Temérdek lemondás, állandó dilemma, de máshogyan át nem élhető csodák sorozata – így vall az anyaságról Juhászné Szabó Kata, aki négy gyermek édesanyja. A Budapest-Budafoki Református Egyházközség diakónusával arról beszélgettünk, neki mit jelent az anyák napja. Szerinte ez egy közös ünnep, amikor nemcsak virággal és ajándékokkal fejezhetjük ki a köszönetünket, hanem azzal is, hogy megállunk és elismerjük mindazt, amit nap mint nap értünk tesznek az édesanyák. Ez az elismerés pedig jár az édesapáknak is. Ugyanakkor ezen a napon a szülők is hálát adhatnak a gyermekeikért.
Nem kímélve Katát a komoly kérdésektől, azonnal az anyaság legszebb pillanatairól és igazi kihívásairól kérdeztem. A választ pedig nem azért találta nehezen, mert kevés volt a lehetőség, hanem éppen azért, mert túl sok közül kellett választania. – Sok-sok gyönyörű pillanat van, felsorolni is nehéz – fogalmazta meg, miközben a gondolatait rendezte. Mégis kiemelte a szülés után azt a pillanatot, amikor a gyermekeit először tartotta a kezében, és azt az érzést, amely felülírt minden fájdalmat. – Az egyszerűen egy csoda – foglalta össze a leírhatatlan élményt, amit véleménye szerint egyszer minden nőnek meg kellene élnie. Hozzátette, hogy az első szavaktól kezdve az első mosolyig számtalan ehhez hasonló csodapillanat van.
Már ezekért az apró mozzanatokért is megéri, mindenesetre a gyermeknevelés temérdek megpróbáltatással is jár. – Különösen négy fiúnál – fűzte hozzá –, amikor egyszerre beszélnek, és egyszerre akar mindenki mindent… Az édesanya olyan kisgyermekkori történeteket is felelevenített, amikor a gyerekek egyetlen játékautón kaptak össze, és persze ilyenkor is a szülőknek kellett döntést hozni. A valódi kihívást azonban nem a gyerekkori veszekedések jelentik, hanem az, amikor a gyerekek idősödve, az eltérő érdeklődésüket követve különböző utakra vágynak, legyen szó sportról, zenéről vagy bármi másról. Ilyenkor szülőként gyakran felmerül a kérdés: vajon tényleg ez a legjobb döntés a számukra? Az egyik fiú például rendkívüli módon vonzódik a futballhoz. Katában fel is ébredt a kétely: jó az, hogy akár a többi fia rovására rengeteg energiát beleöl abba, hogy hozza-viszi és ennyire támogatja? Hogyan lehet igazságos, amikor a gyerekekre szánt időről van szó?
Amikor arról kérdeztem, hogy hogyan küzdi le ezeket a belső dilemmákat, Kata elmondta, hogy mindent megbeszélnek a férjével. Többször is hangsúlyozta, mennyire fontos számára a közös döntéshozatal, és hogy az apai szerep ugyanolyan jelentős, mint az anyai. Közös alapelveik lényege a családot illetően pedig az, hogy ne csak a szülői vagy a gyermeki akarat érvényesüljön, hanem olyan közös utat igyekeznek keresni, ahol a kettő összefonódik. Így volt például a gyerekek kiskorában, amikor kötelező volt mindent legalább megkóstolniuk.
A diakónus szerint a gyermekek lelki nevelése nem csak a szülőkön múlhat, sokat adhat ehhez az oktatás is. Kata óriási ajándékként tekint arra, hogy református óvodába és iskolába járhatnak a fiai, hiszen így nemcsak a családban kapnak impulzusokat Isten felé, hanem az intézményben is.
Juhászné Szabó Kata a Budapest-Budafoki Református Egyházközség diakónusa
Hitoktatóként Kata sok más gyerekkel is találkozik, ez pedig sokat segít neki abban, hogy anyaként a legjobb döntéseket hozza a gyerekei érdekében. A férjével nagyon figyelnek a gyerekek okoseszközökkel eltöltött idejére és arra is, hogy ezt az időt pontosan milyen játékokkal, alkalmazásokkal töltik. Pedagógusi munkája során ugyanis rendszeresen találkozik azzal a jelenséggel, hogy a gyerekek figyelmét és akár a jellemét is megváltoztathatják a digitális tartalmak. – Vannak előnyök és hátrányok is természetesen. Azt kell megtanítani, hogy a középút a helyes – tette hozzá.
Kata figyel arra, hogy az egész család minőségi időt töltsön együtt. Esténként olvasnak, ünnepekkor pedig mindig összebújnak, társasjátékoznak és egymás régi, emlékezetes mondásait elevenítik fel. A Bibliát is sokszor közösen forgatják, a történetek után pedig a gondolataikat, kérdéseiket is megosztják egymással. – Annyira összekovácsolja a családot, hogy ezt a gyerekeim is továbbviszik – tette hozzá. Az édesanya szerint az állandó rohanás közepette is muszáj erre időt szakítani, ami csakis tudatossággal, tervezéssel lehetséges. Emellett ki kell használni minden pillanatot, amikor úgy érezzük, a gyerekeinknek szüksége van ránk. Lehet beszélgetni az autóban két állomás között, vagy bevásárlás, főzés közben is.
A gyülekezetben rendkívül sokat kapnak a házi csoporttól. – Ilyenkor hasonló korú, gyermekes családok találkoznak, együtt éljük meg az Igét, miközben a gyerekeink is velünk vannak: az evangélium mellett elfér egy kis játék, ez valóságos együtt töltött idő, amikor nemcsak Isten Igéjére, de egymásra is figyelünk – mesélte Kata, aki őszintén beszélt saját gyengeségeiről is. Szerinte a szülői szerep nemcsak tanítás, hanem egy tükör is, amely visszajelzést ad a viselkedésünkről. – A gyerekek gyakran lemásolják a hibáinkat is. Ha fáradtak vagyunk, akkor reflexszerűen cselekszünk, és ezek a pillanatok formálják őket – jegyezte meg. A diakónus szerint nem szabad abba a hibába esni, hogy szülőként azt hisszük, a mi akaratunknak kell mindig érvényesülni: tudnunk kell, hogy mi is hibázhatunk, hozhatunk rossz döntést. – Fontos, hogy be tudjam ismerni, ha valamit rosszul csináltam, és bocsánatot kérni, valamint megbocsátani – hívta fel a figyelmet. Kata kiemelte, hogy a keresztyén közeg miatt magától értetődőnek tűnik a megbocsátás, de őszintén beismerte, hogy ez nem mindig könnyű, még a gyerekeinkkel szemben sem.
Az anyaság egy különleges és bonyolult szerepkör, amiből számos olyan dolgot lehet tanulni, amit a munkánk során is alkalmazhatunk. Katának a segítéshez való hozzáállását változtatta meg. A gyermekei születése előtt leginkább időseknek, illetve hajléktalanoknak, rászorulónak segített. Ma már emellett rengeteg családdal is foglalkozik, hiszen ismeri annak az értékét és átélte ugyanazokat a kihívásokat, amelyekkel ők is küzdenek. – A nők és a férfiak egyaránt sokkal érzékenyebbé válnak, miután gyerekük született – hangsúlyozza. Ez az érzékenység nemcsak Kata munkájában, de a hitében is megjelenik. Vannak olyan bibliai Igék, amelyek új megvilágításba kerültek az anyává válásával. A 139. zsoltár, amely eddig is megérintette, már nem csupán arról szól, hogy Isten ismer minket, de arról is, hogy Isten már azelőtt ismerte a gyermekeit, mielőtt azok megfogantak volna.
Arról, hogy négy gyermek édesanyjaként hogyan éli meg május első vasárnapját, elmondta, hogy számára az együttlét a legfontosabb. – Az anyák napja számomra nem elsősorban a tárgyi ajándékokról szól, hanem arról, hogy megállunk egy pillanatra és igazán értékeljük az édesanyák jelenlétét az életünkben.
Mivel Kata szülei még mindig Kárpátalján élnek, ezért nem látják egymást rendszeresen. Külön öröm, amikor ez végre megadatik, és együtt ünnepelhetnek. – A gyerekeinkkel is sokat beszélgetünk arról, mennyire fontos értékelni, ha egy család teljes. Sok helyen már nincs nagymama, vagy hiányzik valamelyik szülő. Nálunk az anyák napja mindig az egész családról szól: az apák fontosságát is hangsúlyozzuk, hiszen egy gyerek egészséges fejlődéséhez mindkét szülő jelenléte nélkülözhetetlen – fejtette ki Kata az anyák napjával kapcsolatos meglátásait.
A beszélgetés végén szóba kerültek azok a nők, akik hosszú éveken át küzdenek azért, hogy gyermekük lehessen. Magyarországon minden ötödik pár meddőséggel küzd. Kata szerint ez arra int minket, hogy anyaként ugyanolyan hálásnak kell lennünk a gyerekeinkért, mint ahogy a gyerekeknek hálásnak kell lenni az édesanyjukért.