Az elmúlt években a Bonhoeffer-életmű nemzetközi és hazai kiadása egyaránt felgyorsult. Noha az egykori jóbarát és munkatárs, Eberhard Bethge Dietrich Bonhoeffer. Theologe – Christ – Zeitgenosse. Eine Biographie című, csaknem ezerkétszáz oldalas monográfiájának magyar fordítása még várat magára, a kínálat gazdagnak és színesnek mondható.
Ráadásul Eric Till brit rendező Bonhoeffer: Isten szolgája című filmje 2000-ben készült el, az Angel Studios alkotása, a Bonhoeffer: Pastor, Spy, Assassin pedig az idén kerül a nézők elé. A Kálvin és a Luther Kiadó közös munkája nyomán most Wolfgang Huber portréját olvashatjuk századunk egyik legnagyobb hatású német teológusáról.
A kötet bemutatóján, a Stephanus Könyvesházban Miklósné Székács Judit, a Luther Kiadó munkatársa, Csepregi András evangélikus teológus-lelkész és Veres Ábel református lelkipásztor beszélgetett az új kiadványról. Noha mindhárman mást és mást emeltek ki az új életrajzból, abban egyetértettek, hogy a szerző átfogó képet nyújt az olvasóknak a teológia egyik feszültségekkel terhes korszakáról és annak legjelentősebb alakjairól.
Jelentős és népszerű biográfiát korábban Eric Metaxas is írt, ám az amerikai szerző művét számos kritika érte a téma kutatói részéről. Aki a mártírsorsú német lelkipásztor életének történeti hátterét szeretné jobban átlátni, Huber munkáját olvasva bőségesen találhat új ismereteket.
Különös az a látszólagos ellentmondás, amelyet Bonhoeffer egyházról alkotott felfogása és a Bibliához való viszonya között láthatunk. A német teológus olyan szintézist volt képes magában kidolgozni, amely útmutatásul szolgálhat a világiasság terhét cipelőknek. Láthatjuk a hegyi beszéd erejétől megragadott ember küzdelmét a jelennel, az Ószövetséget tipologikusan – Krisztusra mutatóan – értelmező hittudós szembenállását Hitler és követői erejével. A naiv vallásosság csapdájának kikerülése akkor lehetséges, ha felismerjük: „Csak a szenvedő Krisztusban megmutatkozó Isten képes segíteni rajtunk.” Ahogyan a hitvalló egyház friss levegőt hozott a XIX. század kultúrprotestantizmusának közegébe, úgy jelentkezett Bonhoeffer is a maga szabadelvűnek tűnő egyházképével. Huber tömören és logikusan építi fel a vallástalan egyházról szóló szakaszokat, hogy minden félreértést elkerüljön a nagyrészt a Börtönlevelekben kifejtett nézetekről. A nyárspolgári vonásoktól megtisztított hit már nem „munkahipotézisként” tekint Istenre, aki hézagpótló szerepet tölt be a magyarázatra szoruló léthelyzetekben. Az új nyelvet igénylő keresztyénség ezt az új kifejezésmódot is a szenvedő Megváltóhoz szegődve ismerheti meg, miközben az élet hálás igenlését és mások javára való fordítását gyakorolja.
A kötet végén olvasható Bonhoeffer legismertebb verse. Az áldó hatalmak kezében élő ember hitvallása, aki csendben szemléli „mindazt, ami jő.” Tudja, kinek a keze védelmezi, kinek a hűségében bízhat, akármilyen legyen is az a holnap.
A kötet ajánlható a történelem iránt érdeklődő felnőtteknek, a háborút megjárt időseknek egyaránt. Akár hittől, gyülekezettől távol élőknek is, akiket talán meglep majd, milyen bátor volt is az a borítón látható, jófiúsan lenyalt hajú fiatalember. A két fedőlap közötti oldalakon olvasható bizonyságtétel hitelességéért az őt megáldó Hatalom szavatol.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!