„Ahol az Isten szerinti élet megmutatkozhat”

A Tokaji Református Egyházközség hatalmas munkába fogott 2020-ban, amikor is meghallgatásra talált a gyülekezet egyik legrégebbi és legfontosabb imája: elkezdhették a templomuk renoválását. Ennek kiadásait kormányzati támogatásból fedezik. – Jelenleg szinte mindenhol folyik a munka – summázza Tóth Orsolya lelkipásztor, és hozzáteszi: – Előtte már próbáltunk pályázatokon kisebb összegeket elnyerni egy-egy gond megoldására. De nem nyertünk, és ezt nagyon szomorúan vettük tudomásul. Ám az Úristen szépen megmutatta, hogy a mi gondolatunk csak ennek a kicsi dolognak a helyreállítása volt – az ő terve pedig ennél sokkal nagyobb. Így történhetett, hogy tavaly már tudtuk: ebben az esztendőben kezdhetjük szervezni a nagy munkát.

– Önerőből először szivacs ülőpárnákat készítettünk, hogy kényelmesebbek, melegebbek legyenek a padsorok. Aztán kifestettük a kistermet. Nem is sejtettük, hogy néhány hónappal később ilyen óriási felújításra lesz lehetőségünk, ami nagy öröm – és nagyon nagy felelősség – egészíti ki a lelkész szavait Hudák Lászlóné Anikó. Tóth Orsolya folytatja: – Idén májusban fejeződtek be a parókia és a templom tervezési folyamatai, és most már tart az építkezés. Emellett két nyertes pályázatunk van a tokaji református temetővel kapcsolatban, ott is szeretnénk fejlesztéseket és renoválásokat végezni. Hiszen a tokajiak számára nemcsak a szőlő szempontjából fontos a hegy: eleink szerettek a hegyre építkezni, és szerettek oda temetkezni. Mivel a református temetőrész van a legmagasabban, nagyon fontos az oda vezető lépcső felújítása, illetve szeretnénk új résszel bővíteni a temetőnket. Ez utóbbi egyelőre csak terv, itt még nem kezdődtek meg a munkálatok.

Megújul minden, a gyülekezethez tartozó tér, beleértve a templomot, annak udvarát és a parókiát. Ottjártunkkor épp az ácsoké és a restaurátoroké volt a főszerep. – Jelenleg a parókia tetőszerkezetén dolgoznak az ácsok, közben tart a gépészeti munka, a mosdóhelyiségek helyreállítása, újak kialakítása. A templomon pedig restaurátorok dolgoznak, mert több olyan műemlék tárgyunk – például a szószék és az úrasztala – van, amely szakértő kezeket igényel. Amint a parókián végeznek az ácsok, a templomtetőn kezdik a munkálatokat – mondja Tóth Orsolya.

Habár a hasonló felújításokat a legtöbb helyen igyekeznek a késő tavaszi, illetve a nyári időszakra időzíteni, a tokaji reformátusoknak ez csak részben adatott meg. Figyelembe kellett venniük ugyanis még egy tényezőt: a templompadlás jelentős denevérpopuláció nyári lakhelye. A denevérek június–júliusban hozzák világra kicsinyeiket, a magas eszmei értékű, védett, különösen hasznos állatokat ilyenkor szigorúan tilos megzavarni. Az építkezés zajosabb, a templomot érintő részével tehát a mestereknek várniuk kellett szeptember végéig, amikor a szárnyas emlősök téli szállásukra, az Aggteleki Nemzeti Park területére költöztek.

A felújítást jövő őszre tervezik befejezni, 2022. október 31-én, a templom vélt kétszázadik születésnapján ülnének hálaadó istentiszteletet. – Egyes iratok alapján 1821-ben, míg mások szerint csak egy évvel később, 1822-ben készült el az épület. Mi idén október 31-én tartunk egy kisebb születésnapi ünnepséget, jövőre pedig, a nagy munka befejeztével nagyszabású hálaadó alkalomra készülünk – tudatja a lelkipásztor.

Tóth Orsolya 2017 óta vezeti a közösséget, amelynek tagjai szemmel láthatóan kedvelik a lelkészüket. Az egyházközség papíron háromszáz lelket számlál, a római katolikus után a város második legnagyobb gyülekezete. Átlagos vasárnapokon ötven-hatvan hívő vesz részt az istentiszteleteken. Az országban uralkodó tendenciával szemben a tokaji református gyülekezet nem nevezhető elöregedőnek, szép számmal képviselteti magát a máshol általában fájóan hiányzó középkorosztály. – Erre Lakatos Lajos tiszteletbeli gondnok mutat rá. Felesége, Etelka hozzáfűzi: – Olyan nagy öröm nagyobb ünnepeken, úrvacsoraosztáskor végignézni az embereken, megállapítani, mennyire sokan vagyunk. De azt is látni kell, hogy a többi alkalmon a családanyák gyakran sajnos nem tudnak részt venni. Nem azért nem jönnek a templomba, mert nem szeretnének a gyülekezethez tartozni, hanem mert a gyerekeket készítik, hogy visszautazhassanak az iskolába, kollégiumba, és sok más teendőjük is van vasárnaponként.

Tóth Orsolya azt mondja, az is meghatározó, hogy éppen milyen munkálatok vannak a szőlőkben. Hiszen ez a munka szinte az egész éven végighúzódik, a domboldalon mindig adódik feladat. Ez is befolyásolja, hogy éppen mennyien vannak az istentiszteleten. A metszés, a szüret teendői természetszerűen megérződnek a létszámukon. – Van egy jó kis törzsgárdánk, és egymást mindig nagy szeretettel tartjuk számon. Úgy gondolom, a szeretet él a gyülekezetben. Persze nem mindig megy minden gördülékenyen... Előremutató gondolatokat kapunk, érzelmileg feltöltődünk a vasárnapi istentiszteleteken – mutat rá Lakatos Lajosné. – Nagyon jó eljönni. Sokan kollégák vagyunk, és a szellemiséget, lelkiséget, amelyet vasárnaponként a templomban kapunk, együtt képviseljük a munkahelyünkön – egészíti ki a szintén presbiter, civilben pedagógus Gyüre Levente.

Habár a fiatalokat illetően Tokajban is tapasztalják az országos statisztikák keserű valóságát, amely szerint a hittanos és konfirmanduscsoportok egyre szűkülnek, hálásak az ifjak jelenlétéért. Ők még így is szép számmal képviseltetik magukat a gyülekezetben. – Ha a családok jelen vannak az eklézsiában, és így ösztönzik a gyermekeiket, hogy konfirmáljanak, kössenek házasságot, gyönyörű ünnepnapokat élnek meg együtt. Ezeken az alkalmakon átragyog az Úristen szeretete. Ilyenkor hazaérkezünk hozzá, mert sokaknak lelki otthona Tokaj – olyanoknak is, akik jelenleg nem itt laknak életvitelszerűen – véli Tóth Orsolya.

Az ország többi vidéki régiójához hasonlóan Tokajt is érinti a fiatalok elvándorlási hulláma, ám a helyiek mindent megtesznek, hogy megállítsák vagy legalábbis lassítsák ezt a folyamatot. Ezért is tartják kedvezőnek, hogy az egyházközség épületeinek megújulása egybeesik Tokaj-Hegyalja kormányzati támogatásból megvalósuló fejlesztésével. – Nekünk ezzel a lehetőséggel élnünk kell, ezért is vagyunk többen fiatalabbak a presbitériumban. Feladatunk, hogy megláttassuk a fiatalokkal a Hegyalja szépségét. Egyre több turista jön, egyre többen veszik észre ezt a gyönyörű vidéket. Nekünk erre kell ráerősíteni, hogy a fiataljaink meglássák, mennyi jó adottság, lehetőség rejlik ebben a vidékben – mondja a legifjabb presbiter, Gavalla Kulcsár Judit. Szerinte a pandémiával időt kaptak arra, hogy átgondolják, miként lehet elérni a célkorosztályt, hiszen a harminc évvel ezelőtti sémák aligha működnek a mai modern, felgyorsult világban. Az elmúlt másfél év meg is tette a hatását a tisztánlátás ügyében:

– Úgy látom, a mostani gyermekeknek és fiataloknak leginkább időre van szükségük. Arra az időre, amelyet mi, felnőttek tudunk nekik adni. Ha pedig magunkba nézünk, be kell ismernünk, hogy nekünk is abból van a legkevesebb. Itt találkozhat szükség és igény: ha például értelmes, jól előkészített, átgondolt, mozgalmas, lendületes programokra tudjuk őket meghívni, s ha mi, felnőttek tudjuk, miről szeretnénk beszélni, mit szeretnénk nekik átadni, és azt hitelesen tudjuk eléjük élni – csatlakozik a presbiter véleményéhez Kotánné Ördög Klára.

Igényes programokból az utóbbi időben nincs hiány, nemrég például nyárzáró, tanévnyitó ökumenikus kirándulásra hívták meg az ifjakat. Ezen más felekezetű fiatalok is részt vettek. – Jó érzés volt együtt lenni, mert ezek a gyerekek ismerik egymást, és jó volt együtt rácsodálkozni Vizsolyban és Göncön közös kincseinkre, amelyek nem elválasztanak, hanem összekötnek bennünket – mondja a lelkipásztor.

A jó ökumenikus kapcsolatok és azok erősítése az egész településre jellemző. Tokajban öt felekezet van jelen, amelyek baráti viszonyt ápolnak egymással. Sok itt a vegyes házasság: vasárnaponta a család egyik része az egyik, a másik a másik templomban hallgatja az igét, amelyet otthon közösen élnek meg. Nyesty György és Györgyike, katolikus felesége is ilyen házaspár. – Épp egy hónappal az esküvőnk előtt tették hivatalossá az egyházak, hogy elismerik a vegyes házasságot. Ezt mi akkor jelnek vettük – tudatja a presbiter.

De nem csak a reformátusok gondolkodnak így Tokajban, a többi felekezet is hasonló lelkülettel fordul egymáshoz. – Jó megélni azt, hogy egyek vagyunk a Krisztusban, hogy testvéri szeretet élhet közöttünk. Szerintem a gyerekeket is arra kell rádöbbenteni, hogy nem egymás ellenségei vagyunk, mint József meg a testvérei, hanem egyek vagyunk. Ezt csak úgy lehet, ha időt szánunk a felkészülésre és a velük töltött időre. És akkor ők abban jól érzik magukat – mutat rá a lelkipásztor.

Ilyen lelkülettel igyekeznek évenként megszervezni az adventi vásárt, amelyen mindig jótékony céllal gyűjtenek. S a templomudvarban megszervezett nyári napközis tábort is. Erre a gyermekek mellett a szülőket is várják. – Innen senki nem megy üres kézzel és üres lélekkel haza. Itt nemcsak a napjaikat, hanem a lelküket is megtöltjük – állítja Tóth Orsolya. Szerinte elsősorban a gyülekezet vezetőinek a feladata, hogy a kereső embereket megszólítsák. A lelkész azt tapasztalja, sokan csak szolgálatást látnak az egyházban. – Betéved ide, és azt szeretné, hogy egy hétig jó helyen legyen a gyermeke. Vagy hogy a halottja szépen legyen eltemetve. Arra vágyik, hogy a lánya, a fia szép templomi környezetben mondja ki a házastársi eskü szövegét. Ezek jó kiindulási pontjai a magvetésnek, azonban a mi felelősségünk, hogy többet kapjon.

A koronavírus-járvány előtt sokféle hétközi alkalmuk is volt, ám a külső felújtással együtt a lelki megújulás lehetőségét sem szeretnék kihagyni, ezért most újratervezik a gyülekezeti programokat. Szeretnének például drámapedagógiai szakkört indítani, a lelkipásztornak e tekintetben jó a tapasztalata. De azt is tudják, hogy érdemes Tokaj kulturális csomópont jellegére és turisztikai vonzerejére is építeniük.

– Meg fogjuk-e tudni tölteni lélekkel és élettel az épületet, tudjuk-e vonzani a ma emberét a templomba? Ez rajtunk múlik. A gyülekezet tagjai közül rengetegen dolgoznak, dolgoztak a turizmusban és az oktatásban. Ez olyan lehetőség és felelősség, amellyel nem lehet nem élni. Nagy álmom és imatémám a következő öt-tíz év távlatában, hogy legyen gyülekezeti házunk, amelynek az alagsorában vagy a földszintjén kialakíthatunk egy keresztyén boltot, hogy az itt megforduló turisták lelki vonatkozású emléktárgyakat is elvihessenek. S szeretném, ha itt a helyi fiatalok összegyűlhetnének, és időt kapnának. Elhozhatnák például a házi feladatukat, és egy nyugdíjas pedagógus segítene nekik, ha elakadnak. Tarthatnánk ifis filmklubot. Vagy lehetőségük lenne egyszerűen csak leülni itt, és lenne valaki, aki meghallgatja őket. Ingyen, úgy, hogy nem kell ehhez semmit produkálniuk, tenniük – sorolja Tóth Orsolya. – Fontos az építkezés, hiszen tanúi lehetünk annak, amiről elődeink csak álmodtak. Ennél még fontosabb, hogy legyenek tereink, ahol az Isten szerinti, felebaráti élet megmutatkozhat.