A szabadulás nem az én erőm volt, hanem Jézusé – vallja Sebők János református lelkipásztor, akinek életében az ital, a csavargás és a céltalanság éveit Jézus szabadítása váltotta fel. A szentesi fiatal, aki valaha „Isten halott” feliratú dzsekit hordott, ma a Felvidéken hirdeti: van kiút az alkohol fogságából, és van új élet Krisztusban. Története annak bizonyítéka, hogy Isten a legmélyebben lévőnek is képes új kezdetet adni.
Sebők János 1962-ben született Szentesen egyszerű, református családban, ahol a vallás csak papíron létezett. – Reformátusok voltunk, de senki sem gyakorolta – mondja. A konfirmáció lett az első valódi egyházi élménye, amelyre a szülei valamiért mégis beíratták. Imre Ernő volt ott akkor a lelkipásztor.
– Nem akartam menni. Kérdeztem a szüleimet, miért küldenek oda, ahova senki sem jár a családból. Bibliát ugyan láttam már korábban, de nem érdekelt – idézi fel. A toronyba való feljutás ígérete tartotta benne a lelket néhány előkészítő alkalom erejéig, aztán elmaradt onnan. Konfirmációkor még a Miatyánkot sem tudta elmondani. – A többiekkel együtt mondtam a levegőből kapkodva a szavakat, az egész felkészítőből csak Ádám és Éva története maradt meg. Az Újszövetséget, amelyet konfirmációja emlékére kapott, elrakta a szekrény mélyére, és éveken át nem is nyúlt hozzá. Akkor még nem sejtette, hogy egyszer az élete fordulópontja fog fűződni hozzá.
A POHÁR BŰVÖLETÉBEN
A nyolcadik osztály után szakácsnak tanult, tizenöt évesen már a városi étteremben dolgozott. – A vendéglátóiparhoz hozzátartozik az ital – mondja. A fiatal tanulókat az idősebbek befogadási szertartásként itatták, így tizenhét éves korára mindennapossá vált az alkoholfogyasztás. Aztán jöttek a lezüllés évei:
– Egy csöves társasághoz tartoztam. Ott az ital mellett előkerült a drog, a csavargás, a koncertek, mindennel együtt, haza csak aludni jártam. Ha délutános voltam, előtte három-négy kocsmába is betértem, úgy mentem dolgozni.
Az alkohol vált a kapcsolatteremtés eszközévé is. – Ha ittam, a középpontba kerültem. Ha nem, csak álldogáltam a partvonalon – részletezi. Családi örökség volt ez: az édesapjától is ezt látta, a környezet pedig azt sugallta, hogy aki nem iszik, az nem férfi. – De nem más tehet róla, én döntöttem úgy, hogy ebben a világban akarok élni.
A teljes írás a Reformatusoklapja.hu oldalon található.
Örömmel látjuk honlapunkon, ahol számos cikkünk díjmentesen is elérhető – ez a tartalom előfizetéssel olvasható teljes terjedelmében.