A mesterséges intelligencia már nem a távoli jövő vagy a tudományos-fantasztikus filmek kelléke, hanem a mindennapjaink és a gyülekezeti életünk észrevétlen, csendes kísérője. Míg a szoftverfejlesztők munkafolyamatait alapjaiban forgatja fel, a fiatalok hitéletébe, gondolkodásmódjába és legmélyebb lelki kérdéseibe is utat talál. Uri-Kovács Dániellel, valamint két fiatal szoftverfejlesztővel, Keller Dáviddal és Fodor Benedekkel arról beszélgettünk, hogyan válik az algoritmus a hagyományos keresőmotorok utódjává, miért fordulnak sokan inkább egy géphez a személyes elakadásokban, és hol kell meghúznia a hívő közösségeknek a felelősség szigorú határait.
Uri-Kovács Dániel gondolatmenete azzal az alapvető felismeréssel indul, hogy a mesterséges intelligencia (MI) – és azon belül is különösen a nagy nyelvi modellek – megállíthatatlanul, szinte észrevétlenül kúszik be hétköznapi teendőink közé. Ez nem egy olyan technológiai divat, amit egyszerűen ki lehetne védeni vagy el lehetne utasítani; a jelenléte tény, és ez a folyamat alapjaiban fogja formálni a társadalmat. Bár Magyarországon még nem készültek átfogó, országos kutatások a témában, a folyamatok iránya tisztán látszik. Az amerikai Barna Group keresztyén kutatóközpont felméréseiben megdöbbentő és egyben elgondolkodtató adatokra bukkanhatunk: a gyülekezeti tagok mintegy kétharmada használja már a mesterséges intelligenciát a hitével és a mindennapi életével kapcsolatos kérdésekben. Ami pedig még ennél is meglepőbb, hogy a válaszadók jelentős része pontosan ugyanolyan hiteles forrásnak tekint egy nyelvi modellt, mint a saját lelkészét vagy lelkivezetőjét.
Uri-Kovács Dániel szerint ez a tendencia a gyülekezeti kontextusban, de legfőképpen az ifjúsági munkában válik égető kérdéssé. A most felnövekvő alfa generáció már úgy kezdi el a középiskolát, az egyetemet és a felnőtt, önálló életét, hogy ez a technológia a mindennapjaik természetes, ösztönös részét képezi. Ők már nem kívülről megtanulandó idegen eszközként tekintenek rá, mint az idősebb korosztályok, hanem ebben szocializálódnak. Mivel a mesterséges intelligencia komoly formáló erővel hat a fiatalokra és a felnőttekre egyaránt, elkerülhetetlenné vált egy gyülekezeti szintű etikai kódex és iránymutatás megfogalmazása. Olyan kereteket kell alkotni, amelyek tisztázzák a legfontosabb pontokat: a hitelességet, az adatvédelmet és a saját, önálló gondolkodás megőrzésének fontosságát.
Az etikai keretezés azért is sürgető, mert bár a jövőbeli konkrét problémákat még nem láthatjuk teljes terjedelmükben, a technológia jelenlegi hatásaira már most tudatosan készülni lehet. Uri-Kovács Dániel három kiemelkedő veszélyforrást emel ki, amelyekkel mindenkinek tisztában kell lennie. Az első a visszhangkamra-effektus. A nagy nyelvi modellek alapvetően úgy vannak felépítve és finomhangolva, hogy olyan válaszokat adjanak, amelyek kedvesek a felhasználónak, és amelyek megerősítik őt a saját igazában vagy pillanatnyi feltételezéseiben. Ez a működés ritkán szembesít, sokkal inkább kiszolgál.
A második veszély a korunkra amúgy is rendkívül jellemző énközpontúság felerősítése. Ahogy a technológia mindent az egyéni igények köré szab, úgy fókuszálunk egyre jobban kizárólag saját magunkra, háttérbe szorítva a külvilágot és a tágabb közösséget.
A harmadik és egyben a legmélyebb probléma a kapcsolatiság torzulása. A mesterséges intelligencia a természeténél fogva egy kapcsolatszerű dolgot hoz létre, ez az illúzió azonban nem valódi emberi viszony. És itt lép be a gyülekezetek pótolhatatlan szerepe: a keresztény tanítás szerint Isten nem magányos hívőket hív el, hanem közösséget alkot. Éppen ezért kulcskérdés, hogy ezt a közösségi és kapcsolati elemet mennyire engedjük át a gépeknek, és mennyire tartjuk meg a hús-vér emberi találkozások terében.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a közösségeknek maguknak kell meghatározniuk a saját határaikat, hiszen nem kell minden csoportnak pontosan ugyanazokat a vonalakat meghúznia. A technikai és kommunikációs területeken az automatizáció rendkívül hasznos lehet: egy lelkészi e-mail-címre beérkező hivatalos megkeresések előszűrése, a hirdetések előkészítése, az ifjúsági alkalmak tematikus vázlatának összeállítása vagy a bibliatanulmányozáshoz szükséges anyaggyűjtés mind olyan területek, ahol az MI kiváló eszközként szolgálhat. A kérdés az, hogy mi az, amit semmiképpen sem akarunk átengedni neki.
Uri-Kovács Dániel határozottan vallja, hogy azokat a feladatköröket, amelyek igazán emberré tesznek minket, és amelyek a mély kapcsolatiságot, a személyes hitformálódást és az Istenre való közös figyelést szolgálják – mint a lelkigondozás vagy a tanítványozás –, kifejezetten hibás dolog lenne átadni a gépeknek. A felnőtt gyülekezeti közösségeknek meg kell érteniük, hogy a technológiai átalakulás visszafordíthatatlan, nem lehet úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Ehelyett át kell hidalni a generációk közötti szakadékot.
Ezt a tudatosságot az is indokolja, hogy a fiatalok ma már reflexszerűen a mesterséges intelligenciához fordulnak a belső feszültségeik oldására. Egy gépnek kiönteni a lelket rendkívül komfortos: nem kell vállalni a konfliktust egy másik emberrel, nem kell kilépni a kényelmi zónából, és nem kell megkeresni valakit a problémánkkal. Bár ez nem jó irány, a nyomás alatt lévő ember számára mégis a legegyszerűbb menekülési útnak tűnik. Uri-Kovács Dániel azonban felhívja a figyelmet: ha egy fiatal a ChatGPT-nek teszi is fel a kérdést, hogy „Miért van fájdalom az életemben, miért engedi ezt meg Isten?”, és erre kap egy többé-kevésbé jó választ, a folyamat ott nem érhet véget. A gyülekezet feladata olyan közösségi közeget teremteni, ahol az ilyen kérdések végül eljutnak a valódi lelkivezetőhöz és a hús-vér emberi kapcsolatokhoz.
Fodor Benedek
A technológia gyakorlati és fejlesztői oldalát a két fiatal szakember, Keller Dávid és Fodor Benedek világítja meg rövidebben, akik szoftverfejlesztőkként nap mint nap munkára, kódolásra és automatizációra használják az algoritmusokat. Tapasztalataik szerint a mesterséges intelligencia a mindennapi információkeresést is átalakította: a hagyományos Google-keresést szinte teljesen felváltotta a közvetlen kérdésfeltevés a gyorsasága miatt. Ugyanakkor a fejlesztők arra is figyelmeztetnek, hogy az ingyenesen integrált modellek gyakran pontatlanok, és a hosszabb beszélgetések során hajlamosak elfelejteni a kiindulási szabályokat, míg az online térben keringő álhírek jelentős része ma már MI-vel készül. Arra is rámutatnak, hogy az olyan apró trükkökkel, mint a „gondolkodom” státuszüzenet, a rendszerek könnyen azt a hamis illúziót keltik az idősebb vagy kevésbé tapasztalt felhasználókban, mintha a gépnek önálló tudata lenne. Keller Dávid és Fodor Benedek szerint a kulcs a felelős használatban és az oktatásban rejlik: fel kell ismerni, hogy az MI csupán egy komplex szöveggenerátor, ami hatalmas adattérben dolgozik, de nincsenek belső gondolatai vagy érzései, így nem is várhatunk tőle többet, mint amire valójában képes.
