Negyedszer teremtett lehetőséget a hittanoktatók lelki közösségének megélésére és szakmai fejlődésére a Dunamelléki Katechetikai Támogató Szolgálat a Ráday Házban. A generációk kapcsolódása állt a nap fókuszában.
Megtelt a budapesti Ráday Ház díszterme a hála szavával és a hittanoktatókból negyedik éve formálódó lelki, szakmai közösséggel. Bőven volt ok a hálaadásra, amire az Ige szavaival is hívta az egybegyűlteket Lenkeyné Teleki Mária, a Dunamelléki Katechetikai Támogató Szolgálat vezetője. A negyedik alkalommal megrendezett találkozó már az egymás közötti bizalom növekedéséről, lelki kapcsolódásokról, jól használható szakmai segítségről szólt.
– Jó egymás szemébe nézni, jó egymást megölelni – mondta a támogató szolgálat vezetője, miközben megköszönte a szolgálatukat letevő tanítók munkáját és hálát adott a szolgálatba frissen beállt hittanoktatókért.
A hittanoktatók lelki megerősítése mellett szakmai identitásuk erősítését is megcélozta a színvonalas program. A szolgálatvezető értéknek tartotta, hogy a fiatalokat az óvodától az egyetemig kísérhetik a hittanoktatók.
Túlcsorduló, Krisztus-imádó, pazarló szolgálatra hívott áhítatában Masri Mona Aicha, az ELTE-misszió egyetemi lelkésze, aki Márk evangéliuma 14. fejezetének 3–9. versei alapján hirdette Isten Igéjét.
– Nagy kísértése Isten népének a végtelen racionalitás – mutatott rá a lelkész a szolgálatban megfáradás valóságából következő hozzáállásra. Az általános „jóemberkedésből” a golgotai kereszten önmagát elpazarló Istenhez hívta a szolgálókat, arra biztatva őket, hogy merjék önmagukat pazarolni az Isten országában.
A teljes cikket a parokia.hu oldalán olvashatják