Ahol a múlt padvégei és a jelen sorsai találkoznak – rendkívüli tárlat nyílt a Ráday Házban

A mohácsi csatavesztést követően a belső hatalmi harcoktól is meggyengült ország középső része – Dunamellék – tartós hadszíntérré vált, ami állandó fenyegetettséget és teljes kiszolgáltatottságot jelentett az itt élők számára. Ebben a helyzetben jelent meg a reformáció.

A kiállítás egyháztörténeti részének központi tárlója kiemeli a hercegszöllősi kánonok unikum példányát – ez volt a magyar reformátusok első írásos dokumentuma, amely nemcsak egyházjogi, hanem lelkiségi iránymutatást is adott a hívőknek. Egyben válasz volt a reformátusok részéről a mohácsi vész utáni történelmi válságra, teológiai és közösségi iránymutatást adott a kornak. Ezt az eseményt, a hercegszöllősi zsinat 450. évfordulóját ünnepeljük 2026-ban. Ebből az alkalomból nyílt kiállítás a Bibliamúzeumban, amely a Dunamelléki Református Egyházkerület történetét néprajzi, egyháztörténeti és társadalmi szempontból is közelebb hozza a látogatókhoz.

Jellegzetes népi festett virágmintáival a magyar reformátusság legkorábbi, XVI. századi ábrázolásaihoz vezet minket vissza a kemsei református templom XVIII–XIX. század fordulóján készült, népies barokk szószékének szószékkoronája. Ez a történeti szempontból is értékes tárgy fogadja a látogatót a Bibliamúzeum időszaki kiállításán. Noha a legtöbb tárgyat a kétezres évek elején hozták el a kutatók az elnéptelenedő ormánsági református falvakból, az elmúlt évben is számos emléket talált Timár Gabriella Ulla református lelkipásztor, a Bibliamúzeum vezetője a dunamelléki reformátusok régmúltjából. Felhívásukra számos tárgy – féltve őrzött textíliák, faragott padvégek, kelyhek, perselyek – érkeztek a múzeum időszaki tárlatára a gyülekezetektől. – Az volt az álmom, hogy a gyülekezetekkel együtt mutassuk meg a Dunamelléki Református Egyházkerületet. Olyan relikviákat kaptunk kölcsön, amelyeket valamiért hosszú évszázadok, évtizedek óta becsben tartanak, és még ha nincs is muzeális értékük, nem dobták ki – mondja a vezető. Így érkezett hozzájuk a csobánkai gyülekezeti ház kicsi faragott kakasa vagy azok a padvégek, amelyek már inkább csak a régi templomokban találhatók meg, mivel ma már nem nagyon készülnek padok az új templomokba. – Itt volt egy gyülekezetből egy kedves asszony, rámutatott az egyik padvégre, és azt mondta, az az én padom. Hány ezer érintés érte ezeket a tárgyakat, hányaknak nyújtott támaszt ott az Isten Igéjének hallgatása, miután elfoglalták a helyüket?! Mennyi lelki találkozás töltötte be azokat a tereket, ahol ezek a tárgyak eredetileg voltak?! – hívja fel a figyelmet Timár Gabriella Ulla arra a rengeteg értékre, ami a múzeumban látható.

A különleges kiállítótérben éppúgy megtalálhatók úrasztalaterítők az 1700-as évekből, mint az 1950–60-as évek állam által felügyelt egyházának igés táblái, amelyek egyszerű kivitelezéséről szinte süt, hogy éppen csak megtűrt kifejezésmódjai voltak ezek a Szentírásnak, mégis minden gyülekezeti teremben, otthonban ott voltak. – Ezek a falusi házakban hitvallásként voltak jelen – mutat rá a múzeumvezető.

Az egyházládák több száz évig szolgálták a gyülekezeteket. A tárlaton is látható dabi ládánál bonyolultabb zárszerkezetet még Timár Gabriella Ulla sem látott. – Amikor elmentem érte, a tiszteletes úr azt mondta, hogy a gondnoknak van hozzá egyedül kulcsa, csak ő tudja kinyitni – idézi fel a látogatást a kurátor. Ez a tárgy is lenyűgözi a látogatókat, főleg a férfiakat és a gyerekeket. A Kálvin téri református templom itt bemutatott egyházládájának története kapcsolódik a budapesti teológiai oktatás kezdetéhez is. Ritoók Zsigmond professzor, a református templom egykori gondnoka elbeszélése alapján ismert az a történet, hogy Török Pál püspök nagyon szerette volna a teológiai oktatást megszervezni Budapesten, a presbiterek viszont ellenkeztek, mondván, erre nincs elég pénz. A püspök ekkor rámutatott a mellette lévő hatalmas vasládára, és csak annyit kérdezett: miért, abban mi van? Az elbeszélés szerint ugyan nem volt benne egy fillér sem, azonban hitből mégis elindult a teológiai akadémia szervezése.

Sok történet gyűlt össze a látogatóknak is köszönhetően a kiállításon, hiszen aki bejön, elkezdi mesélni az emlékeit – tudjuk meg a lelkipásztortól, akinek személyesen is rengeteget adott a gyülekezetek képviselőivel való találkozás. – A munka során például összebarátkoztam több lelkésszel, gyülekezeti taggal, és megígértem nekik, hogy ha nyugdíjba megyek, végig fogom őket látogatni a gyülekezeteikben – meséli a kurátor.

A dunamelléki reformátusok története a ma szinte elnéptelenedő, egykori hímes templomok hazájában, Alsó-Baranyában kezdődött. Szép példáját mutatja a múzeumi anyag annak a folyamatnak, ahogy beépültek a térség néprajzi jellegzetességei a reformátusok mindennapjaiba az Ormánságtól a Sárközön és Bátaszéken át egészen Ráckevéig. De arra is mutat példát, hogy az iszlám motívumok is be-beférkőztek a keresztyének életébe – a két részből álló tárlat történeti terében gyönyörű török kézimunkával készült úrasztali terítő, valamint szintén törökös formavilágú keresztelőkancsó fogadja a látogatót.

A kiállításon megnézhetik a látogatók az 1576-ban kiadott hercegszőllősi kánonokat és más korabeli könyveket. Berecz Ágnes gyűjteményigazgató, a történeti rész kurátora hangsúlyozza, hogy a hódoltságban élés a dunamelléki területeken a Balkánnal ellentétben nem jelentette azt, hogy át kellett venni az iszlám hitet; a források alapján ugyanakkor az általános vélekedés a törökök részéről az volt, hogy aki nem Allahot tekinti az urának, az gyaur, azaz hitetlen – fejti ki Berecz Ágnes. A korabeli textíliák tanúsága szerint a török díszítőművészet meghatározó lett a szakrális díszítőművészetben is, néhány református gyülekezetben fennmaradtak török motívumokkal ékesített úrasztali terítők.

Jóval nehezebb idők köszöntöttek a Duna menti reformátusokra Habsburg-uralom alatt. A tárlaton a birodalom sokszor erőszakos rekatolizációs törekvéseiről is olvashatunk. Ekkor váltak igazán fontos szereplővé a világi főurak, vagyis a későbbi gondnokok, főgondnokok a református egyházban, akikkel tárgyalóasztalhoz ültek a Habsburg-elöljárók, és eredményeket is el tudtak érni. – Az uralkodóház nem állt szóba a protestáns egyház megválasztott tisztségviselőivel, nem ismerték el őket legitimnek. Viszont a tekintélyes, megbecsült, nagytudású főurak, mint például a Rádayak, el tudtak érni részeredményeket – hívja fel a figyelmet a gyűjteményigazgató.

A közjó fogalma is ebből az időből ered, amit elsőként II. József ismert fel, aki a türelmi rendeletet megalkotva szakított édesanyja, Mária Terézia protestánsokat sújtó szigorú felfogásával, és felmentette őket a kemény korlátozások alól. – A közjó fogalma szerint már ekkor kimondták, szükséges, hogy mindenki békességben vállalhassa, amiben hisz, és így legyen hasznos állampolgára a hazájának – mutat rá Berecz Ágnes. Ezt követően számos református templom épülhetett, nemcsak a dunamelléki egyházkerületben, hanem az egész országban.

A polgárosodást is meghatározta a türelmi rendelet, egészen addig Pesten és Budán reformátusok nem kaphattak ugyanis polgárjogot és nem is telepedhettek le. Ebben az időben épült a Kálvin téri református templom és a hozzátartozó épületegyüttes is. A korszak egyik legjelentősebb gondolkodója, Török Pál püspök ismerte fel az elsők között, hogy az ország fővárosa Budapest lehet. Az ő klasszikus, fekete, paszományokkal ellátott palástja is helyet kapott a Bibliamúzeumban rendezett tárlaton. – Török Pál nevéhez fűződik számos folyóirat megalapítása, konferenciák szervezése, ő volt az, aki felismerte a diakónia és a misszió fontosságát az egyházban – sorolja Berecz Ágnes.

„Mint gyökér a szikkadt földből...” (Ézs 53,2) emelkedik ki a kiállításhoz kapcsolódó, fát ábrázoló fémszobor a Ráday Ház kertjében, amelyet a megnyitóünnepségen avattak fel az egyházkerület 450. éves fennállására emlékezve. – Minden ilyen kiállításnak meg kell érkeznie a mába, és fel kell tennie azt a kérdést, hogy hogyan kapcsolódunk a múltunkhoz – magyarázza Timár Gabriella Ulla. A fára elhelyezett kerámia áldásgyöngyök ezt is kifejezik: „Hiszem, hogy ennek a gyülekezetnek” – Isten népének – „én is élő tagja vagyok, és örökké az is maradok” – cseng egybe mindezzel a Heidelbergi Káté válasza a lelkipásztor szerint. A szobor egy keresztforma közepére épült fel. – Minden erre a keresztre és a kegyelemre épül. Minden korszak tanított nekünk valamit, de Isten hűsége volt az, ami megtartott minket a legnehezebb időkben is – zárja gondolatait a kurátor.