Hívek és laikus könyvbarátok érdeklődésére is számot tarthat a tiszaderzsi gyülekezet temploma. Egyedülálló, több száz éves ritkaságokat is bemutató, ökumenikus ima- és énekeskönyv-, valamint bibliagyűjteményét ingyenesen megtekinthetik a Tisza-tó melletti településre látogatók. A Tiszaderzsi Bibliamúzeumban az alapító, Fodor Gusztáv református lelkész tartja az értő szavú tárlatvezetést, bennünket is ő kalauzolt a könyvespolcok között.
Pontosan úgy, ahogy a mesében, elég toronyiránt menni ahhoz, hogy a látogató odataláljon a Tiszaderzsi Bibliamúzeumhoz. De ne klasszikus múzeumot képzeljenek el! A Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei település központjában áll a bűbájos, pár száz férőhelyes református templom, amelynek kék ajtaja vidám színével hívogat a belépésre. Házigazdánk, Fodor Gusztáv 2011 óta lelkész a településen, széles mosollyal üdvözöl segítője, Szél Szabolcs társaságában. A lelkipásztor régi álmát valósította meg, amikor éppen tíz éve létrehozta ezt az ökumenikus ima- és énekeskönyv-, valamint bibliagyűjteményt a templomban.
– A nyitott templomokban hiszek – vallja Fodor Gusztáv. Úgy véli, az ősöktől azért kapták ezt a templomot, hogy szolgáljon. A tiszteletes szerint alkalmazkodni kell ahhoz, hogy a külvilág megváltozott: a Tisza-tó közelsége miatt a tiszaderzsi templom előtt biciklisek, motorosok, turisták serege halad el. – Elgondolkodtam, hogyan lehetne számukra is kinyitni a templomot, hogyan lehetne valami önazonos missziót adni a gyülekezetnek? Így hát létrehoztuk ezt a gyűjteményt – teszi hozzá.
Fodor Gusztáv lelkipásztor
Bármennyire is barátságos a fogadtatás, bentre azonban még nem érkezett meg a tavasz, fázósan húzzuk össze magunkon a kabátot. – Forgon Pál, a Gulágot megjárt egykori kárpátaljai református püspök szerint a jó református központi fűtés az, amikor tele vannak a templomok, tüzes a prédikáció Isten Igéje alapján, közel vagyunk egymáshoz és melegítjük egymást – mondja mosolyogva.
Szeretettel nézünk szét a kicsiny templomban, a szószéken, a padsorokon… és azon csodálkozunk, hogy hogyan lehet, hogy a sok barna színű bútor mellett az ablakkeretek kékek. Megtudjuk: az 1810-es években épült templom a több száz évvel ezelőtti kun református hagyományoknak megfelelően belülről ilyen, úgynevezett kun kék alapszínnel volt kifestve. A lelkipásztor elmeséli, hogy a templomnak van néhány olyan része – például a karzatok alatt, a lépcsőknél –, ahol kicsit megpucolták a barna festést, és még az oszlopoknál is találtak kék festéknyomokat. Bíznak benne, hogy egyszer eljön az idő, amikor helyre tudják majd állítani az eredeti díszítést.
A kiállítást a szószéktől balra lévő padsorok mögött találjuk. A hófehér falakat barátságos olvasósarokká változtatják az embermagas könyvespolcok, a tárlók, amelyekben katonás rendben sorakoznak a Szentírások. A Vizsolyi Bibliával kapcsolatban ismeretterjesztő molinók díszítik a teret. Még a padsorok között is bőven akad látnivaló, a vitrinekben bibliákat találunk kilencféle indiai nyelvjárásban, a templom jobb oldalán pedig szépen gyűlnek a kategorizálásra váró újabb kötetek. A Tiszaderzsi Bibliamúzeum valójában több száz ember adományából jött létre, Fodor Gusztáv csupán néhány kötetet vásárolt. Megtalálható itt a tiszteletes első saját Bibliája is, amit tizenkét évesen a nagymamájától kapott, annak a százharminc példányos, saját gyűjtésű kollekciónak a részeként, amit az alapításkor felajánlott a gyűjtemény és a gyülekezet javára.
– A legrégebbi könyveket általában nem szoktam kézbe adni, hiszen akad, ami az 1700-as évekből származik, de a többség lapozgatható, olvasgatható – jegyzi meg Fodor Gusztáv. – Ennek a gyűjteménynek nem az a missziója, hogy elzárva tartsuk a Bibliákat az emberektől, hanem éppen az a küldetése, hogy a kezükbe adjuk. Hiszen a Biblia nem múzeumba, nem vitrinbe való, hanem azért van, hogy az ember olvassa, forgassa, hogyha sötétben van, akkor fényt kapjon az életébe, a lelkébe, a szívébe – hívja fel a figyelmet.
XXI. századi példájával elgondolkodtat: – Olyan ez, mint amikor az ember eltéved az erdőben és bekapcsolja a GPS-t. Ha ráhangolódik arra a fenti jelre, akkor ki tud találni az élete rengetegéből, fájdalmából, tragédiájából is. Gyakran eltévedünk, elesünk, elfáradunk. Ha hagyjuk, a Biblián keresztül Isten megszólít minket. Ha rá tudunk hangolódni Isten szavára, akkor az számunkra igazi segítség, sőt táplálék – hangsúlyozza a lelkész.
Megtudjuk, hogy a fiatalabbak a padláson talált énekeskönyveket, Bibliákat gyakran felajánlják a múzeumnak megőrzésre. Az egyházközségnek az a célja a gyűjteménnyel, hogy élményszerűen adják át a Biblia üzenetét azoknak, akik felkeresik a múzeumot. – Ha csak három-négy ember bejön egy hónapban, akkor számukra utat nyithatok Isten szavának – mondja eltökélten.
Épp ezért nincs például belépő sem. A múzeum a gyülekezet önkéntes szolgálata, amivel eszköz lehet Isten kezében, hogy a Gondviselő meg tudja érinteni az embereket.
Tovább nézelődünk. Rálelünk egy különleges családi ereklyére, egy olyan Szentírásra, ami az 1700-as évek óta kísérte egy békési család életét. Kódex nagyságú lapjain a mai könyveknél jóval nagyobbak a betűk, így könnyebb is olvasni. Látszik, illetve inkább tapintható, hogy még valódi merített papírból készült.
A polcokat szemlélve próbáljuk felfogni, feldolgozni, hogy miket is látunk, ahogyan sorakoznak a könyvek, kötetek. Vannak itt középkori jellegű, kódex nagyságú és egészen kicsi Bibliák is. Akad olyan is, ami kisebb egy gyufásskatulyánál, a borítója pedig különösen díszes. Ez a múzeum legkisebb kötete. A lelkipásztor le is szokta tesztelni a látogatókat, hogy ki az, aki el tudja olvasni: eddig csak egy középiskolás csoport tagjainak sikerült.
Vannak a polcokon katonai kiadású Szentírások is. Megtudom, hogy létezik a Gedeon Társaság, amelynek a célja az, hogy minél több helyre, minél több kézbe el tudják juttatni a Bibliát. Amikor például ápolónőknek, orvosoknak, kórházakba viszik, akkor fehér a borítása, amikor pedig katonáknak, akkor terepszínű. Az egyik kötet egy tábori lelkész adománya, a délszláv háború idején az amerikai katonák használták.
Az egyik könyvespolcon színes Bibliák sorakoznak: van piros, kék, legalábbis ami a borítóját illeti. Ez a nemzetközi részleg, itt található az a hatvan, jellemzően nemzeti nyelveken kiadott Biblia, amelyeket a világ számos országából adományoztak. Van holland, örmény, egyiptomi, német, görög, finn, szlovák, francia, sőt van dél-afrikai kiadású, afrikaans nyelvű is, amelyet egy amerikai püspöktől kapott Fodor Gusztáv.
De honnan tud egy amerikai püspök arról, hogy Fodor Gusztáv Tiszaderzsen Bibliákat gyűjt? – Az internet fantasztikus lehetőségeket biztosít. Huszonnyolc éve vagyok lelkész, és ez idő alatt rengeteg emberrel megismerkedtem. A Facebookon is hírét adtam a múzeumnak, és megkértem a barátaimat is, hogy ha távoli, különleges helyre mennek, például Amerikába vagy Afrikába, akkor próbáljanak meg nekem onnan Bibliákat hozni. Így jutott el a múzeum híre az amerikai püspökhöz is, aki végül egy különleges kötettel támogatta a kezdeményezésünket. Így áll össze ez a gyűjtemény, több száz ember jóvoltából – meséli Fodor Gusztáv.
Az énekeskönyvek sem kevésbé érdekesek, némelyik inkább ékszerdobozra hasonlít, és mintha csontberakásos lenne a borító. Mint kiderült, tradíció ez is: a XVIII–XIX. században divat volt szép Bibliával, szép énekeskönyvvel menni a templomba. Tiszaderzsen ezekből is sikerült néhányat megszerezni.
Még mindig nézelődünk, nagyon nehéz abbahagyni. Azt érezzük, hogy bármennyire aprócska helyen is vagyunk, tulajdonképp egy egész délutánra be tudnánk ülni olvasgatni, lapozgatni. Megkérdezzük, szabad-e fotózni. – Természetesen szabad, de mi annak örülünk a legjobban, ha az ember a szívével fotózza és viszi magával a Szentírás üzenetét – mondja búcsúzóul Fodor Gusztáv.