A sokat idézett latin mondás – Vox populi, vox Dei – mai jelentését vizsgálta a Szólj be a papnak! rendezvénysorozat a Scruton közösségi térben. Valóban a nép hangja Isten hangja? A témát Zila Gábor moderálása mellett Gér András, a Magyarországi Református Egyház zsinati tanácsosa, Nagypál Szabolcs katolikus teológus, a Mathias Corvinus Collegium jog és társadalom műhelyének vezetője, valamint Tóth Tamás katolikus pap, egyetemi tanár járták körül teológiai és társadalmi megközelítésből.
A 2026-os országgyűlési, valamint szintén az ebben az évben esedékes református egyházi választások közeledtével a rendezvény mostani témája különös aktualitással bírt. Ki dönthet a közös sorsunkról? Mit jelent az isteni vezetettség a gyakorlatban? Hol húzódik a határ az emberi felelősség és az Istenre való hivatkozás között? A többi között ezekre a kérdésekre keresett választ a beszélgetés.
Nagypál Szabolcs rögtön a beszélgetés elején történeti és filozófiai keretbe helyezte a demokrácia fogalmát. Rámutatott, hogy a modern társadalmakban a demokrácia sokszor szinte megkérdőjelezhetetlen alapintézményként jelenik meg, miközben valójában nem az igazságot, hanem a döntéshozatal módját jelenti. Attól, hogy valamit megszavaznak, az még nem válik igazsággá – hangsúlyozta. A demokrácia ideiglenes felhatalmazást ad, ciklusokhoz kötött, és feltételezi a vitát, a különböző álláspontok ütközését. A kérdés inkább az, hogy a szabályok keretei között képesek vagyunk-e kulturált módon kezelni a különbségeket – hívta fel a figyelmet.
Tóth Tamás katolikus pap a keresztyénség és az államformák kapcsolatát történeti távlatban vizsgálta. Emlékeztetett arra, hogy az egyház a történelem során különböző politikai rendszerek között is működni tudott. A keresztyénség nem kötődik egyetlen államformához, hanem erkölcsi és spirituális iránytűt kínál. Hangsúlyozta: az egyházi döntéshozatalban is jelen van a tanácskozás és a konszenzuskeresés hagyománya. A véleménykülönbség önmagában nem probléma, a kérdés inkább az, hogy képesek vagyunk-e egymás méltóságát tiszteletben tartva vitázni.
Gér András zsinati tanácsos részletesen ismertette a református egyház döntéshozatalának teológiai alapjait. Kifejtette: a református hitvallás szerint az egyház feje nem emberi vezető, hanem maga Jézus Krisztus. Ő a Szentlélek által vezeti egyházát, ezért minden választás és döntés lelki dimenzióval is bír.
A református egyház presbiteri-szinodális rendszere alulról építkezik. Egy-egy egyházközség önmagában is „teljes egyház”, amely gyakorolja a választás jogát: presbitereket, gondnokot, lelkipásztort választ, és részt vesz a magasabb tisztségek betöltésében is. A 2026-os tisztújításkor espereseket, püspököket és főgondnokokat választanak, de a döntés joga továbbra is a gyülekezetek kezében marad.
Gér András kiemelte, a véleménykülönbség nem azonos a pártoskodással. Az Újszövetség elítéli a viszálykodást, de nem tiltja a különböző jövőképek megfogalmazását. A kérdés az, hogy a vita mögött milyen lelkület áll. Beszélt az ember felelősségéről is: az ember sáfár, akire Isten rábízta a teremtett világot. Ez az uralom nem zsarnokság, hanem felelős gazdálkodás. A zsinati tanácsos ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nincs üdvözítő államforma, és az „új ég és új föld” nem emberi rendszerekből, hanem Krisztus visszatéréséből fakad.
Az est második felében a hallgatóság is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Egy kérdező arra volt kíváncsi, miként kezelhető az a helyzet, amikor egy közösség döntése belső feszültséget szül, és valaki nem tud azonosulni az elfogadott iránnyal.
A válaszokban ismét központi szerepet kapott az egység kérdése. Gér András kiemelte, hogy az egyház egysége nem a véleményazonosságon, hanem a Krisztushoz tartozáson alapul. A történelem során mindig voltak viták, sőt szakadások is, de a hívő ember feladata nem a rombolás, hanem a felelős mérlegelés és a közösség építése.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a hit nem mentesít a felelősség alól. Az „isteni vezetettségre” való hivatkozás nem lehet alibi, hanem önvizsgálatra hív.
Egy hölgy a szabályok betartásáról és a helyi különbségekről kérdezett, példaként hozva a berlini és a magyar liturgiai eltéréseket, illetve az erdélyi reformátusok különvéleményét. Nagypál Szabolcs a válaszában hangsúlyozta, hogy az egyház egysége alapvető, de ez nem jelent uniformizáltságot.
Gér András kiegészítette ezt azzal, hogy a Református Egyház Világközössége egyfajta egymás mellé rendelt szövetség, ahol a legfőbb kapocs az evangélium és a bűnbocsánat hirdetése. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta” – emlékeztetett a tanácsos, hangsúlyozva, hogy minden döntésnek ezen az alapon kell állnia.
A beszélgetés végére világossá vált, hogy a „nép hangja” és az „Isten hangja” közti híd a hitelesség. A résztvevők egyetértettek abban, hogy hívő emberként úgy kell cselekednünk a világban, mintha minden rajtunk múlna, de közben tudnunk kell, hogy a végső szó Istené. A beszélgetés hangulata, bár mély teológiai kérdéseket érintett, közvetlen és emberi maradt, bizonyítva, hogy a Scruton asztalai mellett még a nehezebbnek tűnő téma is élettel telik meg.