November 23–26. között, immár nyolcadik alkalommal rendezték meg az Evangéliumi Fórumot a balatonszárszói SDG Konferencia-központban. Szabados Ádám, a rendezvény főszervezője szerint a találkozón résztvevők határozott célja volt megerősödni az evangéliumban, elmélyedni és meggyőződni az evangélium igazságában, hogy utána mások előtt is meggyőzően tudják képviselni Krisztust az élet minden területén.
Illusztráció
Keresztyén életünk reménységét jól összefoglalja ennek az ifjúsági éneknek a Jézus Krisztushoz intézett sora:
„Mélyebbre benned, mélyebbre még! Nem kell a földön semmi egyéb.”
Minden embernek szüksége van a megtérésre. Ezt Isten lelke azonban a legkülönbözőbb időpontokban végzi el az egyének életében. Van, aki már egészen fiatalon jut hitre, vagy éppen ifjúságából felocsúdva hallja meg Krisztus hívását, de olyan is akad, aki élete derekán vagy már azon túl, talán a gyerekek mellett a házasságban, talán karrierje csúcsán, egyedül érti meg igazán az evangéliumot. És persze van, hogy valakit idősen, az „élettel betelve” szólít életre az Úristen. Bármikor is élte át ezt a hívő, felmerülhet benne az a kérdés: „Elértem a célt?” Nyilván más ennek a felvetésnek az intenzitása a fiatalnál, mint az élemedett korúnál, de az új szívvel új célok is járnak.
Ebben nagyon nagy öröm van. Színessé válik a világ, amint valaki felismeri azt, hogy lehet lélekben növekedni. Ennek a növekedésnek része, hogy megismerjük a minket körülvevő világot, az Atya teremtését. Így lesz valóban értelme az életnek. Ennek a növekedésnek van egy bibliai képe, a táplálkozás. (Zsidók 5, 12–14; 1Kor 3, 1–3)
Bölcsesség kell ahhoz, hogy például a lelkipásztorok jól táplálják a gyülekezetet és azon belül az egyes embereket. Ugyanakkor nehéz ez a feladat, mert nagyon sokféle tápláltsági szinten vannak az emberek, ráadásul más élethelyzetben és ezért más egyéni problémákkal. Nem tudnak mindig mindenkit megelégíteni az egyszerű gyülekezeti alkalmak. Fokozottan így van ez, ha valakinek olyan dolog akadt a torkán, és most kilépünk a képes beszédből, amelyhez nem ért a lelkipásztor. Nem tud benne segíteni, mert esetleg a nehézséget okozó kérdés nem a szakterülete, talán nem is foglalkozott vele soha. De gondoljunk a gyülekezet vezetőire is, akiknek az Ige szerint pontosan ugyanúgy keményebb táplálékra van szükségük!
Az elején megemlített reménységünk abban van, hogy bárhol is járunk most lelki fejlődésünkben, mindig van tovább, mindig lehet mélyebbre menni, mindig lehet tovább növekedni értelemben, a világ megismerésében, ami sokszor egyelő azzal, hogy magunkat egyre kisebbnek, a Seregek Urát pedig egyre nagyobbnak látjuk.
Szükség van az olyan helyekre, ahol fel lehet tenni a nehezen emészthető kérdéseket, ahol a vezetők is megpihenhetnek, feltöltődhetnek. Ezeknek a szükségeknek a betöltésére jött létre az Evangéliumi Fórum, amelyet immár nyolcadik alkalommal rendeztek meg november 23–26. között a balatonszárszói SDG Konferencia-központban.
A találkozón különböző felekezetű, az evangélium központi igazságában testvérek voltak közösségben. A közös istentiszteletek után hat műhelyre oszlottak szét a résztvevők, akiknek bibliaértelmezés, apologetika, pásztorlás, vezetés, tanítványnevelés és teológia témakörökben tartottak foglalkozásokat. Teológushallgatóként nagyon gazdagítónak éltem meg azt a kemény eledelt, amelyet nagy alázattal nyújtottak át a szolgálók minden résztvevőnek.