Az alappilléreinkből nem engedünk

Miután bizonyossá vált, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem mintegy százhúsz képzése közül tizennyolc nem indul el idén ősztől, hallgatói demonstrációk, majd – az egyetem vezetésével – tárgyalások történtek április folyamán. Több sajtóorgánum negatív felhanggal foglalkozott a témával, de ugyanők azt már elmulasztották hírül adni, hogy a demonstrációk pár hét múlva már nem folytatódtak. Várható-e, hogy kiújul a feszültség?

Teljesen jogos, hogy egy-egy szaknak a kivezetése, más egyetem számára történő átadása, ideiglenes szüneteltetése aggodalmakat váltson ki, meg tudom érteni mind a hallgatókat, mind a tanárokat. Hangsúlyt fektettünk a párbeszédre, a tájékoztatásra, a felmerülő kérdések átbeszélésére. A hallgatókkal is és a tanárokkal is több alkalommal leültek az intézmény vezetői. A hallgatók azzal indítottak, hogy eljöttek a szenátus ülésére, és már ott is el tudták mondani az álláspontjukat. Ezt követően hallgatói fórumra is sor került, többek között a kancellár és a rektorhelyettes, más egyetemi, kari vezetők és a kari hallgatói önkormányzat jelenlétében. Írásban is föltettek kérdéseket az egyetem vezetésének, amelyekre írásos választ kaptak. A tanárokkal főleg a bölcsészet- és társadalomtudományi kar dékánja tárgyalt, levelet írtunk minden érintett oktatónak, hogy továbbra is számítunk a munkájukra. Azt gondolom tehát, hogy megtettük azokat a szükséges lépéseket, amelyek a nyugalom irányába vezetnek. Májusra már nyugalmi helyzet köszöntött be nálunk, ami az egész egyetem szempontjából is nagyon fontos. Mindazonáltal az eset rávilágított arra, hogy a tájékoztatásra még jobban oda kell figyelnünk, hogy elkerüljük a félreértéseket. A tanulságokat valamennyien leszűrtük.

A párbeszéd fontos, méltó egy keresztyén egyetemhez. Végül mi döntötte el a folyamat kimenetelét?

Az, hogy sikerült a hallgatókat megnyugtatni. Hiszen attól még, hogy az egyetem és annak fenntartója úgy döntött, bizonyos szakokat nem indít 2025 szeptemberétől, mindannyian, akik az érintett szakokra jelenleg járnak – száz alatti a számuk a kilenc és fél ezres egyetemi aktív hallgatói összlétszámból – be tudják fejezni a folyamatban lévő tanulmányaikat, károlis diplomát kaphatnak. Ez egyben egy jogszabályi kötelezettség is, amelynek az egyetem teljes mértékben eleget tesz. Én végtelenül örülök annak, hogy – amint azt személyekre bontottan felmértük – a nálunk lévő érintett hallgatók jól érzik magukat a Károli Gáspár Református Egyetemen, kilencven százalékuk itt akarja az oklevelét megkapni, és csak néhányan tervezik, hogy máshol folytatják a tanulmányaikat. A hallgatóink az eddigi tanáraikkal folytatják a tanulmányaikat, mert nem kívánunk elbocsátani senkit.

Pedig egyes sajtóorgánumok több tucat tanár elbocsátásáról, tömeges leépítésről cikkeztek!

Ezek a sajtóhírek nem tükrözik a valóságot, ugyanis nem került sor tömeges elbocsátásra. Természetesen előfordulhat, hogy egyes tanárok elérik a nyugdíjkorhatárt, ám ebben az esetben is van lehetőség arra, hogy tovább folytassák a munkájukat.

Mi volt a probléma a szakokkal, ami miatt későbbi felvételizők már nem férhetnek hozzájuk, legalábbis a református egyetemen nem?

Az ok, hogy az adott szakok iránt csökkent vagy stagnált az érdeklődés. Egyrészről a hallgatói igényekhez kell igazítani a képzéseinket, másrészről figyelembe kell venni a tanulmányi és vizsgaszabályzat minimumlétszámra vonatkozó előírásait is. A kérdéses szakok közül jónéhány egyáltalán nem vagy évek óta nem indult meg, a meghirdetésük ellenére. Ilyenek például a filozófia, valamint a magyar nyelv és irodalom mesterképzési szakok, a legnagyobb sajnálatunkra nem tudtuk elindítani jelentkezők híján. Ha nincs érdeklődő, vagy nem elegen jelentkeznek egy képzésre, az azt jelenti, hogy nem tudjuk azt gazdaságosan fenntartani. Ezért került sor egyes képzések kivezetésére, amely döntést a fenntartó jóváhagyott.

A példánál maradva: hogyhogy ennyire megcsappant a bölcsészettudományi képzések iránti érdeklődés?

Általánosságban is igaz, hogy bizonyos hagyományos bölcsészképzések iránt az érdeklődés megcsappant. Ez a tendencia más egyetemeken is érezhető Európa-szerte. A mai fiatalokat az informatika, a digitalizáció, a mesterséges intelligencia és más hasonló területek jobban vonzzák, az azzal kapcsolatos szakok versenyképesebbek. Szükség van egy reflexióra, hogy a bölcsészképzések miként tudják ezeket az ismereteket a képzéseikben megjeleníteni. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy a bölcsészképzésen belül a nyelvi képzés iránt nálunk nagy az érdeklődés. Például az anglisztika, illetve a keleti nyelvek rendkívül népszerűek az egyetemünkön, a japán szakirány első évfolyamára évek óta nyolcvan és száz közötti létszámban jelentkeznek első helyen, és több mint száz főt veszünk fel.

Ha jól érzékeljük, a hagyományos bölcsészképzés hallgatóhiányának a gondjához társul az, hogy a mesterképzés elvégzésére nincs kellő hajlandóság…

A bolognai rendszernek megvannak az előnyei és a hátrányai is. A hátrányok között azt említeném, hogy véleményem szerint túl sokan vannak, akik az alapképzés elvégzése után úgy döntenek, hogy kilépnek a munkaerőpiacra, ahelyett, hogy a szélesebb körű és megalapozottabb tudást biztosító mesterképzési szakok elvégzése mellett döntenének. Ez is az indoka annak, hogy a mesterképzési szakok létszáma jóval alatta van az alapképzési szakok létszámának. Korábban az ötéves osztatlan egyetemi képzés elmélyültebb tudással ruházta fel a hallgatókat. Ezért célom az, hogy bátorítsam az alapképzési szakon részt vevő hallgatókat, folytassák tanulmányaikat és szerezzenek mesterdiplomát egyetemünkön. Vannak olyan szakok, ahol ezek a problémák nem jelentkeznek, ilyen például a pszichológia, ahol az alapképzési szakot követően sokan választják a pszichológia mesterképzést.

A magyarázat ellenére szomorúan hangzik, hogy mondjuk a magyar alapképzési szakra 2025 szeptemberétől nem épül mesterszak. Kár volna, ha ilyen területekről hiányozna a jövő református értelmisége.

Ezzel maximálisan egyetértek. Ami a magyar alapképzési szakot illeti, ott még van elegendő hallgatónk, de sajnos túlnyomó többségük valóban nem akar mesterképzési szakon továbbtanulni. De senki nem vonja kétségbe, hogy az irodalomtudományra mesterfokon is szükség van, ezért az ehhez kapcsolódó mesterképzéseket csak ideiglenesen nem indítjuk el. Úgymond reflexiós időszakot iktatunk közbe, annak módozatait keresve, hogyan tudunk – a költséghatékonysági kívánalomnak is megfelelve – több hallgatót elérni. Ezen a területen új mesterképzéseket kívánunk indítani, bízva abban, hogy az újonnan kidolgozásra kerülő kínálatunk felkelti majd a hallgatók érdeklődését. A hallgatók idevonzásának egy másik módozata, hogy a kulturális, művelődési szektor szereplőinek bevonásával dolgozzunk ki piacképes mesterképzési szakokat. Célunk nem lehet más, mint hogy e területen is biztosítsuk a jövő református értelmiségét.

Alárendelődik-e a Károli a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek azzal, ha átad neki a többi között művészettörténettel, dráma- és színházismerettel, mozgóképkultúra- és médiaismerettel összefüggő képzéseket, miközben ez a partnerintézmény „csak” a germanisztikáról mond le a református egyetem javára?

Nincs szó alárendelődésről, már csak azért sem, mert a két egyetemnek közel azonos hallgatói létszáma van. Mi a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet testvéregyetemnek tekintjük, a keresztyén alapjaink partnerséget kovácsolnak közöttünk. Az egyetemek vezetői között párbeszéd folyik, és ennek eredménye, hogy számos területen együtt tudunk működni. Több mint harminc évvel a rendszerváltozás után mindkét egyetem rákényszerül arra, hogy időközönként áttekintse a képzési struktúráját, ennek eredményeképpen születnek döntések, amelyeket aztán a fenntartók hagynak jóvá.

Közelebbről miért van szükség az említett kooperációra?

A kilencvenes évek egyetemalapítási lázában és azt követően is mindenki a lehető legszélesebb képzési palettát akarta kialakítani. Ugyanakkor a hallgatói érdeklődés folyamatosan változik, egyes képzések iránt csökken, más képzések iránt növekszik. Két hasonló értékrendet valló, azonos világképű egyházi egyetemnek érdemes megvizsgálnia: ha mindkét helyen viszonylag alacsony létszámmal folyik egyazon képzés, azt melyiknél érdemes megtartani. Nem véletlen, hogy eljött az a pillanat, amikor a Pázmány Péter Katolikus Egyetem megkeresett bennünket azzal, átvennénk-e a germanisztika alapképzési szakot, mert náluk a képzés iránti érdeklődés nem elegendő. Számunkra pedig a német nyelv, illetve a germanisztika a protestáns hagyományok miatt is meghatározó jelentőséggel bír. Az általunk kivezetésre kerülő képzések döntő többsége esetében a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyitottságot mutatott a szakok további gondozására, így felelősen tudtunk döntést hozni ezek átadásáról. Korábban más karokat érintő képzéseket is elhagytunk, illetve bevezettünk, a mindenkori hallgatói igényekhez igazítva döntéseinket.

Egyik portál nemcsak tömeges tanári elbocsátásról írt, hanem egyenesen arról fantáziált, miszerint titkon másra – szállodai hasznosításra – kell a képzéseknek helyszínt biztosító Károlyi–Csekonics-palota.

Magát a felvetést is nonszensznek tartom. Én ilyenről nem tudok, és biztos vagyok benne, hogy abszolút meg nem alapozott hírről van szó.

Miért próbálhatták némelyek gerjeszteni a feszültségeket a Károli körül? Netán a felvételi időszak is belejátszhatott, amikor nagy a versengés a jelentkezőkért? Vagy azzal függ össze a próbálkozás, hogy némely körökben divat lett ütni a református egyházon?

Az ország maga sincs nyugalmi helyzetben. Felfokozott a hangulat, minden hír dupla értékkel bír, hát még ha ehhez álhírek is kapcsolódnak. A magam részéről sajnálom, hogy feszültségek alakultak ki, és bízom abban, hogy párbeszéddel, egymás iránti megbecsüléssel és tisztelettel minden nyitott kérdésre választ lehet adni.

Hol helyezné el az egyetemen belül a bölcsészet- és társadalomtudományi kart?

A bölcsészet- és társadalomtudományi kar (BTK) az egyetem meghatározó kara a maga több mint négyezres hallgatói létszámával. Kiemelkedő helyen szerepel az ország bölcsészkarainak rangsorában. Az egyetem négy doktori iskolája közül kettő tartozik a BTK-hoz. Az egyik a pszichológiai, amit a közelmúltban akkreditáltak, a másik a történelemtudományi doktori iskolánk. A történészképzés is büszkeségünk, az ország elismerten legjobb történészei közül többen is itt tanítanak.

Melyek az egyetem meghatározó képzései?

Minden karunknak vannak meghatározó jelentőségű, nagy hallgatói érdeklődés mellett folyó képzései. Az állam- és jogtudományi karon a jogászképzés iránt nagy az érdeklődés, a képzés elismertsége közismert, és nemzetközi szinten is egyre inkább megjelenik. A bölcsészet- és társadalomtudományi karon a már említett pszichológiai és nyelvi képzéseken kívül – anglisztika, keleti nyelvek és kultúrák: japán, kínai és koreai szakirány – jelentős az érdeklődés a társadalomtudományi terület képzései iránt –szociológia, a kommunikáció- és médiatudomány. Fontosnak tartjuk a pedagógusképzést, mert jól tudjuk, hogy a református közintézményeinknek szükségük van jól képzett, református szellemiségű tanárokra. A gazdaságtudományi, egészségtudományi és szociális karon mindhárom területen jelentős előrelépések történtek, a hallgatói létszám megduplázódott az elmúlt években. A pedagógiai karon a három képzési helyen színvonalas oktatói munka folyik, és így a képzéseink – tanító, óvodapedagógus, csecsemő- és kisgyermeknevelő – biztos lábakon állnak. E fakultást illetően a történelmi hagyományaink is köteleznek bennünket. Református egyetemünk természetesen nem létezhetne a legkisebb, de legfontosabb karunk, a hittudományi kar nélkül. E kar adja meg azt a szellemiséget, a szövétneket, amely meghatározza egész egyetemünk értelmét.

Az egyetem egyik jelszava a minőség. Hogyan tudják ezt biztosítani?

Az egyetem oktatóinak tudományos munkássága országosan és nemzetközileg is elismert. Büszkék lehetünk azokra a tanárainkra, akik tudományos munkásságukkal gyarapítják a magyar tudományos életet és jelentős monográfiáikkal és tanulmányaikkal elismertséget vívnak ki a tudományos közéletben. Ehhez az egyetem jelentős támogatást nyújt pályázatok kiírásával, valamint megalapítottuk az anyagi elismertséggel járó Szenczi Molnár-díjat három kategóriában, amelynek révén az egyetem legkiválóbb száz oktatója részesülhetett elismerésben. Támogatást nyújtunk mindazoknak, akik az úgynevezett Q1-es vagy Q2-es folyóiratban helyezik el tanulmányaikat. Bátorítjuk oktatóinkat, hogy a nemzetköziesítés érdekében idegen nyelven is hirdessenek kurzusokat.

Ön láthatóan nemcsak az oktatók szakmai elismeréséért és ezen keresztül hűségük növeléséért lépett határozottsággal, hanem a szakkollégista lét megpezsdítéséért is. Mi volt a célja az utóbbival?

A szakkollégistáink a jövő értelmiségének reménységei, ezért a szakkollégiumok ügye egyetemünk egyik prioritása. Három kiválóan működő szakkollégiumunk van. A bölcsészet- és társadalomtudományi műhelyeket magában foglaló Benda Kálmán, a Bocskai Istvánról elnevezett jogi szakkollégium mellé felsorakozott a Károli Interdiszciplináris Akadémia is. A karok közötti felosztás történelmi hagyományokból is származik, azokon belül sokfajta diszciplínát – tudományágat, szakterületet – művelünk, de fontosnak tartom, hogy a karok között legyen átjárás. Az interdiszciplinaritás jelentősége napjainkban egyre nő. Gondoljunk például a családra, amely fogalom érinti a pszichológia, a jog, a hittudomány, a szociológia és a történettudomány területét is! Az eltérő tudományági megközelítések egymást gazdagítják. A szakkollégisták komoly szakmai munkát végeznek, egyetemünk pedig azzal támogatja őket, hogy ösztöndíjat biztosít részükre. A szakkollégisták továbbá konferenciákat szerveznek és az Országos Tudományos Diákköri Konferenciák (OTDK) állandó résztvevői. Bizonyos vagyok benne, hogy szakkollégistáink közül többen is meghatározó szereplői lesznek az ország tudományos életének, és nevükkel még többször fogunk találkozni.

Mi az értéke – szomorú nyugati egyetemi tendenciákra is gondolva – egy valóban keresztyén egyetemnek itthon?

Nyugaton a hajdan egyházi alapítású egyetemek közül vannak olyanok, amelyek napjainkban versenyképességi szempontból hátrányként tekintik a keresztyénségre utaló jelzőt a nevükben. A Louvain-La-Neuve-i Katolikus Egyetemen magam is tapasztalhattam, amikor a tanárok szavaztak arról, hogy a katolikus jelző megmaradjon-e az egyetem nevében. Hála Istennek a név nem változott. A név azonban nem elegendő. Tisztában kell lennünk a küldetésünkkel, hogy a református egyetem tanárai vagyunk, példát kell mutatnunk tanártársainknak és a hallgatóinknak. Tisztában lévén és azonosulván keresztyén küldetésünkkel, a hallgatóknak el kell mondanunk, mit gondolunk a világról annak látható zavarodottsága közepette. Nekünk, tanároknak kell megadni azokat a válaszokat, amelyeknek a Biblia, a bibliai hitelvek, illetve értékrend az alapja. A Szentírás segítségével kell irányba állítani egyetemista fiataljainkat, hogy erőt kérjenek és kapjanak a jóra, megtanuljanak arra hagyatkozni, ami János evangéliuma elején olvasható: „Az Ige testté lett.” Közvetíteni kell feléjük a család, a házasság intézménye fontosságát, hogy vannak olyan alappilléreink, amelyekből nem tudunk engedni, nem is engedjük, hogy ezeket meglazítsák. A közösségről is kell legyen útmutatásunk. Ravasz László mondta egy prédikációjában, hogy a közösség egyéniségek nélkül egy nyáj, de ha csak egyéniségek vannak és nincs közösség, az anarchia. Az Isten az, aki vezeti útjainkat és a közösségeinket. Ha erre föl tudjuk hívni a hallgatóink figyelmét, bármelyik karhoz tartozzanak is, akkor olyan fiatalokat tudunk majd tanulmányaik befejeztével kiengedni egyetemünkről, akik felelősséget tudnak vállalni felebarátért, családért, országért, nemzetért.

Milyen lehetőségeik vannak lelki töltődésre, hitbeli ismeretek szerzésére az itt tanulóknak?

Az egyetemi lelkészség meghatározó szerepet tölt be egyetemünkön. Minden karnak van egyetemi lelkésze, közösségi programjainkon a lelkészek igei szolgálatot látnak el. Havonta tartunk egyetemi istentiszteletet. Az egyházismeretet kötelező tantárgyként tanítjuk valamennyi karon. Ez hiánypótló különösen azoknál, akiknek nincs egyházi kötődésük. Ugyanakkor örömmel tölt el, hogy egyre több református hátterű, identitású hallgatónk van, ez köszönhető annak, hogy nyitottunk a református középiskolák és középiskolások felé. Létrehoztuk és nagy elismertséggel működik a Károli Junior Akadémia, amelynek keretében a felekezetünk középiskoláiba járó diákoknak szakmai versenyeket szervezünk és alapismereti kurzusaink révén megismertetjük őket az egyetemmel. Így értük el nagyon hamar, hogy már mintegy négyszáz korábbi „refis” ül a padsorainkban.

Szólna a „Minőség és közösség” Károli-szlogen második feléről is? Mi jelent a közösségépítés az egyetemen?

Az egyetemi lét az egyik legmeghatározóbb korszak egy fiatal számára. Ha itt magányos lesz vagy marad, félő, hogy ez a későbbiekben sem változik. Fontos, hogy az egyetem a közösségi életet biztosítsa. Rendkívül hasznosnak tartjuk e tekintetben is a sportéletet, mert a test és a lélek egysége teszi nyitottá a fiatalt mások irányában, és így a sport közvetítő szerepet tölt be barátságok létrejöttében. A szélesebb közösség felé is igyekeztünk nyitni, ezért vezettük be a Károli Szabadegyetemet, ahol illusztris vendégek mutatják be életpályájukat, egyben lehetőségünk van arra, hogy velük megismertessük egyetemünket. Minden félévben nagysikerű Kreathlon sportnapot tartunk. A Károli Közösségi Napok Tréninghét keretében úgynevezett KREAktív ki mit tud versenyt rendezünk, hisz a hallgatóink tanulmányaik mellett a többi között zenélnek, szavalnak, énekelnek és ez irányú tudásukat szívesen mutatják be másoknak.

Az effajta intézkedések vízióként ott éltek már korábban is önben? Egyáltalán: álmodozott arról korábban, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem rektora lesz?

Nem volt ilyen vágyam vagy tervem, nem is álmodtam arról, hogy valaha a Károli Gáspár Református Egyetem rektora lehetek. Tény, hogy az elmúlt harminc évben többször is volt „találkozóm” az egyetemmel, hiszen az alapításkor Hegedűs Loránt püspök úr kikérte a véleményemet, tanácsomat, és a jogi kar megalapításánál igyekeztem segítséget nyújtani. Amikor a felkérést megkaptam az egyetem vezetésére, nem tudtam azonnal dönteni, tudván, egy ilyen felkérés elfogadása az ember életét is megváltoztatja. Hónapokat töprengtem, sok kétséggel álltam hozzá, és vártam, hogy a választ a Gondviselő adja meg számomra. Valaha Gyökössy Endre pasztorálpszichológus tanított meg arra, hogy amíg nem érkezik meg az az „első, belső, felső hang”, addig nincs döntés. Egy idő után összeállt a fejemben, hogy feladatom van, és Isten segítségével igyekeznem kell, hogy hasznára legyek az egyházamnak és a református egyetemnek. Korábbi életpályám során sokat kaptam, és most itt az ideje a viszonzásnak. Ehhez a konfirmációmon kapott Ige is segítségemre van, ami a Józsué 1,9-ben olvasható: „Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.”