Anyaként

Az anyai elvei mennyire váltak semmissé első gyermeke születésével?

Mindig is készültem az anyaságra, volt elvrendszerem szoptatásról, dajkálásról, arról, hogyan alszik majd velünk a baba. Álmosnál ezt többnyire sikerült megvalósítani. Nem tudtam elképzelni, hogyan tudnék még egy gyermeket úgy szeretni, mint az elsőt. Nem akartam megosztani a szeretetemet, csak pocakom kerekedésével kezdtem ízlelgetni a kétgyermekes anyai lét örömét. Amikor Noel megszületett, kevesebb figyelem jutott Álmosra. Összetörtek az elveim. Soha nem gondoltam volna, hogy megváltozhatnak, mégis megtörtént.

Az anyaságot nem lehet a neveléstől szétválasztani. Hol van önnél a nevelés határa, hol kezdődik a gyermek személyiségének kibontakoztatása?

Pozitív fegyelmezés szerint neveljük őket, főként én. Csak azt tiltom, ami veszélyes, mérlegelem egy-egy helyzetben, miért mondanék nemet. Ha csak azért, mert nekem fáradság, például segíteni piskótasütés után feltakarítani, akkor hagyom, hadd csinálják, így minél több dologban kipróbálhatják magukat. Ne a kényelmem korlátozza személyiségük fejlődését. Sok lemondással jár, rengeteg energiát fektetek beléjük, hiszem, később megtérül. A legidősebb fiam most hatéves, egyedül süt. Lehet, hogy zöld a kenyere, de finom.

Gondolom, sokszor tette fel magának a kérdést: jó anya vagyok?

Tanárként is maximalista voltam. Zavar, hogy most sem a házimunkák elvégzésében nem lehetek az, sem a gyermeknevelésben. Megharcoltam az Úrral, hogy el tudjam fogadni, van „elég jó anya” is, bennem csak a tökéletes létezett. Isten rámutatott, hogy a saját gyermekeimnek elég jó anyja vagyok akkor is, ha nem úgy szólok hozzájuk, ahogy elvárom magamtól. Kezdem megérteni, azért én vagyok a legmegfelelőbb számukra, mert Isten nekem és nem másnak adta őket, engem választott erre a feladatra, és minden feltételt megteremt, hogy a férjemmel fel tudjuk nevelni négyüket.

Mitől van bűntudata édesanyaként?

Könnyű volt türelmesnek lennem, nyugodtan reagálnom egy-egy csínytevésre, amikor egy gyermeket neveltem. Ahogy bővült a család, kevesebb lett az időm, több a feszültség és a bűntudat bennem. Megesett, hogy valami rosszaság miatt rájuk kiabáltam, majd sírva elvonultam, csak imádság után tudtam közéjük visszajönni. Megbeszéljük az ilyen helyzeteket. Csodálom, hogy kegyelmesnek és könnyen felejtőnek teremtette a gyerekeket az Úr. Nem haragtartók.

Önök is kérnek bocsánatot a gyerekektől? Oda-vissza működik ez?

Igen. A gyerekeink nem azt tanulják meg, amit mondunk, hanem amit teszünk. A férjemmel csendes, nyugodt személyiségek vagyunk, ám néha mi is veszekszünk. Ha a gyerekek is szemtanúi, az azt követő bocsánatkérést és ölelést is fontos látniuk. Tapasztalják, hogy vannak nézeteltérések, de létezik kiút is.

Mikor kezdett elgondolkodni az anyaságról?

Kisgyermekkorom óta anya típusnak tartom magam, így lettem pedagógus. Már tanárként úgy viszonyultam a diákjaimhoz, mintha az én gyermekeim is lettek volna. Fontos volt a személyiségük, a köztünk levő kapcsolat.

Mit gondol, miért adja Isten az anyaság terheit, az éjszakázásokat, a „csak a mosdóban van pár perc nyugalmam” helyzeteket?

Ha egy körülménybe beleenged az Úr, megadja hozzá mindazt az erőt, szeretetet, készséget, ami annak elhordozásához szükséges. A mélységben látom meg, mit jelent feláldozni magunkat, kicsit belekóstolok az isteni szeretet mélységébe. Ilyenkor tanulom, milyen Isten türelme, kegyelme. Megtörténik, hogy éjszaka, amikor mindkét lányomat szoptatom, legszívesebben ordítanék fáradtságomban, de inkább az Úrhoz kiáltok, és kapok tőle hozzá békét, türelmet.

Fárasztó teremtmények volnánk?

Isten is úgy tekint ránk, ahogy saját gyermekeinkre mi. El tudom képzelni, hogy tartalék energiáit kell hasznosítania olykor terelgetésünkhöz, mert elkóborolunk, nem fogadunk szót, nyűgösek vagyunk. Én is ezt használom a kicsik nevelésében.

Mennyire formálta Isten az anyai céljait?

Kisbabakorukban rövid távú céljaim voltak csupán, ahogy fejlődtek, megfogalmazódott bennem: olyannak fogják látni Istent, amilyennek én látom. Nem elég mondani, tennem kell ahhoz, hogy ők is gyakorolják majd a hitüket. Újabban előttük is előveszem a Szentírást, hogy tapasztalják ők is, az igeolvasás a mindennapi életem része. Elsőként gyermekimát tanítottam nekik, később egy-két saját mondattal bővítettem azt, mire a fiúk három-négy évesek lettek, az imavers után saját szavakkal kezdtek imádkozni. Sokat beszélgetünk Álmossal és Noellel a mennyről, a pokolról és az angyalokról esténként, főként a férjem. Noel fiunkat érdeklik leginkább a jó és a rossz harcának lelki vetületei. Isten útjaira szeretnénk vezetni őket a férjemmel.

Hogyan telik önöknél az anyák napja?

Tavaly a fiaim kerti virágokból szakítottak egy bokrétára valót nekem, mire felébredtem a lányokkal. Együtt készítettünk süteményt, és még több szeretetet kaptam tőlünk, mint egyébként. Nagyon érzelmes gyerekek. Az édesapjuk megbeszélte velük előző este, hogy „az anyák napja különleges nap, amit úgy kell eltölteni, hogy édesanya különlegesnek érezze magát”.

Hasonlít az édesanyjára anyaként?

Édesanyámmal mindig is jó kapcsolatom volt, most ő vigyáz a gyermekekre, míg beszélgetünk. Hozott mintából dolgozunk. Változtam, változtattam sok mindenben, de az alapgondolatom, a gyermekekhez való hozzáállásom az édesanyámé. Kulcsszavakban: közvetlenség, kacaj, egymás dögönyözése és sok ölelés.

A babát váró gömbölyded kismamák némelyikének nehéz tükörbe nézni. Ön hogyan látta magát?

Büszkén léptem az utcára áldott állapotban. Amikor még nem volt gyermekünk a húgommal, ha láttunk egy kismamát, megfoghatatlanul szépnek találtuk. A várandósság időszaka gyönyörű, az émelygést leszámítva. Amikor nekem kezdett nőni a pocakom, különösen szépnek láttam magam, kiteljesedett a nőiességem, amit Istentől kaptam. Csoda, ahogy a testünkben egy ember formálódik.

Hogyan éli ezt meg most?

Császármetszéssel szültem négy és fél év alatt négy gyermeket. Ez rányomta bélyegét kilóim alakulására, közben inzulinrezisztencia alakult ki nálam, emiatt gyógyszereket szedek, és remélem, ettől fogyni fogok. Reményeim szerint pár év alatt megszabadulok a felhalmozódott túlsúlytól étkezésemre való figyeléssel, mozgással és az endokrinológiai kezeléssel.

Ez megviseli a nőket.

Nagyon. Ha belenézek a tükörbe, nehezen vagyok képes elfogadni, amit látok, és rácsodálkozni, hogy négy egészséges, csodás gyermeket szültem, és ezt az én testemen keresztül végezte el az Úr. Sosem voltam vékony alkat, évekig küzdöttem a kilókkal, majd harmincas éveimre megbékéltem magammal, de ezzel most nem tudok. Sokszor elfelejtem kérni Istent, hogy segítsen olyannak látni magam, amilyen szépnek ő lát.

A férje katolikus, ön református. Nehéz volt megegyezni a gyerekek kereszteléséről?

Évekbe telt közös nevezőre jutnunk. Mindkettőnknek nehéz volt kimondanunk, hogy a gyerekek hite az Istentől és tőlünk, nem a kereszteltetésüktől függ. Tavaly beleegyezett a férjem, hogy mind a négyüket reformátusnak kereszteljék. A sákramentumot szülőfalumban, Kígyóson, Kárpátalján szolgáltatták ki, a húgom csemetéivel együtt hat kisgyermek tapasztalhatta meg egyszerre Isten ingyen kegyelmét.