A lepra gyógyításáról beszélgetni Európa közepén furcsa, de szükséges. A földön napjainkban is minden második percben diagnosztizálnak egy új beteget; a legtöbb helyen izolálják, megbélyegzik őket. Riskóné Fazekas Mártával, a Lepramisszió – Magyarország igazgatójával a lepra világnapja apropóján beszélgetünk.
Lassan félszázados a magyar misszió, segítségükkel emberéletek változnak meg.
Dobos Károly református lelkészt 1974-ben hívta el Isten, hogy a világ leprás betegei javára magyar embereket is természetbeni szolgálatra indítson. 1976-ban teológusként egy vasárnapi előadáson életre szólóan „megfertőzött” a leprabetegek iránti szeretet. Lelkészi munkám mellett évtizedekig önkéntesként, 10 éve pedig főállásban végzem a missziós munkát. Sajátos, hogy Isten Közép-Kelet-Európában csak ide, Magyarországra adta az elhívást. 2002-ben sikerült elérni, hogy a londoni központú Nemzetközi Lepramisszió 33 tagszervezete közé felvegyen bennünket, a tagságunkat azóta minden évben sikerül megtartanunk.
A gyógyítás mellett feladat a felvilágosító munka, a beteg önbecsülésének visszaadása, a gyógyultak rehabilitálása is.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2035-re tűzte ki a leprabetegség felszámolását. Félő, hogy kitolódik. Évezredeken át ismeretlen volt a betegség természete. Kínai, indiai, ószövetségi példák mutatják, hogy egyformán kezelték: elkülönítéssel. Döbbenetes, hogy még ma is jelen van a kirekesztés, holott semmi szükség rá. Az okok – mélyszegénység, legyengült emberi szervezet, rossz higiénés körülmények, tiszta ivóvíz hiánya – megszüntetésével lehet kizárni a kórokozót. A keresztyén misszió többlete, hogy a megelőzés mellett a következményeket is szeretné felszámolni. A kirekesztett gyermeket, édesanyát, idős szülőt elűzik a falujából is. Elmagányosodik, koldusként is ellehetetlenül, írástudatlan, munkanélküli, hontalan lesz. De azt is megbélyegzik, aki makkegészséges, de a falujában tudják, hogy a nagyapja valamikor leprabeteg volt. A lepra nem öröklődik, de előfordulási helyein sajnos az a mértékadó, amit az ősök mondanak, nem az, amit az amerikai kutatóorvos. A fejekben levő sötétség ellen harcolunk. A felvilágosítás, jogvédelem, lelkigondozás éppúgy része a munkánknak, mint a beteg megcsonkult kezének megműtése. Átfogó nemzetközi fejlesztést végzünk.
Riskóné Fazekas Márta, a Lepramisszió – Magyarország igazgatója
Felemelő szeretet
A Lepramisszió – Magyarország szívesen tart meghívásra vetített képes előadást az ország bármely pontján. Adományaikkal támogathatják a betegek gyermekeinek oktatását, a gyógyulás utáni új életkezdést a „Lepramisszió Magyarország” bankszámlájára utalva: 11702036-20705549. További információ: www.lepramisszio.hu.
A keresztyén lepramissziót megtűrik ott is, ahová hithirdetőket nem engednek be. Így az első keresztyének épp a leprabetegek közül kerülnek ki.
Jézus parancsára végezzük: „Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat…!” (Mt 10,7–8) Olyan helyeken dolgozhatunk, ahol ma is büntetés jár akár csak egy Biblia rejtegetéséért is. Csoda, hogy bár tudják, hogy keresztyén szervezet vagyunk, mégis meghosszabbítják az engedélyt. Az evangélium lélektől lélekig terjed. 1999-ben Nepál még teljesen zárt ország volt. Átéltem, hogy amikor az akkori király lánya meglátogatta a misszió Anandaban kórházát, az igazgató reggel a szennyes közé gyűjtette az összes Bibliát, majd este visszaosztották.
Hogyan tudják a gyülekezetek támogatni a missziót?
W. C. Bailey ír alapítónk 1874-ben kapta elhívását arra, hogy az Indiában látott leprabetegekért valamit tegyen. Vallotta: „Ez a misszió imádságban született, és az imádság a megtartóereje.” A Nemzetközi Lepramisszió imakalauzát szívesen elküldjük azoknak, akik napi imáikba szeretnék foglalni a Lepramisszió ügyét. A „távolra látók” missziója vagyunk. Ha gyülekezeteinkben végzik a külmissziót, az a belmiszsziót serkenti, mert kialakítja a megelégedettséget.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!