká válnak ránk, akik korábban nem ismerték a reformátusságot. Mindeközben mindig nyitott kaput és tágra nyílt szívet hagytunk azoknak, akik talán először találkoznak velünk. Az egységnapra nemcsak a reformátusok jönnek el – bárki érkezhet, mi pedig azt szeretnénk, hogy vonzó, befogadó közösséget lásson. Május 24-e a találkozás lehetősége lesz egymással.
Bodor Edit lengyel szakos középiskolai nyelv- és irodalomtanár, emellett rendezvényszervező. Korábban a Főnix Rendezvényszervező ügyvezetőjeként dolgozott, amely Debrecen nagyobb rendezvényeit, köztük a Virágkarnevált és az adventi ünnepségeket is szervezte. 2015-ben tizennégy segélyszervezet – köztük a Református Szeretetszolgálat, a Máltai Szeretetszolgálat, a Dorkász és a Forrás Lelki Segítők Egyesülete – szakmai és logisztikai hátterével létrehozta a Debreceni Karitatív Testületet. Ez a testület, amelynek fél éve ő a vezetője, gyűjtéseket és segélyprogramokat szervez. Ezenkívül a Nagytemplomi Kulturális Szolgálat programigazgatójaként is tevékenykedik, valamint az egyházi és határon túli kapcsolatokért felelős polgármesteri tanácsadóként dolgozik. Az egyházi és karitatív munkája szorosan kiegészíti egymást, hiszen mindkettő a közösségért, az összetartozásért végzett szolgálat.

Bódor Edit: Ezen a néhány napon szeretnénk olyan pillanatokat teremteni, amelyek megerősítik az embereket abban, hogy magyarok, reformátusok és a Kárpát-medencében egyek vagyunk
Az „összetartozás” és az „egység” fogalma sokszor elhangzik, de vajon mitől válik ez igazán valóságossá? Valójában mit jelent az ön számára az egység?
A reformátusság, annak megélése a családban és a tanult hagyományok továbbvitele gyermekkoromtól kezdve fontos volt számomra. Ökumenikus szemléletű családban nőttem fel: anyai ágon római katolikus, apai ágon református vagyok. Édesapám a Debrecen-Nagyerdei Református Egyházközség presbitereként szolgált, édesanyám pedig minden szeretetvendégségről gondoskodott. Egész életemben azt láttam, hogy a családunkban mindig zajlik valamilyen segítő munka, cselekvés a közösségért. Most ezt „nagyban” tesszük – nemcsak egy gyülekezeten belül, hanem egy egész városban, és nemcsak az országhatárokon belül, hanem azokon átívelve. Úgy érzem, ennek célja van, pótolhatatlan pillanatokat teremthetünk. Külön megtiszteltetés számomra, hogy a szakmámat, a rendezvényszervezést, ebben a szolgálatban is kamatoztathatom. Hálás vagyok a bizalomért és a lehetőségért, hogy segíthetek. Az egységnapra nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is készülünk – ahogyan a lelkészek és az egyházi közösségek is segítenek az embereknek ráhangolódni a találkozásra. Ha a résztvevők az itt töltött idejük alatt kapnak egy-két meghatározó pillanatot – egy találkozásban, egy kézszorításban, a közös úrvacsorában –, amely megerősíti őket abban, hogy valóban összetartozunk, akkor minden fáradozás megérte. Az „együtt” élményét hazaviszik magukkal. Gyerekkorunkban a karácsony megélése is egy ilyen meghatározó pillanat volt – valami, amit a szüleinktől kaptunk. Nem is tudatosan alakították ki, mégis olyan emlékké vált, amely az egész életünket elkíséri. Ezt szeretnénk továbbadni a gyermekeinknek is. És ezen a néhány napon ugyanígy szeretnénk olyan pillanatokat teremteni, amelyek megerősítik az embereket abban, hogy magyarok, reformátusok és a Kárpát-medencében egyek vagyunk. A pogácsasütő, a gyerekjáték-készítő, a hangosító, a lelkészek, a fiatalok, a rengeteg önkéntes mind hozzájárulnak ehhez az eseményhez. Hiszem, hogy ezekre a napokra nagy boldogság tölti majd el az embereket. Azért imádkozom, hogy az Úr őrizzen meg minket, a nemzetünket, ebben az egységben.
Cikkeinket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben sok érdekes és értékes tartalmat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!