A lelkipásztori hivatás mintaképe

2023-ban, a lelkipásztori hivatás évében különösen fontos felhívni a figyelmet Dobos Károlyra, a lelkészre, aki a XX. század nehéz éveiben a csendes szolgálatával emelkedett ki az utókor számára.

Idén a lelkészek részére alapított díjnak azért is van nagy jelentősége, mert a lelkipásztori hivatás és az azzal járó teljes elhivatottság egyre kevésbé tetten érhető az egyházban. A fiatalokban az élethosszig tartó hűséges szolgálat iránti elköteleződés egyre ritkább, ezért értékes kincs.

A Zsinat elnökségének felhívásában a Dobos Károly-emlékdíjra az alábbi feltételekkel lehet lelkészt jelölni: „A díjat a lelkipásztori szolgálatot régóta, a »kevesen is hűséggel«, a nem reflektorfényben, falvakban, kisgyülekezetekben, elsősorban kistelepüléseken munkálkodó szolgatársunk kapja. A díjra az a – gyülekezetben hűséggel szolgáló, gyülekezetét megőrző, építő, vele közösséget vállaló – lelkipásztor jelölhető, akinek gyülekezeti lelkészi szolgálati ideje legalább húsz év.” Jelölést az egyházmegyék lelkészi kara vagy lelkészi kisközössége tehet.

A díjra felterjesztett lelkipásztor életrajzát és méltatását legfeljebb ötezer leütés terjedelemben 2023. március 10-ig lehet elküldeni a Missziói Szolgálat elektronikus címére. Az elismerés mellett a díjazott pénzjutalmat és oklevelet kap.

Dobos Károly életútjának érdekes részlete, hogy míg gyermekként a mezőgazdaság és a földművelés szerelmese lett, a megtérését követően az Úr a magvetés munkájába állította. Elhivatottságát mi sem mutatja jobban, hogy a háború után a Bács-Kiskun megyei tanyavilágba kerülő négygyermekes család a vidéket járva az evangélium szolgálatában két évig semmilyen juttatást sem kapott. Kezdeményezésére Móricgáton templom is épült 1957-ben. Az evangéliumot nem csak a szószékről hirdette. Nem riadt vissza bemenni a kocsmába sem. Dobos Károly, felismerve a találkozási lehetőséget, itt is hirdette Isten Igéjét alkalmas és alkalmatlan időben, elérve így sokakat a szent üzenettel. Szolgálata alatt sorra alakultak és megerősödtek gyülekeztek, gyarapodtak a templomi közösségek.

Az ifjúság mindig is közel állt a szívéhez. Amerikai teológiai tanulmányai után hazatérve a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) ifjúságszervezőjeként és utazótitkáraként járta az országot és indította be a lelki munkát a fiatalok között a gyülekezetekben. Fővárosi szolgálata a fasori gyülekezetben kezdődött, ahol az akkori esperes mellett szolgált a háború előtt és alatt. Talán az egyetlen budapesti református templom volt a második világháborúban, ahol mindössze egy kivétellel az összes vasárnapi istentiszteletet megtartották, dacolva a bombázásokkal, a légiriadókkal és a félelemmel. A hétközi alkalmak a gyülekezeti tagoknál, a bérházak óvóhelyein zajlottak, erősítve, bátorítva a háborúban a testvéreket. A Dobos család sokakat bújtatott is ezekben az időkben, az üldözöttek nemzetiségétől függetlenül hajtotta őket a mentő szeretet. A kommunizmus alatt részben emiatt megfigyelés alatt tartották, majd vallási tevékenységéért többször le is tartóztatták. Később Pesthidegkútra hívták, ahol lelkipásztorként szolgált nyugdíjba vonulásáig. Isten országában azonban még ekkor is aktív maradt, hiszen a Lepramisszió magyarországi megalapítójaként fáradhatatlanul szervezte az adományokat. Évtizedeken át fáslikat kötöttek az asszonyok, amelyeket a lepedőkkel együtt postán juttattak el a missziói kórházba, Kínába. Az Úr százkét évet adott neki az ő áldott szolgálatában.