Isten és a technológia: milyen viszonyban vannak egymással? Az elképesztő fejlődés vagy a stagnálás korában élünk? „Fontosabb” volt-e Isten a középkorban, mint ma? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a Reformátusok Szárszói Konferenciáján a Homo technologicus – Mi szükség Istenre, ha a technológia legyőzi a halált? című beszélgetés résztvevői.
Mi szükség Istenre, ha a technológia legyőzi a halált? – tették fel a provokatív kérdést a Reformátusok Szárszói Konferenciájának második napján az egyik délutáni beszélgetés résztvevői. A Homo technologicus címmel zajló beszélgetésen Böszörményi-Nagy Gergely vállalkozó, a Brain Bar alapítója, Z. Karvalics László habilitált egyetemi docens, a történettudományok kandidátusa és Márkus Tamás András református lelkész Csűrös András gyömrői lelkipásztor moderálása mellett arra keresték a választ, hogyan hat a technológiai fejlődés és a 21. századi vívmányok a hitre és a kereszténységre.
Márkus Tamás András azzal a felütéssel kezdte a beszélgetést, hogy bár sokan szembeállítják a technológiát és a spiritualitást, de ha például a nyomdára gondolunk, akkor az egyház és a technológia kapcsolata más fénybe kerül. Hitvallásunk világosan fogalmaz: Isten megparancsolta, hogy az elmét kiműveljük, és az ő áldása nélkül egyetlen tudományban sem juthatunk előre. Z. Karvalics László szerint a technológiai fejlődés feladata nem a halál legyőzése, hanem az ember életesélyeinek növelése. Ő úgy gondolja, a szingularitásnak nevezett pont sosem következik majd be.
A természet isteni technológia
Böszörményi-Nagy Gergely három szó említésével kezdte: természet, stagnáció, nyugalom. Ő úgy fogalmazott, hogy a természet maga egy fantasztikus isteni technológia, és az ember a természetben látott dolgokat próbálja tökéletlenül lemásolni. Ahogy az ember Isten teremtése, úgy az ember által teremtett dolgok is a teremtés folyamatának részei, a természet és a technológia közötti ellentétet mesterségesen gerjesztették. A stagnációt azért említette, mert szerinte a média gyártotta le azt a mítoszt, hogy az exponenciális fejlődés korában járunk. Sőt, sokak szerint egyenesen a stagnáció korszakát éljük. A legfontosabb felfedezések nagyon régiek. A fertőtlenítő például kétszáz éves. 2000-re repülő autókat ígértek, helyette pedig kaptunk 140 karakteres üzeneteket a Twitteren. Azt is kiemelte, hogy bármi is fog történni, az Isten tervének a része, így ő nem igazán izgatná magát. És bármilyen technológiai képességeink lehetnek, ha az emberi természet nem fejlődik. A klímaváltozás elleni küzdelemnek sem technikai korlátai vannak, hanem emberi. Z. Karvalics László szerint ugyanakkor soha nem dolgoztak még annyian új tudás előállításán, mint ma.
Márkus Tamás András úgy gondolja, szükség lenne a fejlődést koordináló központokban teológiai vezetésre, hogy ne csak pillanatnyi igényeket elégítsen ki a fejlődés. És hogy legyőzheti-e a technológia Istent és a halált? Az ember egy ideális állapotból indult, az örökélet biztosított volt. Ebben az értelemben nem fejlődést mutat az emberi történet, hanem lejtmenetet, aminek az apokalipszis vet véget – jelentette ki a lelkész.
A jó, tisztességes tudósok is sokszor gyarló emberek, és nincsenek tekintettel tevékenységük hatására a tudományterületükön – mondta Böszörményi-Nagy Gergely, és hozzátette, hogy a tudományos módszer alapja a kétely kellene legyen, de a nagyvállalatok sokszor megmondják, milyen eredményt várnak el a pénzükért. A kétely is egyre inkább tabunak számít.
A középkortól napjainkig
Ezek után Márkus Tamás András azt kezdte fejtegetni, hogyan juthattunk el oda, hogy a fejlődéssel a metafizika iránti érdeklődés elhalványult, és Isten jelenléte sokak számára csak udvariassági szinten maradt meg. Egy középkori ember teljesen máshogy gondolkodott, és Istennek is teljesen más szerepe volt a gondolataiban – mondta, amire Böszörményi-Nagy Gergely úgy reagált, hogy nem osztja ezt a pesszimista nézetet, és azt, hogy a középkorban fontosabb volt Isten, nem lehet bizonyítani, és lehet, hogy a középkornak rossz a PR-ja, de azért idealizálni sem kell, hiszen mégis arról a korról beszélünk, amikor kivégzésekre hordták a gyerekeket. Abból kiindulhatunk, hogy az emberi természet az elmúlt 120 ezer évben nem sokat változott. Az emberek életéből ma nagyon hiányzik a vallás, és sokan keresik. Ráadásul nem vallásos közegben olyan témák uralkodnak, amelyek mögött fellelhető Isten kétségbeesett keresése. Ne üzenjük azt, hogy Isten levette a kezét a világról – mondta a Brain Bar alapítója.
Z. Karvalics László ehhez azt tette hozzá, hogy ha belép valaki egy gótikus katedrálisba, azt mondja nihil sum. Semmi vagyok. És akkor megjelenik a reneszánszban a Dignus sum: van bennem méltóság. Nem csak játéka vagyok a nagy erőknek, hanem számít a cselekedetem. Ez az, ami eljut oda a tizenkilencedik század végén, hogy mindenki felismeri azt, hogy mire képes az ember. Ez az a pont, ahol azt látják, hogy olyan képességek birtokába jut az ember, amik korábban az isteni princípium sajátjai voltak. De semmi ellentmondás nincs aközött, hogy egyre több dologra vagyunk képesek, és aközött, hogy Isten életünk minden pillanatában jelen van – hangsúlyozta a történész.
Egyházi élet a 21. században
Arra a kérdésre, hogy hogyan befolyásolja a technológiai fejlődés az egyházi életet, Márkus Tamás András felvetette, hogy vannak olyan dolgok, amelyek már teológiai választ igényelnének, például, hogy létrejött olyan egyház, amely teljesen online működik, mindent applikáción keresztül lehet intézni. Azt is hangsúlyozta, hogy ha rosszul használjuk, a technológia sokat ronthat életünkön. Böszörményi-Nagy Gergely ugyanakkor annak a véleményének adott hangot, hogy az egyháznak nem az a dolga, hogy a divatokat kövesse. Ha valaki elhiszi, hogy személyes jelenlét nélkül is lehet egyházat csinálni, azzal nekünk nincs dolgunk – mondta. A hét másodperces Tiktok videókat az emberek megkapják mástól, az egyháznak azokat kell féltávolba hozni és közösségbe szervezni, akiknek többre van igényük. Arra is felhívta a figyelmet, hogy amíg a református egyház nem szervezi meg jobban a közösségeit, addig felesleges a technológiától várni a megváltást. Ne dőljünk be annak a nyomásnak, hogy az egyház mindenkori dolga, hogy megfeleljen a mindenkori trendeknek, mert elfogunk bukni, és a célunkat nem érjük el – hangsúlyozta Böszörményi-Nagy Gergely.
Az áltudományos nézőpontok terjedése kapcsán az üzletember szintén nyugalomra intett, hiszen a tudomány a története során végig véres vitákon esett át, és nem új dolog, hogy a fősodorral szemben elmondott mese sok ember figyelmére tart számot. Legyünk a magunk területén fények, amennyire tudunk, segítsünk másoknak, de szeressük azokat is, akik egész mást gondolnak, és semmiképpen nem mennék el abba az irányba, hogy bárkit is felkenjünk a vélemények szelektálására, a szólásszabadság így is ostrom alatt áll világszerte – jelentette ki Böszörményi-Nagy Gergely. Ezt Z. Karvalics László azzal egészítette ki, hogy a folyó „partján a holt-víz hátra kanyarúl”, a folyónak és a tudománynak rengeteg öntisztító mechanizmusa van.
Túlnépesedés és munkanélküliség
A túlnépesedésre vonatkozó hallgatói kérdésre Böszörményi-Nagy Gergely úgy reagált: ne becsüljük le a természet öntisztító folyamatait. A túlnépesedés nem lesz a 21. század legfontosabb problémája, ha van valami, amiben van érzékelhető előrelépés, az az élelmiszertermelés. Szerintem nem ez a legfontosabb, hanem olyan folyamatok, amiket még nem értünk, például a Föld klímája, amiben olyan dominóhatások lehetnek, amiket még nem is látunk – emlékeztetett az üzletember. Márkus Tamás András arról beszélt, hogy nem aggódna a túlnépesedés miatt, hiszen teológiailag nem indokolt, a parancs úgy szól: szaporodjatok és töltsétek meg a földet. Ő arra hívta fel a figyelmet, hogy az embernek munkára van szüksége, mert a semmittevés káros, és ha a technológia tovább fejlődik, rengeteg munkahely szűnhet meg. Böszörményi-Nagy Gergely ugyanakkor megnyugtatott, hogy a legtöbb ipari forradalmi ugrásnál fenyegettek azzal, hogy megszűnnek majd a munkahelyek, de végül mindig teremtett is új munkahelyeket a változás. A mi felelősségünk, hogy életünk és hazánk saját kis szegletét a legjobb tudásunk szerint gondozzuk, például önfenntartóak és önállóak legyünk, ne függjünk globális láncoktól, és olyan kínai várostól, aminek korábban a nevét se hallottuk – mondta a Brain Bar alapítója.