A végső döntés azé, akinek meg kell hoznia

A 777 Offline eseményének a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Kara adott otthont. Az alkalom elején Pontifex Sára, az Egy Élet csatorna szerkesztője beszélt szolgálatának összetettségéről. Ezt követően Móczár Boróka osztotta meg személyes történetét arról, hogy még az orvosi egyetem alatt lett várandós, de ennek ellenére is úgy döntött, felneveli gyermekét. Bizonyágtételében őszintén beszélt kételyeiről, az anyává válás nehézségeiről, az egyedülálló anyaságról, és hangsúlyozta, hogy bár az életvédelem pártján áll, empátiával fordul azok felé, akik az abortusz mellett döntöttek.

Ehhez kapcsolódva a beszélgetés elején Fekete Károly Oriana Fallaci olasz író „Levél egy meg nem született gyermekhez” című könyvét ajánlotta a hallgatóságnak, amellyel kapcsolatban a férfiak felelősségéről is beszélt: – Engem elrémisztett ennek az írásnak a mélysége, arra tanított meg, hogy férfiként óriási felelősségem van abban, mi történik egy kapcsolatban – osztotta meg.

Székely János XVI. Benedek egy előadását idézte fel, amelyben arról értekezett, miért is fontos az élet védelméről beszélni, amikor látszólag az egyház csatát veszített ezen a területen. – Az abortusz nemcsak egy születendő gyermekről szól, hanem a társadalomról, és arról, mit gondolunk az emberi méltóságról és magáról az emberről – foglalta össze. Elmondott egy történetet egy Down-szindrómás fiatalemberről, aki arról számolt be, menyire bántja, ha egy magzatot elvetetnek a Down diagnózis miatt – ez mintha őt magát is leselejtezhetővé tenné. – Az édesanyák ezekben a helyzetekben áldozatok, ezért amikor az életvédelemről szólunk, az anyákért is szólunk. Szem előtt kell tartanunk, hogy minden bűnre van bocsánat, és azt, hogy az abortusszal kioltott életek nem a semmibe hullanak, hanem a teremtő Isten kezébe. Bátran kell szólnunk az élet védelméről, de empátiával – fogalmazott.

A katolikus és a protestáns etika között vannak árnyalatbéli különbségek, de abban egyetértenek a felekezetek, hogy az élet a fogantatás kezdetétől élet. Ezzel együtt a protestáns etika komoly hangsúlyt fektet az egyéni élethelyzetekre, ugyanakkor nem relativizál, a bibliai elvekből és a konkrét tapasztalati helyzetből kiinduló irányok érnek benne össze. Ezért például nemi erőszak vagy az anya életének veszélyeztetése esetében akkor is támogat egy nőt, ha nem vállalja gyermekét – hívta fel a figyelmet Fekete Károly.

Székely János hozzátette: nemcsak a kereszténység védi az életet, hanem például a hippokratészi eskü is ezen alapul. Azonban a katolikus egyház, bár azt képviseli, hogy a magzat nem az anya testének része, csak ideiglenes lakója, elismeri a nehéz helyzeteket – például az anya életének veszélyeztetése esetén a nő a gyermek élete árán is gyógyítható. Emlékeztetett az azóta boldoggá avatott Gianna Beretta Molla történetére, aki legkisebb gyermekét várva tudta meg, hogy daganatos betegségben szenved. Orvosként tudta, ez mivel jár, de a gyermek életét választotta. – Nem kell így döntenie egy nőnek, nem várunk el tőlük ilyesmit, de gyönyörű, ha valaki képest ezt az utat választani, Krisztus áldozatához hasonló – magyarázta.

– A lelkipásztori gyakorlatban sokszor akkor találkozunk a nőkkel, amikor már megtörtént egy abortusz. Erről az irgalmas samaritánus példája jut eszembe, akit kifosztottak és magára hagytak, majd a pap és a lévita elmentek mellette halaszthatatlan vallási teendőik miatt. Aztán jött egy Krisztus-arcú samaritánus és az irgalmassággal való találkozásban részesítette – foglalta össze Fekete Károly. – A személyes beszélgetéseim alapján az abortuszon átesett nők kifosztva, női mivoltukban megalázva és magukra hagyva állnak előttünk. Mindez pedig csak irgalommal gyógyítható – hangsúlyozta. Dorothee Sölle német teológus gondolatai alapján emlékeztetett, hogy társadalmunk a „nézők társadalma”, ahol mindenki passzív akar maradni, magára hagyva a kifosztottat, aki sokszor már azt sem tudja kimondani, hogy „nincs emberem”. – Ilyenkor kell jönnie az egyháznak, a lelkigondozói szolgálatnak, hogy fel tudjuk ragyogtatni a reményt. Bár ilyenkor a bűn már mögöttük van, reméljük, hogy az élet még előttük! Gyógyítanunk kell, hogy aztán egy nő talán egy új várandósságban, egy családban gyógyulhasson tovább, átélve, hogy az élet továbbadására ajándékoztatott – tette hozzá.

Arra a kérdésre, hogyan érdemes erről egyházként beszélni, Fekete Károly legfontosabb alapvetésként a lelkigondozói attitűdöt nevezte meg. – Azt is ki kell mondjuk, hogy a szociális hálónk jelenleg lukacsos, sokszor nem tudja azt a bizalmat és intimitást biztosítani, amire egy édesanyának szüksége lenne. Nem elég a várandósságról beszélni, mert a megszületett gyerek nőni fog, ezért emberhez méltó életet kell neki biztosítani – hívta fel a figyelmet. – Azokban a struktúrákban, amelyek a védelmi hálót biztosíthatják az anyáknak, az egyháznak jelen kell lenni, segítséget kell nyújtani – vélekedett. Mint mondta, ilyenek az anyaotthonok, a menedékhelyek, a gyermekvédelem intézményi hálózata, és a fogyatékkal élők gondozása is: a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség Immánuel Otthonába például olyan gyermekek járnak, akik otthon, a családjukban élnek, de napközben az intézményben vesznek részt foglalkozásokon.

A református püspök ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy egy döntésben a személyes felelősséget nem lehet átvállalni. Fontos üzenet ehhez Pál galatákhoz írt levelének ötödik része, amely egyszerre szól arról, hogy hordozzuk egymás terhét és arról is, hogy mindenki a maga terhét hordozza: – Vannak átvehető és átvehetetlen terhek. A végső döntés, annak felelősségével, azé, akinek meg kell hoznia. A tanácsolás, a kísérés és a történetek megosztása fontos, de a mi felelősségünk az, hogy a másik fél felelős, önálló döntést hozzon, amivel tovább tud élni – jelentette ki Fekete Károly.

Székely János mindezekhez ismét egy történettel kapcsolódott. Évekkel ezelőtt egy krízissel érkeztek hozzá, egy katolikus családban nevelkedett fiatal lány jelezte, hogy gyermeket vár, nagyon megrémült, de nem szerette volna elvetetni. A püspök fel tudta ajánlani számára egy rokona üres lakását, amelyre szüksége is volt, mert családja kitagadta. Eredetileg az örökbeadás volt a terv, de a lány úgy döntött, felneveli a gyermeket. Végül magára talált, helyreállt az élete, férjhez ment és lettek még gyerekei. – Ilyesfajta segítség még többször kellene. Jó lenne, ha az egész társadalom így gondolkodna, és tettekkel is a lányok, nők mellé tudnánk állni a nehéz helyzetben – foglalta össze.

Fekete Károly hozzátette, hogy keresztyénként a feladatunk a prevenció is: – Az életvédelem nemcsak azzal robban be, hogy meg kell oldani egy helyzetet, hanem akkor kezdődik, amikor megmutatjuk, milyen érték az élet. Amikor merünk beszélni arról, mekkora felelősség egy kapcsolat, mekkora felelősség a szexualitás. Ezt minél hamarabb el kell kezdenünk, mert csak ezután lesz értelme a szociális hálónak is. Fontos, hogy ne tételeket, tanításokat, történeteket ismételgessünk, hanem időben bemutassuk, természetessé tegyük, hogy az élet érték – fogalmazott.

Az éltvédelemmel kapcsolatban jelenleg fontos kérdés az úgynevezett szívhangrendelet, amellyel kapcsolatban Martí Zoltán is kérdezte az egyházi vezetőket.

– Nem tudom, milyen indíttatásból született ez a rendelet, de gyanítom, hogy a politika volt benne fontos és nem az élet védelme – hangsúlyozta Fekete Károly. – Ez a szabályozás szembeállítja az anyát a gyermekkel, miközben kettőjüket együtt kellene védenünk. Nem tudom, társadalmi szempontból minden oldalt megvizsgáltak-e ebben a kérdésben, de a statisztikai adatokból az látszik, hogy ettől nem csökkent látványosan az abortuszok száma – emlékeztetett. Oriana Fallaci már említett könyvéből idézett néhány arra vonatkozó sort, mennyire sorsfordító volt a szerzőnek szembesülnie egy magzat fotójával egy újságban. – Egyértelműen hatott rá, amit látott, megérintette. Ha valaki nem szeretné egy élethelyzetben, hogy ilyen erővel hassanak rá, akkor nem vagyok biztos benne, hogy ezt erőltetni kell. Emellett a női szembesülésről, a női fülről beszélünk, de bennem többször felmerül, hogy hol van az apai fül? – emlékeztetett a tiszántúli püspök.

– XVI. Benedek szerint egy élet kioltása azzal kezdődik, hogy elveszik tőle az emberi méltóságot – tette hozzá Székely János, utalva a náci és a ruandai népirtásra is. Mint mondta, érdemes lenne jobban láttatni egy magzat fejlődését, mert nem jó, ha a társadalom beköti a szemét. Véleménye szerint nem szabadna a szüléseket és az abortuszokat egy helyen és ugyanannak az orvosnak végeznie.

A gyümölcsöző társadalmi párbeszédhez példaként említette a Fokoláre Mozgalmat, amelynek tagjai különböző szakemberekkel beszélgetnek a társadalmat érintő kérdésekről. – Az egyház egy olyan terület, ami kicsit kívül áll a politikai küzdelmeken, ezért tudunk, és küldetésünk is segíteni egy értelmes társadalmi párbeszédet – fogalmazott.

– Az élet védelme, a gyermekek biztonsága, az édesanya védelme összefügg a házassággal, a legnagyobb védőháló ebben az esetben is a család – folytatta Fekete Károly. Korunkban társadalmi krízisnek tartja a házasság intézményének válságát, ugyanakkor az is egy látványos probléma, hogy az abortuszok jelentős száma házasságon belül történik, második, harmadik gyermek esetében – ez gazdasági kérdéseket is felvet, de ettől függetlenül is jobban kellene figyelni a házasságok megóvására. – Minden átpolitizálódik mára, az is, aminek nem lenne szabad. Az élet védelme Istentől kapott ajándék, eddig a kezdetig kellene visszanyúlni. Sok tennivalónk van ebben, mind többször el kell mondanunk, hogy Isten az egyszülött fiát adta az életért – és az örök életért. Ebben a perspektívában életet adni más súllyal bír – zárta a gondolatait a református püspök.