A pünkösdi csoda

Az első pünkösdkor csodálatos dolog történt. Péter apostol igehirdetését hallva háromezren megtértek, és csatlakoztak a tanítványokhoz, így jött létre a jeruzsálemi ősgyülekezet, ezért a pünkösd a keresztyén egyház kezdete. Az első gyülekezet tagjai naponta együtt voltak, hallgatták az apostolok tanítását, hisz ők nem ismerték földi életében Jézust. Naponta házanként megtörték a kenyeret Jézus megváltó halálára emlékezve, nem volt köztük gazdag és szegény, mert aki gazdagabb volt, vagyonát odaadta az apostoloknak, ebből fedezték a közös étkezéseket. Komolyan vették, hogy ők a szőlővesszők, s csak úgy maradhatnak meg, ha állandó kapcsolatuk van az élő Jézus Krisztussal, ahogy maga Jézus mondta:

„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt.” (Jn 15,1–5) Ez az egyház titka, a Jézussal való közösség. Pál apostol is ezt hirdette: „...hogy ismertté legyen most az egyház által […] az Isten sokféle bölcsessége.” (Ef 3,10) A pünkösdi csoda ma is folytatódik. Az elvetett igemag mindig növekedésnek indul, van, amikor évek vagy évtizedek múlva. Gyülekezeteinkben egyre több a felnőtt konfirmáció. Legtöbbször olyanokról van szó, akik gyerekkorukban hallották az Igét, de serdülőkorukban eltávolodtak a hittől, majd felnőttkorukban a gyerekként hallott Igék új értelmet nyertek. Imádkozzunk lelki ébredésért!

A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!