A projekt neve: Szolgálat

Aki nem tervez bátran, az nem is gyarapodik. A tervezéshez pedig kellenek ötletek, gondolatok és jó szakemberek. A pályázatíróknak, projektmenedzsereknek meg kell oldaniuk, hogy ezek az ötletek valóra válhassanak, még akkor is, ha valami elsőre lehetetlennek tűnik. Kósa Mónika, a Magyarországi Református Egyház (MRE) Pályázati és Beruházási Szolgálatának vezetője arról is beszél, miért fontos a szolgálatok összmunkája.

Mielőtt a beruházásokról, pályázatokról beszélgetnénk, szeretném, ha felidéznénk, hogyan került az egyházhoz.
2007-ben érkeztem a református egyházhoz. Korábban projektlebonyolító cégnél dolgoztam, de mindig is nagy álmokat szerettem volna megvalósítani olyan területen, ahol valódi értékek jönnek létre. Erre akkoriban a Szeretetszolgálati Irodánál volt nyitottság, sok szép projektet volt lehetőségem ott megvalósítani. Aztán 2016-ban létrehozták a Zsinati Hivatal Pályázati Irodáját. Erős és tapasztalt szakembergárda épült ki, akikkel eddig 45 milliárd forintnyi összegben valósítottunk meg projekteket. De a kezdetekben sok kétely merült fel: szabad-e a református egyháznak, lelkészeknek, egyházi szervezeteknek ezzel a területtel foglalkozniuk, hiszen az ő feladatuk elsősorban a hitéleti tevékenység. Ma már egyértelműen látszik, hogy igen, ennek a területnek helye van az egyházban, mert ezekkel a pályázatokkal tudjuk megvalósítani a fejlesztési elképzeléseket, a legfőbb közös célokat.

A Református Pályázati és Beruházási Szolgálatban dolgozóknak az a céljuk, hogy a pályázatírással, a projektek megvalósításával járó nehézségeket átvállalja az egyházi szervezetektől, levegye a lelkészek válláról az ezzel kapcsolatos terheket, hogy nekik ne erre a területre kelljen koncentrálniuk. Az elmúlt időszakban több nagyberuházásra is lehetősége nyílt az egyháznak. Országszerte templomok, gyülekezeti házak, oktatási intézmények újultak meg vagy épültek. Megtisztelő, hogy ezek megvalósításában mi is részt vállalhattunk. Nem könnyű ezeket a projekteket menedzselni, de a szolgálat munkatársai valóban azért dolgoznak, hogy a legjobb minőségben valósuljanak meg egyházunk nagy álmai.

kósa mónika

Kósa Mónika, a Magyarországi Református Egyház Pályázati és Beruházási Szolgálatának vezetője

Fotó: Hirling Bálint

Emlékszik arra, hogy melyik volt az első örömteli nyertes pályázata?
Az első meghatározó élményem a Szeretetszolgálati Irodánál volt. Az őrbottyáni Juhász Zsófia Református Szeretetotthonnak írtunk egy nagy beruházási projektet. Ott ismertem meg – sosem fogom elfelejteni – az egyik bentlakót, Lacit, aki azóta is levelezőpartnerem. Minden évben köszönőlevelet ír nekem, mert ez a projekt olyan változást hozott az életébe, hogy mindmáig hálás érte. Nézhetjük ezt úgy, hogy csak egy projekt vagy egy beruházás volt, azonban minden ilyen projekt életekre van hatással, amit mindig középpontban kell tartanunk munkánk során. Lacinak lett saját szobája, intim szférája az intézményben. Akkoriban még hat fő osztozott egy-egy szobán, a beruházás minőségi változást hozott a bentlakók életében. Laci azóta is kötődik hozzám, próbálom őt segíteni, amiben csak tudom. Egy projekten keresztül jutottam el egy emberi élethez, így közvetlenül is megéltem, hogy milyen szintű változásokat tud hozni egy pályázati támogatás

Ezek az emberi történetek mindig jó visszacsatolások, nem csak a számoknak, a megnyert millióknak örül a pályázatíró. A forrásoknak köszönhetően több esélyteremtő és egyéb programot is indított egyházunk, ilyen a Bárka tábor, a Biztos Kezdet Gyerekházak, a tanodák és egyéb felzárkózási programok… A Pályázati Iroda folyamatosan azon dolgozik, hogy legyen folytatása ezeknek a hiánypótló projekteknek. Legutóbb egy Biztos Kezdet Gyerekházban jártam, ott azt mondták, hogy ez a program az egyetlen lehetőség arra, hogy helyben maradásra ösztönözzék a gyerekeket, fiatalokat, kisgyerekes családokat…
A legjobban talán azt szeretem a munkámban, hogy rengeteg területtel találkozunk, mindig más és más színét ismerjük meg egyházunknak, és olyan programokat tudunk elindítani, amelyek valóban értéket és közösséget teremtenek. Az említett projektek a szükséglet hívta hiányok mentén alakultak ki, és ahogy a gyerekházakat vagy a Bárka tábort is, a szakmai szolgálatok viszik tovább őket intézményesült formában. Így kapcsolódik össze a szolgálatok munkája, hiszen rendszerben működéshez olyan szervezetek kellenek, amelyek képesek megadni azt a szakmai, finanszírozási és missziói hátteret, amelyek egy ilyen komplex terület fenntartásához szükségesek.

A gyülekezetek egyénileg is pályázhatnak, főleg azok, amelyeknek van alapítványuk vagy más intézményesült formájuk.
A gyülekezetek tudják azt, hogy mire van szükségük, milyen fejlesztési, beruházási elképzeléseik vannak. Ugyanakkor pályázatfigyeléssel, tanácsadással segíteni tudunk nekik, vagy ha valamelyik közösségünk bajba kerül, szabálytalansági eljárás indul ellene, segítünk megoldani a problémát. 1300 gyülekezetnek nem segíthetünk egyénileg, de tudunk olyan eszközöket adni, amelyek hasznukra válnak. Nagyon sokan kerestek meg bennünket azzal, hogy ők belevágnának a pályázatba, de azt sem tudják, hogy mit jelent az alátámasztó dokumentum, mit kell tartalmaznia egy ajánlati értékelő lapnak, vagy mik azok a horizontális vállalások, amelyeket például egy uniós pályázat kér. A szolgálatnál most készül egy segédanyag, egy pályázati dokumentumcsomag, amelyet el szeretnénk juttatni az összes egyházi szervezethez, ezt szabadon felhasználhatják a pályázatírások és lebonyolítások során.

NÉVJEGY

Kósa Mónika 1978. október 19-én született Budapesten. Református családban nőtt fel testvérével. 2001-ben Egerben, az Eszterházy Károly Főiskolán végzett kommunikációs szakemberként, 2007-ben európai uniós pályázatírói és közbeszerzési szakreferensként, 2018-ban pedig az Eszterházy Károly Egyetemen pedagógia és kommunikációs tanár szakon fejezte be tanulmányait. 2017 óta felelős akkreditált közbeszerzési szakértő. 2007-ben a Magyarországi Református Egyház Szeretetszolgálati Irodájában kezdte meg egyházi szolgálatát pályázati és közbeszerzési szakértőként, 2017-től a Magyarországi Református Egyház Pályázati Irodájának vezetője. 2016 óta a Károli-egyetem Állam- és Jogtudományi Karán belül meghirdetett „Európai uniós pályázatok” című tantárgyban előadó. 11 év óta él házasságban, egy gyermek édesanyja. Az idei évtől a Református Pályázati és Beruházási Szolgálat vezetője.

Kósa Mónika

Kósa Mónika: „A Bárka azért is különleges számomra, mert itt megéreztem Isten átváltoztató erejét...”

Fotó: Hirling Bálint

A pályázati források végét a közösségi finanszírozás is felválthatja. Tudom, hogy önnek szíve csücske a Bárka tábor, a közösségi támogatás ott is segítséget tudott nyújtani.
A hit ereje, a nagyot álmodó munkatársak ötlete és egy pályázati lehetőség eredményezte, hogy annak idején elindult egyházunk legnagyobb esélyteremtő programja, a Bárka tábor. Az európai uniós pályázati forrásokból megvalósuló projekt először négy, majd a vírushelyzet miatti hosszabbítás miatt öt évre szólt, vagyis idén véget ér, és még nincs kiírva új pályázat, amellyel folytathatnánk. Tekintettel a nagy sikerre és a hatalmas igényre úgy döntöttünk, hogy a közösségi finanszírozás felé fordulunk, kisfilmet készítettünk, adományokat gyűjtöttünk. A Bárka egyébként két szempontból is közel áll a szívemhez. A projektek általában úgy működnek, mint a gyermekvállalás, a szülés, csak hamar el kell engednünk a „gyermeket”, és nem látjuk azt, hogy milyenné fejlődik, nem tudunk gyönyörködni benne. A Bárka projektben ez a „növekedés” megadatott nekünk. Most már ötödik éve követjük, láttuk, ahogy még csetlő-botló kisgyermekből kamasszá fejlődik, megerősödik és önállóvá válik.

Mi, a pályázatírók, a projektmenedzserek is részt vettünk a táborokban, ott voltunk az élmények kellős közepén. Ez azért nagy kiváltság számunkra, mert egy pályázatnak nem csak az indikátorait, az elszámolását, a papírformáját, a lebonyolítás nehézségeit láttuk, hanem találkozhattunk az emberi sorsokkal, az élményekkel, az örömökkel, megélhettük a barátságok születését, közösségek egymásra találását, és ez mind erőt ad a további munkához. Megtapasztaltuk azt, amikor a pályázatban leírt élettelen szavak, mint a fejlesztés, együttműködés, integráció, élménypedagógia élővé válnak. Ez a tábor gyermekeket juttatott esélyhez, célhoz, reményhez.

A Bárka azért is különleges számomra, mert itt megéreztem Isten átváltoztató erejét: egy felzárkózási célú pályázatot missziós tevékenységgé tudott formálni. A tábor önkéntesei, akik gyerekekre jöttek vigyázni, több száz fős közösséggé formálódtak, elkezdtek kapcsolódni a református egyházhoz, megtérni, olyan élményeket szerezni, amelyek elvezették őket a gyülekezetekbe, és bekapcsolódtak különféle egyházi tevékenységekbe. Amikor azt a visszacsatolást kapod az önkéntestől, hogy „ha semmi mást nem tettem a nyáron, mint mosolyt csaltam 200 gyermek arcára, akkor már hasznos volt a nyaram és az egész évem”, az mindannyiunk arcára mosolyt csal.

Ebbe a táborba határon túliak is érkeznek, mennyiben befolyásolta a Bárka tábor életét a koronavírus-járvány, és mennyiben fog kihatni rá az ukrán–orosz válság?
Sok önkéntesünk van Kárpátaljáról. A háború kitörésekor először is üzenetet küldtünk nekik: „Veletek vagyunk!” Van egy zárt, mintegy 500 fős Facebook-csoportunk, amelyben azonnal jöttek a felajánlások azoknak, akik átjöttek a háború kitörésekor. Azoknak, akik maradnak Kárpátalján, lelki támogatást szeretnénk nyújtani. Az elmúlt egy hétben már tudtunk segíteni adománnyal, fuvarral és közös imádsággal. A koronavírus-járvány is hatással volt a Bárka életére, hiszen el kellett halasztanunk a turnusokat. Megdöbbentő volt, hogy abban a pillanatban, amint lehetőségünk volt elindítani a tábort, teljes létszámmal ott voltak a gyerekek és az önkéntesek egyaránt.

Ez is mutatja, hogy a pályázatok mögött emberi életek és emberi sorsok is vannak. Egyéb beruházásokat is érdemes megemlítenünk, például az óvoda- és bölcsődeprojekteket.
Az Országos Óvoda Program kiemelkedő jelentőségű projektje egyházunknak, 66 óvoda épül fel, bővül vagy újul meg országosan. Sokszor volt rögös az út, amelyet bejárt a program, de hálás vagyok annak a szakembercsapatnak, amely képes volt ezt a hatalmas munkát átfogni, menedzselni. Hiszen ez nem csak a falak felépítéséről szólt, itt működő intézményeket kellett létrehozni, megtölteni azokat berendezésekkel, játékokkal, szakemberekkel. De az óvodaprojektek mellett bölcsődék létrehozására, iskolák bővítésére is írtunk pályázatokat az elmúlt években. Itt is minden esetben gyülekezetekkel, önkormányzatokkal, szülői munkaközösségekkel dolgozunk együtt.

Vannak-e olyan elképzelések, olyan álomprojekt, amelyet mindenképpen szeretne megvalósítani?
Jelenleg szervezeti átalakulás történik a közegyházban, ami pályázati szempontból a lehető legjobb időszakban ér bennünket. Az új pályázatok várhatóan az év második felében jelennek meg. Ez a szervezeti újragondolás lehetővé teszi azt, hogy az együttműködő szolgálatok közös projekteket álmodjanak meg, és így nem elszigetelt projektekről beszélgetünk legközelebb, hanem sokkal nagyobb ívű, egyházi stratégia mentén megálmodott programokról. Legfőbb reménységem, hogy a Református Pályázati és Beruházási Szolgálat hídként tud működni, össze tudjuk kötni azokat a területeket, amelyek jelen esetben nem is ismerik egymást, ugyanakkor közös céljaik, igényeik vagy egymáshoz kapcsolható fejlesztési céljaik vannak, így később közösen tudják megvalósítani nagy álmaikat, és összhangban tudják képviselni egyházunk céljait.

Nívós szakértői, szakmai háttérrel dolgozunk, sokkal biztonságosabb jövőt tudunk így kiépíteni. Az emberekhez az intézményrendszereinken, a támogató szociális szolgálatokon keresztül jutunk el. Ha az emberek látják az egyházat a gyakorlati oldaláról is, azt, hogy milyen lelkülettel, milyen értékkel működik, akkor a gyülekezetekbe is el fognak jutni. Mert a Bethesda-kórházba vagy egy református iskolába egészen más bemenni, mint egy bármilyen más kórházba vagy oktatási intézménybe. A mi intézményeinkben elsősorban a lelkiség áll a középpontban, és a világi emberek is ezt keresik.

Kósa Mónika

Kósa Mónika: „A mi intézményeinkben elsősorban a lelkiség áll a középpontban”

Fotó: Hirling Bálint

Amikor nem számokkal dolgozik, nem pályázatot ír, nem az Abonyi utcában tárgyal, nem felelős a Bárkában, akkor mi jelent önnek kikapcsolódást?
A hétköznapjaim pörgősek, rohanósak, tele problémákkal, olyan helyzetekkel, amelyeket sokszor azonnal meg kell oldani, éppen ezért a szabadidőmben fontos nekem a természet, a csend, az erdő legmélye, ahol leginkább ki tudok kapcsolódni. Kislányom most kilencéves, rengeteg kérdése van, kinyílt a világra, szeretem a vele töltött időt. Fontos változás az életemben, és az álmunk beteljesülése, hogy egy évvel ezelőtt egy Budapesthez közeli kisvárosba, saját kertes házba tudtunk költözni. Mindig szerettem volna olyan helyen élni, ahol közösségre találok. Itt végre otthonra találtunk a családunkkal, és az ottani, támogató gyülekezetben is.

A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!