Harminchárom éve, a rendszerváltás idején, naiv optimizmussal néztünk a jövő elé. Mi Közép-Európában az atlanti és európai intézményekben láttuk ennek a szép jövőnek a beteljesedését. 2023 adventjében túl vagyunk már sok illúzión, ma már látjuk az oly nagyszerűnek képzelt európai és globális intézmények árnyoldalát, túl vagyunk egy világjárványon, és egyre bennebb kerülünk újabb és újabb háborúkba, amelyeknek békét követelő hírnökei a másik fél teljes megsemmisítésében látják a megoldást. Bűnbánattal be kell látnunk, nem új eget és új földet vártunk, hanem új rendszert és társadalmat, amelyben emberi igazság lakozik. Ez pedig nem jött el, mert Édentől keletre Ádám és Kain örökösei élnek. Igaza volt Adynak: „szörnyűséges, lehetetlen, / Hogy senkié vagy emberé / Az Élet, az Élet, az Élet.”
Kell-e, szabad-e, indokolt-e egy adventi, karácsonyi írásban ilyen sötét dolgokról beszélni, kérdem magamtól, miközben a déli félteke éjszakájában kopogom e sorokat. Ézsaiás próféta adja meg a választ: a nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát (9,1). Meg kell tapasztalnunk a körülöttünk – és valljuk be, a bennünk – levő sötétséget ahhoz, hogy megnyíljanak lelki szemeink, és esélyünk legyen az igazat is látni, nem csak a valódit. Magam előtt látom a már szinte megvakult öreg Jánost, A jelenések könyve szerzőjét, amint a legnagyobb sötétségben ujjongva mondja, ő már látta lelki szemeivel azt az új eget és új földet (Jel 21,1). Már látta és megtapasztalta az Igazságot. Mert a mi Igazságunk nem ideológia, nem szent hagyomány, hanem a testté lett Ige, aki közöttünk lakozott, és láttuk az ő dicsőségét (Jn 1,14). Őt várjuk vissza, és vele az új eget és új földet, az első föld elmúlásával (21,1).
Mit jelent az első föld elmúlása? A teljes pusztulást, amelyről a szekuláris ökológiai vagy nukleáris apokalipszis prófétái beszélnek, és amelytől ma már a nyugati társadalomban kialakult a klímaszorongás betegsége? Nem! Ennek az ellenkezőjét: Isten újjá teszi a jónak teremtett, de a bűn által megrontott világot. Az eredeti szövegben olyan kifejezés áll, amely nem a semmiből teremtést, hanem a létező minőségi megújítását jelenti. Isten nem semmisíti meg azt, amire hétszer is kimondta a Teremtés könyvében, hogy jó (1Móz 1–31). Tenger sem lesz többé, mondja János, utalva ezzel arra, hogy mindaz a gonosz (13,1), amit A jelenések könyvében a tenger jelképez, megszűnik. Mindaz a gonosz, amitől az ember legszebb elképzelései és legszebb ideái is eltorzultak, a bűn és annak patrónusa, nem lesznek többé. A trónon ülő ezt mondta: „Íme, újjáteremtek mindent.” (21,5) Igen, lesz új ég és új föld, és benne Isten megújított népe.
Kedves olvasó: érezted már azt, hogy az egyházban sok minden nincs rendben, túl sok a meghasonlottság, a vita, a versengés? Jó hírem van számodra: eljön az új Jeruzsálem, amely A jelenések könyvében a megújult egyház és társadalom jelképe. És szép lesz, mint a menyasszony, aki férje számára van felékesítve (21,2). Érezted már, hogy feszültség van hited és a világ „valósága” között? Halld a jó hírt: szekularizmus és ideológia sem lesz többé, nem lesz elválasztva az egyház és a világ, mert „Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük” (21,3). És lesz reménység a reménytelenségben, mert Isten letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom, mert az elsők elmúltak.
Ezt a világot várjuk, amelyben együtt leszünk Istennel és mindazokkal, akik az övéi, beleértve azon szeretteinket is, akiket e földön elvesztettünk. János e megújult világot már látta lelki szemeivel, ami azt jelenti: mindez Istennél már készen van (21,6). E hittel tudjuk elviselni azt a világot, amelynek még mindig része a könny, halál, gyász, jajkiáltás és fájdalom. Ez a mégis advent, a mindenek ellenére való reménység! Reménység a lövészárkokban álló kárpátaljai testvéreinknek, az értük aggódóknak, a háborús övezetekben élőknek, reménység a gyászolóknak, az elmúlástól rettegőknek, a testi és lelki fájdalomban levőknek, a jövőjük miatt szorongóknak.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!