Ajándék a szabadult szenvedélybeteg

Tizenöt éve segíti a Kecskeméti Kékkereszt Csoportot: milyen változásokat tapasztalt ez alatt a másfél évtized alatt?

Jó alapokon működő, missziói gondolkodású csoport volt már akkor is, amikor 2008-ban feladatom lett a kékkeresztesek pasztorálása. A tizenöt év alatt kis csoportból naggyá váltunk. Meg kellett tanulnunk azt is, hogy már nem tudunk egy körben beszélgetni, mert húsz-huszonöt fő között már nem alakulhat ki igazi párbeszéd, ezért kis csoportokat alkotunk. Állandó alkalmainkat kedden és szerdán tartjuk, áhítattal kezdődnek. Kedden még elférünk egy kis csoportban, de szerdánként már három-négyre bomlunk, amelyekben így mindenki meg tud szólalni.

A csendesnapok, kirándulások, dömösi hétvégék mellett hangsúlyos a csoportban az önismeret, illetve hogy a kékkeresztesek megismerjék függőségük biológiai és pszichológiai hátterét.

Tapasztalatból kezdtünk el a Bibliának azokkal a részeivel és hangsúlyaival foglalkozni, amelyek kifejezetten ezt a célcsoportot érdeklik, joggal. A Szentírás sok helyen segíti a már gyógyult vagy éppen felépülő szenvedélybeteget. A Bibliában nem szerepel a „felépülő szenvedélybeteg” vagy „szerhasználati zavarral küzdő” kifejezés, mégis fölismerjük ezeket a mintákat, és mivel őket igazán érdekli, hogyan élhetnek józanul és tisztán Isten segítségével, így ezeket a hangsúlyokat keressük az Igében is. Ezért alakult ki az, hogy a gyógyultan érkezettekre figyelve, az ő gondolataikat, kérdéseiket előtérbe helyezve kezdtünk el sokkal jobban bevonni szakmai – addiktológiai, lelkigondozói – segítséget.

Találkozóikon állandó vendégek még kórházi kezelés alatt álló szenvedélybetegek is. Hogyan fogadják ők a keresztyén értékrend alapjain álló lelki és szakmai segítségnyújtást?

A szenvedélybetegek akkor tudnak igazán elindulni gyógyulás után, ha őszinték. A kórházból érkezők is azok, és sokszor ki is mondják, hogy nekik „erre” nincs szükségük. Ez oldódik egy idő után, mert rájönnek, hogy ugyanolyan sorstársakkal találkoznak itt is, mint a hétköznapi életben, csak számukra az igazán megtartó erőforrás Isten, akitől megkapták a szabadulás ajándékát, örömét. Meghatározó a közeledésükben a szabadultak bizonyságtétele, ez nagyon fontos része ennek a szolgálatnak, missziónak. Mi lelkészként elmondhatjuk az elméletet, tarthatunk előadást a biblikus alapvetésekről, a teológiai háttérről, de a bizonyságtétel az igazi megerősítés számukra. Nem is tudnám már összeszámolni azokat, akik fenntartásokkal, sőt kétségekkel, aggályokkal és kifejezett ellenérzésekkel érkeztek a kékkereszthez, de utána megérintette, megszólította őket Isten Igéje, és hatottak rájuk a testvérek, sorstársak, akikkel találkoztak. Így maradtak nálunk, majd aktív tagjai lettek a gyülekezetnek, megkeresztelkedtek, konfirmáltak. Egyházközségünk presbitériumában is találni kékkeresztes testvéreket. Valójában nagy ajándék a missziónak, hogy együttműködhetünk a kórházzal és segíthetjük a szenvedélybetegek felépülését.

Hogyan fogadja a kecskeméti gyülekezet a csoportból érkezőket?

Azt az örömöt éli meg a gyülekezet is, hogy Isten minden területen tud csodát tenni, szabadító hatalma van. A kékkeresztes, telve hálával a szabadulásáért, aktív szolgája lesz Istennek, ezt erősen tapasztaljuk itt, a kecskeméti gyülekezetben. A közösség visszakapja az embert, aki újra egészséges életet él, és visszakapja a családját is, amellyel együtt jön el istentiszteletre. Újra családdá válnak, és újra egyháztaggá lesznek. Ez ajándék a gyülekezetnek.