Ünnepi körlevél református testvéreinknek
„Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.” (Zsolt 68,20)
Kedves Református Testvéreink az Úr Jézus Krisztusban!
Református egyházunk nagy családjának közösségében hálát adunk megtartó Istenünknek azért, hogy napról napra gondot viselt rólunk, megmutatta szabadító irgalmát a legszorultabb helyzetben is, miközben az örök élet tágasságában élhettünk meg minden napot ebben az esztendőben. Sőt, áldott legyen az Isten azért, hogy gondviselő és szabadító szeretetének eszközei lehettünk a ránkbízottak körében.
A 2025-ös esztendőben arra tanított bennünket szabadító Urunk, hogy megtanuljuk észrevenni: mennyi jót kapunk az Úrtól és mennyi jót adhatunk tovább. A bűnbánattartás után mindig a feloldozás öröme következik, mert a keresztyénség lényege a megszabadított ember és nép hálaadó boldogsága. Enélkül nem lehet élni és szolgálni. Ezért készítettük egész évben az „Ez is református” videósorozatot, láttatva, hogy mennyi minden adatik nekünk, és általunk másoknak, az Anyaországban, a Kárpát-medencében és szerte a világban. Minden nehézség ellenére fellélegeztünk ebben az esztendőben, és Magyar Református Egyházunk örömmel végezte minden területen szolgálatát, mert nem önmagunknak éltünk. Ám igazán csak akkor tudunk megnyugodni, ha Kárpátalján is beköszönt a béke.
Egyházvezetőként tudjuk, hogy mindent lehetne jobban, mint amiként most tesszük. Isten erejét kérve igyekszünk hűséggel szolgálni. Ha valakit megbántottunk, bocsánatot kérünk; ha valamit nem jól tettünk, igyekszünk jóvátenni; ha valakire nem jutott elég figyelem, pótolni próbáljuk a mulasztást.
Ugyanakkor köszönjük mindenki hűségét gyülekezetekben, intézményekben, testületekben, valahány szolgálati területen. Az Úr megtartó kegyelmére bízzuk magunkat a következő esztendőben, hiszen Jézus Krisztus nemcsak megszületett, hanem fel is támadott a halálból, ezért az Ő ügye mindig győztes ügy, de ez a győzelem soha nem gyarló hatalom, hanem csakis szolgálat, valahogy úgy, miként a szentjánosbogárka világít a sötétben.
A jövő esztendő az imádság éve lesz. Imádkozunk tehát azért, hogy áldássá lehessünk egyházunkban, hazánkban, nemzettestünkben és ebben a világban, mint akik Isten országát építik, és minden körülmények között féltő szeretettel felvállalják az evangélium örömét, drága kincsét, hitvalló útját, a magyar reformátusok keresztyén örökségét; ugyanakkor nyitottak mindenki felé, mert az embereket, csak őket szeretve lehet megszólítani. Ezer sebtől vérzik a világ, benne az emberi életek, ezért az evangéliumot bátran, de csakis szeretettel lehet továbbadni; Istenhez hűen, embert szeretve. Zakariás próféta mondja: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel!” (Zak 4,6) Közbenjáró könyörgést mondunk a 2026. esztendő minden hazai, Kárpát-medencei és világban zajló eseményéért, hogy érvényesüljön Isten tökéletes akarata, ami csakis mindnyájunk javát szolgálja.
Budapest, 2025 adventjében
