December 24.
„... van boldog tudásunk, mindent meghatározó tapasztalatunk, éspedig az, hogy Isten gyermekeivé fogadott bennünket. Ez az ő nagy következetességgel véghezvitt ajándéka: adoptált minket. És ebben van elrejtve az is, ami nemcsak a világ számára, hanem önmagunk számára sem tárult még fel teljesen: hogy milyen lesz, amikor teljesen hasonlókká leszünk Krisztushoz, aki mindenben hasonlóvá lett hozzánk, kivéve a bűnt. Ha meglepetésre vágyunk, akkor azt ebben a bizonyos tudásban találjuk meg. Ha meglepetésre vágyunk, mert örömre áhítozik a szívünk, akkor azt ebben az isteni következetességben találhatjuk meg. És akkor a zsoltárossal együtt mi is elmondhatjuk: jót tettél velem! Ez a jó marad velünk ünnep múltán is, ennek az áldása tart meg bennünket, hogy biztos reményünk legyen afelől: sosem múlik el a mi igazi ünnepünk."
Bogárdi Szabó István karácsonyi írása
December 23.
A Református Énekeskönyv 325. dicsérete (Krisztus Urunknak áldott születésén) dallamára
2. A szent próféták eleitől fogva
Az Úr Jézusról szóltak álmélkodva;
Bölcsek, királyok, szegények őt várták,
Látni kívánták.
3. Kik a halálnak árnyékában járunk,
Te vagy, ó Jézus, tündöklő világunk;
Békesség útján, míg a mennybe érünk,
Te légy vezérünk.
4. Benned jelent meg az Isten kegyelme,
Melyet nem ér föl az emberi elme;
Mert hitünk titka, hogy a földre jöttél,
Testbe öltöztél.
5. Ádventi vendég, végy szállást minálunk,
Szívünkben állíts trónt, örök királyunk!
Téged követni és szolgálni néked
Te adj hűséget!
További karácsonyi énekeket és kórusműveket találnak az egyhazzene.reformatus.hu oldalon.
December 22.
Gyerek voltam még – hatévesnél nem idősebb –, mikor karácsony előtt odaálltam édesanyám elé és elmondtam neki, hogy én már tudom, miért adunk karácsonykor ajándékot egymásnak. „Miért?" – kérdezte édesanyám érdeklődve. „Hát mert Isten is ajándékba adta nekünk Jézust."
Kevés emlékem van öt-hatéves koromból, de ez tisztán előttem van. Milyen érzékenyek a gyerekek arra, hogy megértsék Isten ajándékát! Karácsonykor megajándékozzuk egymást, de azért, mert sokkal nagyobb ajándékot kaptunk annál, amit mi valaha is adni tudunk egymásnak. Milyen logikus volt ez gyerekként és milyen logikus most is, végiggondolva! Logikusabb mint az, hogy októbertől már görcsbe szorul mindenki gyomra, mert újra ki kell találni valami remekbe szabott ajándékot minden egyes családtagnak, barátnak, ismerősnek.
Elhasznált és elcsépelt szavak, hogy Jézus szegényként, egy jászolban, nincstelenül jött a világra. Mégis gondoljuk végig újra, miért kellene túlzásba esnünk? Minden évben felül akarjuk múlni a tavalyi ajándékokat, meg akarjuk ugrani a lécet. Pedig nem az lenne a lényeg inkább, hogy abban az időben, amit ajándékok után rohangálva töltünk, inkább ott legyünk a barátainknak, érezzék a törődésünket, ráfigyelésünket? Az emberi kapcsolatok kifejezőeszközei gyakran a drága holmik, nagy ajándékok. Az is elcsépelt gondolat, hogy ezek nem tesznek boldoggá. De belegondoltunk már, miért nem tesznek boldoggá?
Egyszerűen azért, mert nem erre vágyunk. Kapcsolatokban létezünk, akkor tudunk boldogok lenni, amikor nem vagyunk egyedül. Miért ne adhatnánk magunkat egymásnak ajándékba? Miért ne mondhatnánk le a saját kis világunk fényűzéséről, hogy azt tegyük, ami szerintünk a másik boldogságát jelenti, lépünk át inkább hozzá és figyelünk oda rá? Isten pontosan ezt tette: lemondott a saját végtelen világáról, hogy megossza magát velünk. Hogy kapcsolatban lehessünk vele itt és az örökkévalóságban. Ezt az ajándékot próbálhatjuk felülmúlni, de nem fog menni...
Feke Eszter
December 21.
„Nem lehet kevesebb a vágyunk, a célunk karácsony ünnepén, mint hogy imádjuk őt, a betlehemi Gyermeket, a testté lett Igét, szívünk Királyát, a világ Megváltóját. Ez az imádat megvalósulhat az egyéni vagy családi áhítatban, de a gyülekezet buzgó éneklésében, őszinte imádságában, Igére figyelésében és az úrvacsorai közösségben is. Sőt, Krisztus imádása egész keresztyén életünk ismertetőjegye lehet az ünnepben és a hétköznapokban is. Mert másoknak is látniuk kell, hogy kicsoda ő!
A bölcseket külső eszköz vezette a karácsonyi Gyermekhez: „láttuk az ő csillagát" – mondták. Ma itt, a Kárpát-medencében mi, a magyar református gyülekezetek lehetünk – és legyünk is! – ilyen csillagok, akik másokat Krisztushoz vezetnek."
A Generális Konvent Elnökségének karácsonyi körlevele
December 20.
„Férjemmel megfáradva a sok szolgálat után egyik évben megálltunk a karácsonyfa alatt, s átöleltük egymást. Az akkor két és fél éves gyerek, miután kibontotta ajándékait, ránk nézett, odajött hozzánk, s azt kérte: Vegyetek fel és csukódjatok össze! Ahogy nőtt a család, körbe álltuk, átöleltük egymást, mindenki mindenkit. Azóta ez szállóigévé vált környezetünkben. Egyszer egy nő a gyülekezetünkből, miután látott minket így őket összeölelkezve, könnyezve mesélte, hogy ő még soha nem élt át ilyen szeretetközösséget." (Gilicze Andrásné)
Hogyan ünneplik a református családok Jézus születését? Korábbi cikksorozatunk befejező része.
December 19.
„Aki már megtapasztalt valami jót, és annak a megismétlődését, vagy újra eljöttét várja, az még boldogabban tud várni, mert van emléke arról, hogy mi az, amit vár. A várakozás és az azzal járó készülés elhalványult a mai ember életéből azzal, hogy mindent azonnal meg lehet kapni. Jó, ha megértjük, hogy szüksége van a léleknek a várakozásra, a csendre, az elcsöndesedésre. Az adventi hetekben keressük a gondolatokat, hogy mire várunk és ki az, akit várunk. Különben csak úgy hirtelen szakad ránk a karácsony csendje.
Azt szoktuk mondani, hogy Jézus Krisztusra várunk, de tudjuk, hogy ő már 2000 éve megszületett. Tehát nem az ő születésére várunk, nem is arra, hogy megváltsa a világot – ez folyamatosan történik az én hitem szerint –, hanem a teljes Jézusra, mert ismerjük és szeretjük. Egy felnőtt ember születésnapján sem a születéskori kisgyermeket ünnepeljük, hanem magát a felnőttet. Református hitünk szerint azt gondoljuk, hogy fontosabb Jézus feltámadása, – ezt kezdték el ünnepelni az első keresztyének is, ez az igazi nagy örömhír, hogy Jézus él –, de karácsonykor megköszönjük, hogy megszületett. A mai világ a karácsonyra teszi a hangsúlyt, talán ez a hangsúlyeltolódás mutatja, hogy nem igazán értjük Jézus kereszthalálát, és nem tudunk mit kezdeni a feltámadással.
Az készül és várakozik jól, aki meg akar ismerkedni Jézussal. Megismeri az életét, és szeretne közelebb kerülni hozzá. Ha keresi őt, olvassa az evangéliumokat, ebben a megismerési folyamatban találkozhat vele. Nem lehet megmondani, hogy pontosan mikor. Lehet, hogy advent valamelyik napján éli át, hogy Jézus az ő megváltója is, és nem éppen karácsonykor. Ezt nem mi döntjük el, hanem maga az Isten lelke készítget minket. A várakozás azt is jelenti, hogy én megnyitom magam, keresem, hogyan lehetnék kedvesebb Istennek."
A Karsay Eszter református lelkésznővel készült teljes interjút itt olvashatják.
December 18.
„Összeszorul a szívem. Itt állok az én Megváltóm előtt, aki az én Bíróm is egyben. Krisztus előtt állunk, aki a törvényt igazán kijelenti. Szemtől szemben állunk Krisztus hatalmával. Krisztus előtt állunk, akit megtagadtunk. Krisztus előtt állunk, akit ártatlanul elítéltünk. Krisztus előtt állunk, akit keresztre adtunk. A Krisztus előtt állunk, akit nap mint nap likvidáltunk, és közönyünkkel meg akartunk semmisíteni. Az Atyaisten előtt vagyunk, aki jogarát a jobbján ülő Krisztusnak adta. Isten hatalmának teljessége előtt állunk.
Szemtől szemben a Bíróval, aki azelőtt helyettem és értem Isten ítélőszéke előtt állt, és rólam minden kárhoztatást elvett (Heidelbergi Káté 52. kérdés-felelet). Szemtől szemben: a nyomorúság és az irgalom. És döntés születik. Nagypénteknek a mennyből felénk hangzó döntése, amely azt hirdeti, hogy az embert Isten Fia igazítja és menti meg, és nélküle mentehetetlenül elveszett. Bíránk így az egyetlen reménységünk, akiben Isten könyörülő szeretete győzedelmeskedett. Ítélete nem emberé, hanem Istené..."
Füsti-Molnár Szilveszter áhítata advent negyedik vasárnapjára
December 17.
Kis vegyeskarra (két női és egy férfiszólam) íródott a francia Csillagfényes csöndes éjjel című karácsonyi ének feldolgozása:
További adventi-karácsonyi énekek és kórusművek találhatóak az egyhazzene.reformatus.hu oldalon.
December 16.
„Második kötete jelent meg Hajdú Zoltán Levente református lelkész imádságainak a Kálvin Kiadónál, ezúttal Nem a felhők fölött címmel. Ahogy az első, Előtted, Uram című könyv, úgy ez is ajándéknak való: maga is ajándék több mint száz verses imaminiatűrjével.
Ugyan a kötet szövegei, amelyeket az olvasók többek között a Reformátusok Lapja hasábjairól is ismerhetnek, verses imák, a kiadvány mégsem verseskötet. A kiadvány lenyomata annak, milyen kérdések, vallomások, érzések születnek meg az imádságban Isten közelségét kereső emberben – így válnak alkalmassá arra, hogy ösvények legyenek az Úr felé azoknak, akik nem is tudják, hogyan induljanak el felé élet és halál, mélységek és magasságok, megállító ünnepek és szürke hétköznapok között.
Isten jelenvalósága, kegyelme, közelsége tűnik fel ezekben a rövid szövegekben. Hajdú Zoltán Levente imádságai bizonyságok is hitről, reményről és szeretetről, és arról, hogyan mutatkoznak ezek meg az évkörben, vagy éppen az emberi életben – akár egészen konkrét személyek életében."
Bagdán Zsuzsanna könyvajánlója
December 15.
Az adventi időszakban évről évre átérzem Juhász Gyula sorait: „Szép Tündérország támad föl szívemben / Ilyenkor decemberben. / A szeretetnek csillagára nézek, / Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet." Ilyenkor decemberben én is várok valamire, de sokszor magam sem tudom, pontosan mire. Gyermekként még elég volt az is, mennyire csodaszép, amikor esténként felgyúlnak a város fényei és úgy világítják meg az utcákat, mint soha máskor. Ilyenkor a legsötétebb tér is hívogatóvá válhat és az üres lakás is otthonossá – nem kell hozzá más, csak néhány égő.
Azonban egyre inkább úgy érzem, ezek az adventi díszek elvonják a figyelmet a valódi ünnepről. Ahogy idén elnézem az aranyló fényben úszó lámpácskákat egyre többször foglalkoztat néhány szokatlan kérdés: Valóban a szeretet csillagára nézek? Milyen fények világítanak az életemben? Vajon hány hazug fény vesz körül? Valóban szükségünk van a kivilágított terekre és otthonokra? Nem olyan, mintha ezekkel próbálnánk eltakarni valamit? Ezekkel csupán szebbnek, jobbnak, hívogatóbbnak mutatjuk kis világunkat és talán magunkat is... Azonban ezek a fények leginkább elfedik hibáinkat és hangulatos hátteret adnak mindenhez, amit az elmúlt év során tettünk vagy éppen nem tettünk. Ezek a fények sokszor hazudnak.
Amikor pedig ez a decemberi fényár elkezdte bántani a szemem, hiányozni kezdett egy régi ragyogás. A világosság, amivel „behegesztem a sebet a szívemben". Szeretnék olyan lenni én is, mint a napkeleti bölcsek, akik kétezer éve képesek voltak felismerni egy apró csillag üzenetét. Nem hagyták, hogy csalfa fények eltérítsék őket céljuktól, a betlehemi jászolban pedig ajándékra leltek. Ajándékra, mely nem csupán fény, hanem maga a világosság...
Farkas Zsuzsanna írásának folytatását itt olvashatják.
December 14.
„Az önkénteskedés mindig is természetes volt számomra, jó érzéssel tölt el, hogy valamit adhatok az embereknek, legyen az egy kedves szó, mosoly, vagy akár itt egy-egy kérdésre adott felelet, az itt megálló embereket meghallgató szeretet" – mesél motivációjáról Szilvia, a Magyar Református Szeretetszolgálat önkéntese, aki a segélyszervezet budapesti Vörösmarty téri adománygyűjtő állomásán dolgozik.
„Jézus eljött hozzánk, mint Megváltó, kifejezve ezzel Isten az irántunk való jóakaratát. Ez a szeretet mindenki számára elérhető, egy olyan adomány, melyet mindannyian ajándékba kaptunk, és melyet mindannyian továbbadhatunk a körülöttünk élő elesetteknek" – fogalmazta meg Lutár Balázs, a szociális programok vezetője a Szeretetszolgálat hitvallását, egész éves misszióját.
December 13.
„A Felépülünk öt ember szép, drámai vallomása arról, hogyan rehabilitálódnak drog- és alkoholfüggőségükből. Ez az öt ember arról bizonyság, hogy Isten nem éri be az 'az is valamivel'. Változást akar, és életet. A mi életünket. Azaz, hogy mi magunk éljünk. Örökké.
Nem lett volna erre elég egy röpke, elrettentő, drogprevenciós vagy evangélizációs szpot, ami csak úgy odadurrantja a megoldást? Tényleg kell ehhez öt ember, hetvennyolc perc, ennyi hallgatás, ennyi figyelem? Meg vagyok győződve arról, hogy jó végighallgatni a Felépülünk megszólalóit. Nem azért, mert informatív, amit mondanak, hanem azért, mert megosztják velünk, ami nekik fontos, ami érték. Azt, hogyan jutottak el minden ember életének egyetlen tétkérdéséig. A mélypontig, ahová sokszor nem merünk menni, még Jézus kezét szorongatva, nevét emlegetve sem. A kérdésig, minek is tartom magam. (Milyen szépen kétértelmű ez.) A találkozásig azzal, aki vagyok – akivel csak Isten színe előtt, Őt megismerve kerülök szembe. Aztán ott, abban a találkozásban történik valami: kinek villámcsapás, kinek lassú folyamat, ami nem feltétlenül elbeszélhető. Csak – ahogy a Doki mondja a filmben – elkezd más történni, mint ami szokott. Mert mást csinálok, mint amit szoktam. Kezdem hozzátenni a magam ötven százalékát. De nem spoilerezek többet. Tessék megnézni a filmet, és lehetőség szerint végig hallgatni.
Az advent ez: végig hallgatni. (Zakariásnak legalábbis ez volt, szegénynek, a fia születéséig tartó személyes adventje.) Jó várni arra, amíg valakit mindvégig hallgatunk, hogy megérkezzen hozzánk a másik ember. Hogy kapcsolatba kerüljünk: gyógyító, elfogadó, éltető kapcsolatba. Jó demó ehhez ez a film. Érdemes így ülni le hozzá. Érdemes leülni hozzá. Tényleg gyerekek nélkül – mert ami itt elhangzik, nem mese. Nem is horror. Gyönyörű mélység, amelyet jó csak csendben szemlélni. Figyelni, mi magunk mit érzünk, mihez tudunk kapcsolódni. Aztán megpróbálni ugyanígy figyelni egymásra, felismerni a másik örömét, bánatát, meglepettségét – vagy a háláját azért, mert él, mert élete van. Mindenkit biztosíthatok: aki időt szán rá, annak gyönyörű adventi élmény lesz a Felépülünk hetvenöt perce – öt ember ajándék-bizonyságtétele a Szabadítóról."
Bagdán Zsuzsanna írása a reposzton.
December 12.
„Egy háziasszonynak nem lehet az a célja, hogy hét-nyolcféle ételkülönlegesség kerüljön az asztalra, hanem az, hogy viszonylag kipihentem élvezhesse a családja és a szerettei társaságát. Éppen ezért én a szerény vacsorát pártolom szentestére." (Fördős Kata) Van református karácsonyi menü? Mit süt egy nagymama, egy anyuka adventben? Hol tudunk spórolni a karácsonyi menün? Tippeket, ölteteket, praktikákat kínáluk kezdőknek és haladóknak korábbi cikkünkben.
December 11.
„Egyetlen ember sem maradhat életben, ha senki sem vár rá. Az ember földi élete is úgy kezdődik, hogy várnak rá. Ma egyre többen vallják a lélekkutatók közül, hogy alapvetően meghatározza egy-egy ember életét az, hogy hogyan várták őt akkor, amikor még meg sem született. Igen, sok minden függ attól, hogy az édesanya, az édesapa, a családtagok mennyire készültek az újszülött fogadására? Hiszen a várakozás meghatározza a megérkezést. A kis jövevény lelki-testi fejlődését nagymértékben befolyásolja az, hogy hogyan vártak rá. Kit hogyan vártak, ez végigkíséri az egész emberi életet. Egész életutunkat jellemzi, hogy szükségünk van arra, hogy várjanak ránk. Aki hosszú és fárasztó útról tér haza, azt reméli, hogy valaki várja a vasút- vagy buszállomáson vagy a repülőtéren. Mindenki szeretné elmesélni az élményeit és megosztani a fájdalom és az öröm pillanatait valakivel, aki otthon maradt, és várta a hazatérését."
December 10.
„Sokan sokféleképpen szokták bírálni az adakozókat, jótékonyságot – ugyan, mit ér az a kevés, amit adni tudunk? Mire elég, amit egy ember el tud végezni? Biztosan el takargatunk ezzel valamit –, de János apostol egyenesbe állít minket, mindenfajta cinizmussal, bírálattal és gyanakvással szemben. Aki úgy él, hogy Jézus Krisztusban van, az nem hazudik. Őbenne lenni – ezzel a kifejezéssel János a filippibeliekhez írt levélben megtalálható korai keresztyén himnusz mondanivalójára erősít rá: az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt. Szeretetnek, érzületnek, első mozgatónak, indító oknak is mondhatnánk az indulat kifejezést, mely minden további lépést meghatároz. Az jár világosságban, aki úgy él, azzal az indulattal, mint Jézus Krisztus. Ez lépésről lépésre megtanulható, de leginkább elkérhető. Kapjuk meg a kérni tudás művészetét, hogy a krisztusi indulat a miénk legyen!”
December 9.
„Évtizedek óta foglalkoztat egy gondolat. Mi lenne ha mi, reformátusok, tényleg szigorúan református módra, vagyis csak a mennyei örömhírre összpontosítva, puritán módon ünnepelnénk, vagy, hogy magunkra ne értsük az ünnep szót, megköszönnénk Mennyei Atyánknak, hogy elküldte értünk a Szabadítót? Életem egyik legemlékezetesebb karácsonya óta nyugtalanít ez a gondolat.
Azon az ünnepen nem volt körülöttem semmi abból, amit a szokás karácsonynak címkéz. Egyedül maradtam, szögesdrót kerítések közé zárva. Ez volt a karácsonyfám, melyen a szél báránygyapjat lengetett. Kezemben az, amit az ember az embernek legtöbbször ad: fegyver. Mégis, ami azon a Szentestén a didergős csöndben lelkemben történt, szavakba aligha foglalható. Csak tudom és néha elmondom, hogy akkor különleges karácsonyom volt, amely, mint egy kis fény, melegít a lelkem mélyén, és mint csendes lelkiismeret furdalás, nyugtalanít azóta is engem..."
Adorjáni László kolozsvári lelkipásztor írása.
December 8.
Ismerős érzés, amikor egy szerettünk épp az ajándékát bontogatja, mi pedig izgatott örömmel várjuk, hogy milyen boldogságot okoz a meglepetésünk. Sokszor mi magunk is ugyanannyira örülünk az ajándéknak, mint az, aki kapta, hiszen az ő boldogságát látva mi is elégedettek vagyunk, elértük célunkat: boldogságot csempésztünk valaki életébe. Ugyanezt élhetjük át akkor is, amikor egy ismeretlennek készítünk karácsonyi meglepetést. Bár nem vagyunk jelen az ajándék kibontásakor, mégis ott vagyunk, hiszen a szeretetünket is becsomagoljuk az ajándékkal együtt.
2016 karácsonyán tegyük szebbé azoknak a gyermekeknek az ünnepét, akik egyébként mástól nem kapnának ajándékot, sőt, a mindennapjaikat és nélkülözésben töltik. Csempésszünk egy kis törődést, különleges szeretetet az ünnepükbe! A Magyar Református Szeretetszolgálat november 15. és december 15. között országos gyűjtőpontjain szeretettel várja a cipősdobozba csomagolt ajándékokat.
Mi kerüljön a csomagba?
- nem romlandó édesség
- írószer
- játék
- könyv
- tisztálkodási szer
- sapka
- sál
- egy kedves üzenet
- szeretet
Fontos külön becsomagolni a doboz alját és tetejét (hogy nyitható legyen), valamint feltüntetni, hogy milyen korú, nemű gyermeknek készült a csomag.
December 7.
Mint a készülődés minden területén, az ajándékozás során is tudatosságra kell törekedni. „Nem azzal a szemlélettel kell nézni a karácsonyt, hogy a vásárlás, a fogyasztás az elsődleges, hanem a lelki ajándék. A magunk visszafogása is egy eszköze annak, hogy lelkileg tisztábban érkezzünk oda az ünnephez. És mindez nem elsődlegesen a takarékosság jegyében zajlik, hanem azért, hogy egészen más szemlélet uralkodjon el a családokban. Legyen a mondanivaló az értékes." (Jakab-Köves Gyopárka)
Mi a jó, az igazi ajándék? Vegyük vagy készítsük a meglepetést családtagjainknak? Erről mesélnek református háziasszonyok öt évvel ezelőtti adventi cikksorozatunk második részében.
December 6.
Életünk során szinte mindig várunk valamire vagy valakire, várakozással tekintünk magunk elénk. Ezek között vannak izgalommal teli, vidám, boldog időszakok, aztán ott vannak azok a várakozások, melyeket nem mi választanunk. Az advent más, abban új értelmet nyert a várakozás fogalma.
Legyen időnk elkészíteni a lelkünk. Mert nagyon fontos, hogy készen álljunk Gondviselőnk és az Ő számunkra tartogatott terveinek befogadására, az Ünnepre, életünk ünnepeire, életünk ünnepeiben Megváltónk örök jelenlétére és akaratára.
Teljen az idei adventünk aktívan, forgatva zsinórmértékünket, mindennapi lelki kenyerünket.
Aktívan, választva a számos szolgálati lehetőség közül.
Aktívan, elcsendesülve, befelé és szeretteinkre figyelve.
Aktívan, még több türelemmel és megértéssel.
Aktívan figyelve Istenünkre.
December 5.
Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa. (Mt 4,17)
Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. (Mk 1,15a)
Egek harmatozzatok onnan felül, és a felhők folyjanak igazsággal, nyíljék meg a föld és viruljon fel a szabadulás, és igazság sarjadjon fel vele együtt. (Ézs 45,8)
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. (JSir 3,26)
A mai napon igeszakaszokat, valamint istentiszteleti rendet ajánlunk az adventi, karácsonyi és újévi istentiszteletekre. A magyar reformátusság istentiszteleti szokásainak megújításán dolgozó Liturgiai és Himnológiai Bizottság munkájába az ünnepekre készített kísérleti liturgia kipróbálásával is be lehet kapcsolódni. Ennek új részei a bűnvalló imádság és kegyelemhirdetés, a kettős lekció, valamint az úrvacsoráról szóló, minden alkalommal elhangzó hálaadás.
December 4.
„Akit ünnepelünk karácsonykor, akihez közeledni lehetne, akivel az adventi időszakban még több időt kellene tölteni. Kellene – még egy ok az ünnepi lelkiismeretfurdalásra. Újabb megoldandó probléma, mit tegyek hát? A maradékból kanyarítok neki is, keretet adok, ahol megszólalhat, ahol rám kérdezhet, ahol találkozhatunk. Az istentiszteleten majd koncentrálok, hajnalban a nyitott Biblia fölött is próbálkozom vagy amikor a család végre köré gyűlik az adventi koszorúnak. Hol vagy Jézus? Tessék, itt a lehetőség, de most akkor légy jelen! Csakhogy ez nem így működik. Az Úr nem tép számot, hogy beálljon a sorba, hogy jelentkezzen, ha végre szabad vagyok. Jézus nem az általam megszabott keretekbe akarja belesűríteni azt, amit tenni vagy mondani akar. Jézus nem a teendőkről szóló lista egyik pontja, nem pár pipa a naptárban. Ő maga dönti el, hogyan, milyen módon lép közbe, szólít és érint meg."
Bella Péter írása advent második vasárnapjára.
December 3.
„Áldott lesz kosarad és sütőteknőd" (5Móz 28,5). Karácsonyi receptek Fördős Kata és Jakab-Köves Gyopárka receptgyűjteményéből:
Karácsonyi mézes
35 dkg, finomliszt, 20 dkg porcukor, 15 dkg ráma, 8 dkg langyos méz, 2 egész tojás, 1kk szódabikarbóna, finom illatos fűszerek, cseppnyi só
A hozzávalókat mély tálban összegyúrjuk. Az először ragacsos tészta, kis liszttel megszórva, hamarosan megszelídül, ekkor nedves konyharuhába csavarva egy éjszakára a hűtőbe tesszük. Mikor mindenki hazaért, főzünk egy illatos teát, közepesremelegítjük a sütőt és fél centi vastagra kinyújtjuk a tésztát. Szebbnél szebb formákat szúrunk ki, és vajazott tepsiben tesszük a sütőbe. Gyorsan sül, nagyon figyelni kell, hogy szép szőkén szedhessük ki. Azonnal puha, és napról napra puhább lesz, igaz ehhez jól el kell dugni. Jó munkát, jó étvágyat!
(„Tejjel és mézzel folyó") Kánaán-sütemény
Mézes tészta: 20 dkg méz, 15 dkg cukor, 3 db tojás, 3 evőkanál tejföl, 25 dkg liszt, 1 késhegynyi szódabikarbóna, őrölt szegfűszeg, őrölt fahéj, esetleg vanília, citromhéj
A mézet megmelegítjük és a cukorral habosra keverjük. Teszünk bele 3 egész tojást, 3 evőkanál tejfölt, szódabikarbónát és a fűszereket. Végül hozzákeverjük a lisztet. A sütőt közben előmelegítjük, és ez idő alatt a masszát jól összedolgozzuk. Sütőpapírral kibélelt tepsibe töltjük, és kb. ¾ órán át sütjük 10 °C-on.
Tejes krém: 3 evőkanál liszt, ½ l tej, 10 evőkanál cukor, 25 dkg margarin
A lisztet csomómentesre keverjük a tejjel, s a cukorral együtt összefőzzük. Akkor jó, ha azt mondja, „buggy". Kihűtjük. A margarint habosra keverjük, s a masszát összekeverjük vele.
A tésztát félbevágjuk, s a közepén, meg a tetején megkenjük a krémmel. Kakaóporral díszítjük.
December 2.
„Az adventi készülődés a legszebb része az évnek, egészen különleges dolog a várakozás élménye." (Kiss Réka) „A díszletek, a fogások csak másodlagosak. Az ember ne csak megtisztult környezetben, hanem megtisztult lélekben is legyen, ennek kell karácsony középpontjába kerülnie." (Jakab-Köves Gyopárka) „Az nem megoldás, ha csak azt várjuk, hogy mások adjanak nekünk. Rá kell jönnünk, hogy lehetünk szeretett emberek, úgy, hogy mi is odafigyelünk másokra." (Gilicze Andrásné)
Hogyan készüljön a család az ünnepre, hogy ne érezzék nyűgnek? Hogyan töltődhet fel testileg és lelkileg az ember adventben? Tippek, öltetek, praktikák kezdőknek és haladóknak öt évvel ezelőtti cikkünkből.
December 1.
„A béke, szeretet, öröm helyett a fáradtság, a feszültség, az idegesség jegyében telik a modern ember adventje és a karácsonya. A munkahelyeken év végi hajtás van, túlórák, hogy minden időben elkészüljön, esetleg legyen egy kis karácsonyi prémium. Az egyetemisták számára ez a vizsgaidőszak kellős közepe, amikor az ember egyfolytában arra gondol, mikor kell leülni megint tanulni. A háziasszonyok számára pedig sok esetben egy vesszőfutás, hogy mindent tökéletessé, igazán ünnepivé varázsoljanak, és a család minden igényét kielégítsék.
A legnagyobb terhet az teszi a vállunkra, hogy mindenáron tökéletessé akarjuk tenni az ünneplést, hiszen ezt látjuk mindenhonnan. Rendezett és megtervezett, idilli állapotot szeretnénk megteremteni, és ha mindeközben azzal szembesülünk, hogy az életünk úgy általában nyilvánvalóan nem tökéletes, akkor az elveszi mindentől a kedvünket, összeomlunk, mert nem lesz tökéletes az adventi és karácsonyi „hangulat". Pedig ha megnézzük a Jézus születését megelőző eseményeket, az első adventet és a karácsonyi eseményeket, akkor az derül ki, hogy ott és akkor sem volt semmi tökéletes. De az első karácsonynak, és az azt megelőző időszaknak nem is az volt a lényege, hogy minden tökéletes legyen..."
Korpos Orsolya írása a reformacio.ma oldalon
November 30.
„Mindennapi szolgálatunk során több száz családdal találkozunk, akik segítségért fordulnak hozzánk. Egy doboznyi szeretet reményt jelenthet a túléléshez és örömöt a nélkülözések közepette" – csatlakozzon Ön is a Magyar Református Szeretetszolgálat kezdeményezéséhez. A Szeretetszolgálat elsősorban tartós élelmiszert vár cukrot, olajt, konzervet, lisztet, kakaót, teát, fűszereket, édességet. Örömmel fogadnak továbbá tisztálkodási- és tisztítószereket: mosószert, öblítőt, fogkrémet, gyermek és felnőtt pelenkát, sampont, tusfürdőt.
A Szeretetdoboz környezetbarát anyagokból készült, többször felhasználható, mivel ragasztószalag nélkül is záródik, így környezetünket is óvjuk, miközben segítünk. Miután az adomány célba ért, a dobozt más újra meg tudja tölteni. Az összefogásra nagy szükség van, hiszen az egész Kárpát-medencében évente több ezer rászoruló részére juttat el az MRSZ támogatóinak segítségével élelmiszert, ruhaneműt és más alapvető tárgyi eszközöket.
Részletek: jobbadni.hu
November 29.
„Ó jöjj, ó jöjj, üdvözítő,
Beteljesült már az idő.
Törd át az ég zárt ajtaját,
Vár a világ sóvárgva rád.
Megnyílt az ég harmatozva,
Megváltónkat hogy lehozza.
Ég felhői, nyíljatok szét,
Hozva Jákób fejedelmét!"
A Generális Konvent Liturgiai és Himnológiai Bizottsága ó- és újszövetségi lekciókat, valamint ezekhez kapcsolódó gyülekezeti énekeket ajánl az adventi időszak istentiszteleteire. Az énekek között már feltűnnek az új énekeskönyvbe is bekerülő adventi és karácsonyi dicséretek.
November 28.
„Idén ünnepeltük a mártír-teológus Dietrich Bonhoeffer születetésének századik évfordulóját. És méltán, hiszen nemcsak egy kiváló hithősre emlékezhettünk, aki életét adta a keresztyén igazságért, hanem egy páratlan gondolkodó elemi pontossággal megfogalmazott és elkötelező meglátásaival is szembesülhettünk. Igen, az igazság természete az, hogy minden időben érvényes, minden körülmény között megáll és minden történelmi feltételen átragyog. Bonhoeffer sokat töprengett az isteni kegyelem nagy titkán, annak lényegén, nevezetesen azon, amit a latin gratia szó is kifejez: a kegyelem az, amit ingyen kapunk. Még a magyar kifejezésben is ott az íze: grátisz. Azért mondom ezt most advent nyitányán, mert időként meghökkentő dolgok ébresztenek erre az igazságra..."
November 27.
„Kezükben a gyufa, előttünk a gyertya – de közben a legnagyobb és legsúlyosabb kérdés, hogy mi is van a szívben... Talán régi illatokra, megremegtető emlékekre, könnyeztető pillanatokra gondolunk, felvillan egy-egy kimerevedő kép, megszólal a vágy, hogy milyen jó lenne visszalépni a múltba, megélni azt, amit azóta már nem tudunk, vagy már semmilyen lehetőségünk nincs rá... Azonban az első gyertya meggyújtása rendeltetése szerint a távolabbi múltat próbálja test- és szívközelbe hozni – a gyertyaláng lobbanása elvihet minket oda, ahol arra figyelhetünk, hogy az ég és a föld összeér."
Illés Dávid esperes áhítata advent első vasárnapjára.
reformatus.hu