A nagy internetfejlesztők gyermekei kamaszkorban kaptak először számítógépet és okoseszközt

Mint azt a Reformátusok Szárszói Konferenciájának második napján, a Családfogalom a digitális világban című beszélgetésen megtudtuk, nehezen kontrollálható, hogy egy gyermek a digitális oktatás címén valójában mivel foglalkozik egész nap a számítógép előtt. Előfordulhat, hogy akár 6-8 órát is játékkal tölt, ez pedig azt eredményezi, hogy a valódi világ unalmassá válik számára. Nem véletlenül, hiszen a játékok úgy vannak megtervezve, hogy 2-3 percenként sikerélményhez juttatják a gyerekeket, aminek következtében a fiatalokban kialakul egy úgynevezett látens elvárás. A való életben is ugyanezt a hozzáállást várják. Márpedig sem az iskolában, sem később a munkahelyükön nem fogják ötpercenként megdicsérni őket.

„A szülők jelentős része azt gondolja, hogy a digitális világ veszélytelen, és hasznos, hiszen amíg online van, addig csendben is van a gyerek. Pedig nagy baj, hogy nem tanítjuk meg unatkozni őket. Abban benne lenne a felfedezés, a kreativitás lehetősége” – mondta Hekli Katalin. Megjegyezte azt is, hogy sok esetben óvodás korú, vagy még fiatalabb gyermekek kezébe adnak okoseszközöket szüleik, annak ellenére, hogy a gyermekek idegrendszere még nincs kész az eszközökből áradó ingerek befogadására. Túlstimulálják őket, mígnem egy idő után képtelenek lesznek telefon vagy tablet nélkül csendben maradni.

Miklya Luzsányi Mónika szerint az internet a világtörténelem legnagyobb tudástára. Nem az internet a probléma, inkább az a kérdés, hogy megtanítjuk-e a gyermekeinket jól használni azt. „A Z-generációs gyerekek pragmatikusak. Folyamatosan vizsgálják azt, hogy mi hasznuk van a dolgokból, akár abból is, ha játszanak. Jó állást szeretnének, olyan fizetésről álmodnak, amelyek Magyarországon gyakran irreálisak. Tudják, hogy ezért le kell tenniük dolgokat az asztalra.”

A példa mellett fontos az időzítés is. Bár azt nehéz megmondani, hogy mikor adjunk először a gyerekek kezébe okoseszközt, abban a szakma egyetért, hogy mi az az életkori határ, ami előtt biztosan ne. „Az amerikai gyermekorvosi társaság kétéves kor alatt semmilyen okoseszközt nem javasol. Ezzel persze lehet vitatkozni, de kicsit olyan ez, mint amikor valaki kap egy kocsikulcsot, és azt mondjuk neki, hogy indulj, tanuljál meg vezetni” – hívta fel a figyelmet Jeanné Loós Anita Barbara. Kettőéves kor után a legtöbb esetben a családi felhasználói szokásoktól függ a dolog, illetve attól, hogy a szülő hajlandó-e a gyermekével közösen jelen lenni az online térben. „A gyerek azt tanulja meg, amit otthon lát. Ha én rossz felhasználó vagyok, akkor a gyerekem is az lesz. A nagy internetfejlesztők gyermekei kamaszkorban kaptak először számítógépet és okoseszközt, ugyanis szüleik nagyon jól tudták, hogy a gyereknek másra kell az az időszak” – tette hozzá Miklya Luzsányi Mónika.

Jeanné Loós Anita Barbara szerint az is fontos, hogy mennyiben válnak a gyermekek vetélytársaivá az okoseszközök. Zacher Gábor főorvos szerint egy átlagos magyar családban a szülők napi hét percet töltenek gyermekükkel. Miklya Luzsányi Mónika hozzátette: „Az Oktatási Minisztérium egy 2004-es felmérése rávilágít, hogy ebben a hét percben a magyar családok 80 százalékában soha nem beszélnek a gyerekkel etikai, pszichés, vagy lelki problémákról.” Ezzel szemben egy amerikai kutatás rávilágított, hogy telefonjaikat naponta körülbelül kétszázszor vesszük elő, hogy ellenőrizzük e-mailjeinket, üzeneteinket vagy az időjárást.

A beszélgetés résztvevői a digitális eszközök családi integrációjára több jó gyakorlatot is ajánlottak. Hekli Katalin szerint „fontos, hogy ne csak ajándékként fogadjuk gyermekeinket, hanem úgy is neveljük őket, hogy később ajándékká válhassanak a nekik rendelt társ számára. Vizsgáljuk meg magunkat is, vegyük észre saját szokásainkat!” Miklya Luzsányi Mónika arra kérte a szülőket, hogy reggelizzenek és vacsorázzanak együtt gyermekeikkel. „Legyen ideje a reggelinek, indulhasson atyai áldással a gyermek iskolába, és a közös vacsorának is legyen fix időpontja. Tartson az asztalközösség akár másfél-két órát is! A napi problémákon túl a pszichés, etikai, teológiai problémáig is jusson el a beszélgetés, legyen szó arról is, ami érdekli a gyereket!"

Jeanné Loós Anita Barbara hozzátette: „azt javaslom, hogy legyen kikapcsolva a telefon, ne legyen tévé a konyhában, vagy ne legyen bekapcsolva a reggeli és a vacsora alatt. Ha a gyerek nem kap figyelmet, az online tér felé, online közösségek felé fog fordulni. Lehetnek negatív élményei is.” Ezek mellett mindhárom előadó a tudatosság és a folyamatos tanulás fontosságára hívta fel figyelmet. Ahogy Hekli Katalin fogalmazott: „be kell látnunk, hogy sok mindent nem tudunk. Bele kell ásnunk magunkat ebbe a világba, mernünk kell tanulni.”