A teremtett szépség

Életünk során számtalan dolgot látunk és nevezünk szépnek: a természetet, művészeti alkotásokat, ruhaneműt, de akár bútordarabot is, a legkritikusabbak mégis az emberi külsővel vagyunk. – Mi történik, ha nem adja meg a szépség azt, amit remélünk? Mi történik akkor, amikor a krémek ellenére is elillan a bőrünk feszessége, odalesz a dús hajunk, az izmok megfáradnak, a kockahasból pocak nő az ülőmunka miatt, a festett hajszál pedig pár hét múlva ismét ősz lesz? „Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az Úr szele.” – Aki pedig mindent feláldoz a szépség oltárán, mindent tőle remél, egyszer csak ott fog állni árván, szépség, hatalom és elismerés nélkül, megszégyenülve, egyedül – írja korábbi értekezésében Koncz Hunor, aki A szépség bálványa címmel tartott előadást néhány évvel ezelőtt. A kosdi lelkipásztor kérdésemre azt is elmondja, hogy korábban tanulmányozta Jonathan Edwards munkásságát, aki kiemelten foglalkozott a teológiai esztétika és az Isten szépsége témakörével. A hittudós szerint a szépség akkor valósul meg, amikor a teremtés a legtökéletesebben dicsőíti Teremtőjét, és a legközelebb van hozzá. Így a teremtett dolog és a Teremtő között „édes kölcsönös egyetértés”, azaz abszolút harmónia áll fenn.

„Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.” (1Móz 1,27) Az Ige szerint mindannyian Isten „másolatai” vagyunk. Keresztyén szemmel már önmagában ennek a ténynek is azt kellene erősítenie bennünk, hogy Isten a teremtésben különlegesnek és szépnek alkotta meg az embert. Miért nem kedves mégsem ez az Istentől kapott szépség sok ember számára? Hiúságra vall-e a külső szépség iránti vágy? Nem természetellenes dolog-e átszabni az emberi testet?

Az egész országot megrendítette harminchét évvel ezelőtt az a hír, miszerint Molnár Csilla, a Magyarország Szépe verseny győztese öngyilkosságot követett el. A lány a verseny kiírásakor még csak tizenhat éves volt, naiv, ártatlan gyermekként vált az ország szépévé, majd egy évvel később Máltán, a Miss Europe szépségversenyen az előkelő harmadik helyen végzett. Ám a csillogás mögött boldogtalanság húzódott, a reflektorfénybe került lány életét beárnyékolták az alaptalan pletykák, sorozatos megaláztatások. A szépség tehát nem minden. Mégis miért ez a nagy küzdelem a szépségért? – Gondoljunk csak Eszter könyvére, amely szintén szépségversennyel kezdődik – idézi fel Koncz Hunor, amikor a fentieket taglaljuk. – A hatalmas Perzsa Birodalom királya, Ahasvérós megfosztotta egykori feleségét, Vastit a királynéi rangtól. A fővárosba gyűjtik össze 127 tartomány legszebb szüzeit, hogy a király királynévá válassza ki egyiküket. Egy éven át készítik elő és szépítik őket, hogy egy éjszaka alatt, amikor átvezetik őket az őrök a király palotájába, szépségükkel és szexuális teljesítményükkel belopják magukat a király szívébe. Ha nem feleltek meg, akkor átkísérték őket a másodrangú feleségek palotájába. Egy év készülődés egy éjszakáért. Mai világunk „királyai” ugyanígy válogatnak és halmozzák a másodrendű feleségeket, csak éppen szakításnak nevezzük a másnap reggeli csalódásokat. Ha nem vagy elég jó, elég szép, nem elegendő a teljesítményed, akkor már csak másodrendű vagy.
A szépség bálványa azt ígéri, hogy ha kellő odaszánással áldoztál a szépségszalonban, az edzőteremben, akkor tiéd lehet a korona – másnap reggel esetleg mégis másodrendűvé minősülsz. De még ennyi sem elég, mert újra és újra ugyanerre az útra hív a szépség egyre telhetetlenebb bálványa. Mert elhiteti, hogy az volt a hiba előző éjszaka, hogy nem voltál elég szép, nem edzettél eleget, és ugyanarra a hamis útra vezet, hogy amikor végleg elhasznált, mindent elvett tőled, megalázva és üresen dobjon el – folytatja a gondolatmenetet a lelkipásztor. A történetből ismert, hogy Eszter a maga szépségével megnyeri a király bizalmát, és övé lesz a királynéi korona, ugyanakkor később, Eszter megkoronázása után második háremválogatót is tart Ahasvérós király, és úgy tűnik, hogy hiába Eszteré Vasti egykori koronája, ő is csak hívásra léphet a király elé, ahogyan mindenki más.

Az önazonosság nem véletlenül jár karöltve a szépséggel. Mit mond a Biblia az önazonosságról? – A krisztusi ember önazonos – érkezik a gyors válasz a szépséget is kutató lelkipásztortól. A Biblia szerint az ember akkor önazonos, ha visszatér a Teremtőjéhez, és ez azt jelenti, hogy a Szentlélek vezetése alatt él, Jézussal: „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem...” (Gal 2,20) Ezért az egyházban is kell lennie önazonosságnak, mert az Krisztus teste. – Akkor vagyok tehát önazonos, ha állandóan megújulok a Teremtőm képmására – folytatja a lelkipásztor. Pál kolossébeliekhez írt levelét idézi: „...és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt.” (3,10) Ha a teológiai alapot nézzük, akkor vagyok rendben, ha ez a kapcsolat így működik. A megszentelődés folyamatos megszépülést jelent Jézus szemében: mint menyasszonyát, az Ige által megtisztít és megszentel minket, hogy ne legyen rajtunk folt vagy ránc, hanem dicsőségben állítson önmaga elé.

Pál máshol is válaszol az önazonosság kérdésére, például a rómabeliekhez írt levélben: „Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez...” (8,29). Azaz arra választott ki, hogy Fia képéhez hasonlítsunk. Nagyon izgalmas, mert a prófécia az összetörettetett Jézusról úgy beszél, mint aki esztétikailag nem volt szép: „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna.” (Ézs 53,2) Az önazonosság és a fizikait meghaladó szépség az Istennel való kapcsolatból fakad, minden más csak másodlagos. Ha a Biblián kívüli önazonosságot nézzük, a külső minta gyakran rátelepszik az emberre, és akkor a szépségipar bálványaként kezd működni: „Nem elég, van ott még több izom, valamit még nem mozgattál át. Nagyon szép, nagyon jó, de az ajkad még javulhatna” – sokan áldoznak így a szépség oltárán, és maradnak mégis másodrangúak – teszi hozzá a lelkipásztor.

Gyakori és kiemelt téma, hogy milyen torzakká válnak akár sztárok is a „szépészeti” beavatkozások miatt. Van-e a keresztyénségnek mondanivalója a szépségsebészeti műtétek mellett vagy ellen, szembemegyünk-e ezzel Isten akaratával? A lelkipásztor a kozmetika, azaz a görög kosmeo szóhoz nyúl vissza, amelynek jelentése: szépíteni, díszíteni. A kosmeo rokon a kozmosszal, amely rendezettséget jelent. Jonathan Edwards a szépséget az arányossággal és az egyenlőséggel köti össze. Isten az, aki rendezettséget ad, ezért az ez iránti vágyunk nem rossz! A bűn ezt a rendezettséget forgatja fel – fejtegeti a kosdi gyülekezetvezető.

Vajon lehet-e egy lapon emlegetni a szépészeti és a helyreállító műtéteket, például ha egy ikerterhesség után az anya a hasán megnyúlt bőr helyreállító műtétjét kéri, amelyet a társadalombiztosítás is támogat? A másik véglet, amikor valaki elégedetlen bizonyos testrészének méretével, és több százezer forintot fizet a megváltoztatásáért. Isten előtt van különbség a kettő között? A lelkipásztor szerint ebben nem lehet éles határvonalat húzni, mert a rendezettség legitim vágy. Isten azt várja tőlünk, hogy rendezzük, műveljük a világot is. Az is fontos, hogy ne a korunk határozza meg, hogyha ez még tb-támogatott, akkor egy hívőnek is lehet, ha pedig nem támogatott, akkor nem. A motivációink és a szívünk hitbeli megvizsgálása a fontosabb. Kérdezzük meg: miért zavar az a szülés utáni stria? Emiatt nem tudok úgy kapcsolódni a férjemhez, mint korábban? Még hétköznapibb: miért zavarnak az ősz hajszálak? A kérdés mögé kellene néznünk: belső vágynak akarok megfelelni, hogy szép és szerethető legyek? Vagy külső megfelelés is van bennem, mert megnéznek, mi lehet az oka, hogy már huszonévesen őszülök? Gondoljunk Jézusra, az ő „csúnya” sebei sem tűntek el, a keresztre feszítés nyomai a feltámadt testén hegként jelen voltak. A szenvedés nyoma feltár valamit abból, hogy ki vagyok. De ezt nagyon nehéz így bizonygatni mondjuk egy pattanásos kamasznak – teszi hozzá a lelkipásztor.

A plasztikai sebészet a XX. században indult el a szépségsebészet irányába, ekkor az embert már nem csupán az eredeti állapotába akarták visszaállítani, például egy súlyos égési sérülés után, de „jobbá és szebbé” is varázsolhatták. A lélek szakemberei azt állítják, egy szépészeti beavatkozásnak az esztétikai mellett gyógyító jellege is van, hiszen a helyreállító műtét sok esetben a páciens önértékelését, így mindennapi hogylétét is javítja. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint az egészségünk meghatározó része a szociális jóllét. A szépészeti beavatkozásokat mégis gyakran pejoratívan minősítjük. Lehet-e egy lapon emlegetni a szépészeti és a helyreállító műtéteket? Orvosként hogy éli meg, ezzel szembemegyünk azzal, amit Isten nekünk ajándékozott a teremtéskor? – kérdezem Úr Lászlót, a Pallas szemészet szemész főorvosát, aki szépészeti és helyreállító műtéteket is végez a szem körül és az arcon. – Magam is református vagyok, tudom, hogy a testünket Istentől kaptuk ajándékba, és azt olyannak fogadjuk el, amilyennek ő teremtette. Mégis vannak esetek, amikor a szépészeti beavatkozás kifejezetten indokolt. Bizonyosan elmondhatom, a szemhéjplasztika nem változtatja meg az arc karakterét, csupán látni engedi a szemhéjat, ez segíthet megelőzni a látásromlást, az állandósuló fejfájást is. Ha pedig a páciensnek annyira megereszkedett a szemhéja, hogy már a látóterét is zavarja, egyértelmű, hogy szükséges a helyreállító műtét, amellyel megakadályozható például egy közlekedési baleset. A szépészeti korrekciókat egyébként is úgy érdemes elvégezni, hogy mások csak azt lássák: a páciens mosolygósabb, kiegyensúlyozottabb. Az, amikor már „ordít” valakiről, hogy valamilyen beavatkozáson esett át, sem emberileg, sem szakmailag nem indokolt. Az egészségügyi veszélyeken túl a legnagyobb problémát a túlzott mértékű átalakítások, a határtalanság jelenti a plasztikai műtéteknél. Sokan szenvednek testképzavarban, náluk azonban a szépészeti beavatkozás nem jelent megoldást, a sokadik átalakítás után sem lesznek ugyanis elégedettek, sosem fogják magukat szépnek érezni. Sok sebész ilyen esetben inkább szakemberhez, pszichológushoz küldi a pácienst, ám sajnos akit csak a pénz érdekel, az nem ismeri az etikát, és bármilyen műtétet elvégez. Van, aki háromhavonta kéri a botoxkezelést, amelynek során elhalnak, elsorvadnak az arc mimikáért felelős izmai, így még nevetségesebbé válik, egyre torzabb lesz, és ha megbánja is a műtétet, annak hatásai visszafordíthatatlanok. Én nem végzek ilyen arcfeltöltéseket, nem asszisztálok a „szépségfüggőknek”. Munkám során olyanokkal is találkozom, akik azért lesznek magányosak, mert szégyellik bizonyos testi hibáikat. A hívő ember két malomkő között őrlődik, hiszen nem akar szembemenni Isten alkotásával. Azt gondolom, ebben lehetünk megengedőbbek, hiszen a lélek egészségéhez az is fontos, hogy valaki jól érezze magát a bőrében.

Tertullianus egyházatya a harmadik században arról írt, hogy voltak olyan keresztyén asszonyok, akik nem sminkelték magukat, mégpedig azért, mert nem akarták a szépségüket tárgyiasítani. Tertullianus szerint azok, akik sminkelik az arcukat, eltorzítják Isten teremtését, és ezzel mintegy megfeddik Istent eredeti állapotukért. Tényleg ördögtől való, ha valaki szebb és okosabb kíván lenni, és ehhez igénybe veszi kora tudományos eredményeit? – Gyakran valóban csak kozmetikázzuk az életünket. Valójában nem a felszínen kellene javítgatnunk, hanem mélyebben: egészségtudatosságra és élhetőbb életmódra van szükségünk. De nagyon jó hasonlat Tertullianus tárgyiasításra vonatkozó gondolata, ma a kultúránk erre használja a testünket, és szinte már az számít lázadásnak, ha egy hölgy meghagyja a pocakját a szülés után, vagy nem tünteti el a ráncait, az ősz hajszálait. Pedig aki nem száll bele ebbe a tárgyiasításba, az halad jó irányba – válaszolja a lelkipásztor.

A szépségfüggők is tárgyiasítják a testüket, úgy adják oda magukat plasztikai sebészeknek, mintha a testük csak egy fadarab lenne, amely faragható a tökéletes alak eléréséig. Pedig sokszor ami vonzza a szemet, az valójában nem szép. – Lehet szép egy ősz hajszál is a maga helyén, azonban elvonatkoztatott értelemben, a spirituális szépségben ennek már nincs szerepe. Isten szépsége a tökéletes – hangsúlyozza Koncz Hunor.

Miért ez a nagy vágyódásunk a szépre? Mégis miért hajlamos az ember a teremtményt és a termést imádni a Teremtő helyett? Egy keresztyén portálon olvastam egyszer azt a bejegyzést, amelyben egy huszonéves lány tette fel a kérdést: bíráskodik-e Isten a szépítkezés felett? Elítéli-e azt a lányt, aki szereti a szép ruhákat, a sminket? – Én azt válaszolnám az ifjú hölgynek, hogy jöjjön el a gyülekezetbe. A közösség, bármilyen kicsi is, meg fogja adni a választ a kérdésére – mondja a lelkipásztor, miközben folytatja: – Itt remélhetőleg meglátja a fiatal is, hogy a környezetében szolgálók szépek, de ez másfajta szépség. Talán ősz a hajuk, kicsit túlsúlyosak meg kialvatlanok, de Istentől szépek. Egyedül az evangélium az, amely megszabadít bennünket a hamis bálványok láncaitól. Isten nem mulandó szépséget ad a benne hívőnek, hanem olyat, amit sem a bűn, sem a halál nem ronthat le. Péter apostol is erre emlékezteti az asszonyokat: ne a külső díszek legyenek az ékességük, ne a hajfonogatás, az arany ékszerek felrakása vagy a különféle ruhák felöltése. Ehelyett „a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével” legyen az ő ékességük, mert „ez értékes Isten előtt” (1Pét 3,4). Akkor miénk a múlhatatlan szépség, ha szívünk elrejtett embere Jézus Krisztus. Az ő alázata és szelídsége el nem múló szépséggel ragyog át a benne hívők életén. Mondjuk el mi is az ifiken, a táborokban, a prédikációkban, hogy a szépséget Jézusban láthatjuk meg! Isten kegyelme pedig nem hagy bennünket úgy, kifosztottan, megalázva és megszégyenítve, ahogyan a szépség hazug bálványa másodrangúnak titulál. Isten gyönyörű szeretete a legszebb ruhába öltöztet, a legdrágább kincset adja nekünk. Emlékezzünk, hogy a tékozló fiúra mit ad rá az apja, amikor meglátja a mező határán! Így szól: „Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá, és húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! [...] mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” (Lk 15,22.24) Örök életre szóló szépséget kaphatunk mi is tőle!