„Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság"

Amikor a szabadságról beszélünk, akkor rendszerint elkövetjük azt a hibát, hogy csak arról szólunk, hogy mitől vagy kitől kell szabadnak lenni, arról azonban elfeledkezünk, hogy mivégre lehetünk szabadok. Pedig amikor a Biblia a szabadságról szól, akkor minden egyes esetben felmutatja ezt a két irányt. Valamitől megszabadulni valamiért. Tehát a szabadságnak van egy olyan értelme, hogy a bűntől, a hiábavalóságtól, a céltalan életfolytatástól, az Istennek nem tetsző cselekedetektől való megszabadulásra buzdít, másrészt ott van a cél is, hiszen nem önmagáért a szabadságért leszünk szabadok, hanem döntő módon azért, hogy szolgáljuk teremtő, megszabadító, megváltó és újjáteremtő Istenünket. Hiszen a tökéletes szabadságot a neki szentelt szolgáló életben találjuk meg. Mi tehát a szabadság bibliai fogalma? Szabaddá tétel rendeltetésünk betöltésére. Az az ember, aki szabad, az tudja a másikat elfogadni, az képes a másikat szeretni. Enélkül nincs egészséges lelkületű ember, és enélkül egy nemzet sem válhat egészségessé. „Amely nemzet a maga történelmi múltjában Isten kezét nem tudja felismerni, az a nemzet megvakult, elvesztette nemzeti érzését, azt nem lehet többé küldetése tudatára ébreszteni, mert jelenében nem ismeri fel helyzetét, jövendőjéről sincsenek látomásai." (Szabó Imre, 1929.)

Az embert Isten szabadságra teremtette, hogy szabadon, önként, saját választása és döntése szerint engedelmeskedjen neki, vagy ellent mondjon akaratának. Ez a szabadság volt a teremtésnek az isteni kockázata, s egyben ez az ember tragédiájának legmélyebb gyökere. Ugyanis az ember visszaélt ezzel a szabadsággal. Ekkor bukott el és távolodott el attól, akinek nemcsak létét, hanem azon belül szabadságát is köszönheti. Ennek a bukásnak a következményeként a szabadságért szüntelenül küzdeni kell.

Szabadítson meg Isten Lelke a speciálisan magyar lelki betegségként számon tartott szalmaláng-lelkülettől, a széthúzás kísértésétől és a csodaváró lelkület nyomasztó terhétől! Vegyük sorra ezeket a különösen a magyar ember lelkiségéhez kötődő vétkeket.

A szalmalánglelkület. Mit is jelent ez? Tudjuk mindannyian, hogy a szalmaláng lényege szerint rendkívül magas hőfokon, de nagyon rövid idő alatt végbemenő égés. Jó, ha tudunk teljes lényünkkel lelkesedni az igazságért, a jó, a tiszta ügyért, a szabadságért, de szüntelenül fennáll a veszély, hogy hiába lobban fel újra meg újra a szalmaláng. Nincs kitartás „az embert próbáló időkben". A tudatos kitartás hiánya lemondást, beletörődést, csüggedést, alaptalan elkeseredést eredményezhet.

A széthúzás, viszálykodás különösen mély és fájó sebeket hagyott maga után népünk történetében. Hány és hány csaknem végzetes tragédiát okozott nemzetünk történelme folyamán az egyet nem értés, a másik véleményét, jóindulatát elfogadni nem tudó és nem akaró magatartás. Ma is időszerű, szükséges és igen tanulságos szembesülni ezzel a megkötöző és félelmetesen sötét lelki börtönben tartó ellenséggel.

A csodaváró lelkület is annyi csalódás és kiábrándulás forrása volt egykor, és az ma is népünk életében. Tétlenséget eredményez, kishitűséget szül. Nem kell csodára várni! De csodának tarthatjuk, hogy van Magyarország, hogy van magyar nép és magyar nemzet, hogy nem tűntünk el a történelem óriási olvasztótégelyében, a nálunknál sokkal nagyobb birodalmakat elnyelő süllyesztőben.

Jézus szavai váljanak valóra nemzetünk életében: „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket!"

Vad Zsigmond, a debreceni Nagytemplom esperes-lelkipásztora

A CIKK MEGJELENT A REFORMÁTUSOK LAPJA 2013. ÉVI 11. SZÁMÁBAN