A Sajó mindannyiunk ügye

Idén szeptember 25. és október 2. között ünnepeltük a Teremtés hetét, amely a teremtett világ védelmére, megbecsülésére hívja fel a keresztyének és a világ figyelmét. A Biblia legelső könyvében olvassuk, hogy Teremtőnk ránk bízta alkotásait, nekünk pedig bölcsen és józanul kell bánnunk ajándékával: „Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik.”

A birtoklásunk kötelezettségekkel és felelősséggel is jár. A klímaváltozás témája már-már elcsépeltnek számít manapság, pedig egyre jelentősebben meghatározza az életünket. Helyi szinten is akad azonban bőven probléma, idén például a Sajó felvidéki szakaszán történt ökológiai katasztrófa, ami leginkább a nyár végén került be a hírekbe, de csak rövid ideig haladta meg a társadalom ingerküszöbét.

A Sajó szlovákiai szakaszán február közepén észlelték a víz vöröses elszíneződését, amelyet az alsósajói vasércbányából kifolyó víz okozott. A tavaszi vizsgálatok eredménye szerint Szlovákiában a folyó vizében a vas mennyisége tizenkétszer volt magasabb a határértéknél, továbbá emelkedett mangán-, szulfát- és arzéntartalmat is kimutattak. Nyár elejére sikerült mintegy nyolcvan százalékkal csökkenteni a folyóba kerülő szennyező anyag mennyiségét – tudósított az MTI szeptember közepén.

Kíváncsiak voltunk arra, hogy a Sajó mentén élők hogyan élték meg ezt a katasztrófát, mennyiben befolyásolta a mindennapi életüket. Mudi Róbert berzétei lelkipásztort kérdeztük a tapasztalatairól.

A magát és családját természetjáró emberként leíró lelkész öt kis gömöri gyülekezetben szolgál, emellett rendszeresen vadászik, horgászik, gombászik és túrázik is, ahová a családja is vele szokott tartani. – Idén február közepén családi kirándulásra készültünk a Sajóra, amikor megdöbbenve vettük észre, hogy a szeretett vizünk színe rozsdabarnásra változott, s valami félelmetesen természetellenes kisugárzása, hangulata volt az egész folyónak. Nem a szokásos áradással járó vízzavarodás volt ez, hanem mintha turmixgépben keverték volna össze a folyó teljes vízkészletét. Krémes, rémes, rozsdás-sárgás, természetellenes szín volt ez – számolt be a lelkipásztor. – Ha nincsenek az aktivisták, akik internetes posztokkal, videókkal, petíciókkal próbálták felhívni a figyelmet a súlyos problémára, akkor az ügy talán máig sem oldódott volna meg. Belegondolni is szörnyű, hogy eltelik egy hónap, majd még egy, majd még egy, naponta ömlik a méreg a folyóba, kipusztul az élővilág, és még mindig nem történik semmi – fejtette ki.

Mudi Róbert szerint ilyen helyzetben csak ahhoz fordulhattak, aki nemcsak teremtette, de kezében is tartja a világunkat. – Szinte nem volt olyan istentisztelet, ahol ne imádkoztunk volna a környezeti katasztrófa megszűnéséért. Egyszerre áradt ránk a menekültek hada, a háború fenyegető veszélye, kisebbségi sorsunk nyomasztó tudata, s az ökológiai katasztrófában való magunkra hagyottságunk érzése. Ez túl sok volt egyszerre. Áprily Lajos Menedék című verse nagyon aktuális és lelkünkig ható volt ezekben a napokban: „S mikor völgyünkre tört az áradat / s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen, / egyetlenegy kőszikla megmaradt, / egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten” – idézte. – Ebbe az Istenbe, a mi teremtő Urunkba kapaszkodtunk hát, s kapaszkodunk azóta is – tette hozzá a lelkész. Majd beszámolt arról, hogy a minap volt gombázni a gyermekeivel, és azt látták, hogy a folyó pillanatnyilag tisztul, de a víz még nem a régi, sem a színe, sem az élővilága. – A felszín alatt csak a halál van. Kipusztult az élővilág. Halat nem látni a folyóban, a rákok és más vízi élőlények eltűntek. A parti kövezések vörösek, mindenfelé a több mint fél évig tartó vörös halál nyomait látni – jegyezte meg szomorúan. Hozzátette azonban: hiszi, hogy mindezek ellenére a pillanatnyilag halott Sajóban az unokái is horgászhatnak majd.

Üszögh Lajos vízügyi szakember, a Bükki víz Közalapítvány kuratóriumának elnöke lapunknak elmondta, hogy a szlovák hatóságok által vett vízminták laboratóriumi eredménye szerint a vas mennyisége a bányából a Sajóba eresztett vízben több mint ezerszerese volt a megengedettnek. Emellett a határértéknél jelentősen magasabb volt az arzén, a cink, a kén, valamint a mangán szintje is a folyóban. A szakember szerint a problémát súlyosbította, hogy „amikor a bányából érkező, enyhén savas csurgalékvíz érintkezik a folyó enyhén lúgos vizével, a vastartalom kicsapódik, ez a fémsó színezi be a folyó vizét, és így válik láthatóvá az a voltaképpeni rozsda, amely a folyó egész medrét befedte”.

A magyar hatóságok figyelemmel kísérték az eseményeket, a határszelvényben vett vízminták alapján pedig a Sajó vízminősége megfelelő volt. Üszögh Lajos szerint „szerencse a szerencsétlenségben, hogy a felvidéki mellékvízfolyásoknak köszönhetően annyira felhígult a szennyeződés útközben a magyar határig, hogy nem volt szükség beavatkozásra”. Ezzel szemben Szlovákiában mintegy 30-40 kilométeren rozsdavörös színűre változott a Sajó vize, ami októberhez közeledve még mindig észrevehető.

Az aktivisták hathatós segítségével jutott el a Sajó-szennyezés ügye a szlovák politikáig. Több mint száz nap után sikerült elérni a szlovák kormány által jóváhagyott pénzügyi keretből, hogy ma már jelentősen tisztább víz ömlik a volt bányából. Ennek ellenére még mindig 1,6 tonna vas, 11 tonna szulfát-anion, 190 kilogramm mangán, 6,5 kilogramm arzén és 5,9 kilogramm nikkel kerül a folyóba naponta. Ez, illetve a korábbi, sokkal erősebb szennyezés okozta, hogy a folyó élővilága teljes egészében elpusztult a szlovák szakaszon. „A Sajó halott, és szó szerint megöli a gömöri régió természeti szépségekben és turisztikai lehetőségekben rejlő potenciálját. A folyó vizében itt egyetlen élőlény sem volt képes életben maradni” – hangsúlyozta Üszögh Lajos.

Sajnálatos, de az elmúlt hónapokban három különböző vizsgálat is megerősítette, hogy több tíz kilométeren kipusztult a Sajó élővilága, de ami igazán szomorú, hogy egyelőre nincs megoldás a folyó revitalizációjára. A halak pusztulását többek között az okozta, hogy a kopoltyúikra rátapadt a szennyeződés, így megfulladtak. Emellett a tápláléklánc is megszakadt, hiszen rákok, ízeltlábúak, egyéb olyan élőlények, amelyek a halak táplálékaként szolgálnak, eltűntek a folyóból – ismertette Üszögh Lajos.

A vízügyi szakember felhívta a figyelmet arra is, hogy a háztartásokat sem hagyta érintetlenül az ökológiai katasztrófa: egészségügyi kockázatnak vannak kitéve a helyi lakosok a kutak és az ivóvízkészletek esetleges szennyeződése miatt. Kiemelte, hogy a vizsgálatok eredményei alapján a folyó közvetlen közelében lévő kutak vize nem iható, ugyanis azok nyolcvan százalékában a vastartalom meghaladta a megengedett határértéket, az egyik mintában a mangán határértékének húszszoros túllépéséről számoltak be. Ezek mellett már csak jelentéktelen tényezőnek tűnik, hogy a bányából kifolyó vízben lévő oldott gázok miatt büdös is volt a víz.

A jelenlegi helyzet igencsak változó, a folyó egyes napokon már tiszta, de erősen szennyezett időszakok is vannak még. Ennek következtében ez az ökológiai katasztrófa sajnos még nem tekinthető megoldottnak – hangsúlyozta Üszögh Lajos.