– Lelkészként édesanyának lenni épp olyan fontos, mint bármely más foglalkozású nőként. Nekünk ugyanúgy ott kell lenni a hasfájós, dackorszakos vagy érettségiző gyermekünk mellett. Ez véget nem érő szolgálat, legfőbb küldetésem, életem alfája és ómegája – vallja Taracköziné Nemes Mónika lelkipásztor, nyolc gyermek édesanyja, háromszoros nagymama.
A férjével mindketten lelkipásztorként szolgálnak. Hogyan ismerkedtek meg?
A teológián találkoztunk Gerzsonnal; a kapcsolatunk nem tűnt szerelemnek első látásra. Gerzson bátor, szókimondó, erős jellemű férfi volt, nem is kedveltem eleinte. Olyan tulajdonságokkal rendelkezett, amelyekkel én nem, de pont erre volt szükségem, hogy változni és formálódni tudjak. Neki köszönhetően tanultam meg kinyilvánítani az akaratomat, kezelni a konfliktusokat és vállalni az ügyeimet. Az Isten egymáshoz valónak formált minket, hogy kiegészítsük egymást és így, ketten legyünk egy egész. Van is egy kedvenc mondásom arról, hogy mit jelent nekem a feleségének lenni: Krisztus az életem kősziklája, de Gerzson rajta a matrac.
Nyolc gyermekük született, a legidősebb huszonhat, a legfiatalabb ötéves. Mindig ilyen nagy családot szerettek volna?
Igen, mindketten. Már gimnazistaként is öt gyereket akartam. Isten ezt megfejelte hárommal. Természetesnek éreztük, hogy sorban születnek a gyerekek, visszatekintve minden a megfelelő időben történt. Soha nem bántuk meg, hogy ezzel a naiv és bátor hittel mentünk neki a családalapításnak. Azóta három unokánk is a világra jött, és úton van a negyedik.
Egy újszülöttnek az édesanyja a legfontosabb. Az úgynevezett negyedik trimeszterben a kisbaba éppen úgy igényli az anyukája közelségét, mintha még az anyaméhben lenne. Hogyan tud az apuka segíteni ebben az időszakban?
Az mindenképpen fontos, hogy az édesapa belelásson, beleérezzen a kisbabás napok nehézségeibe, és kivegye ebből a részét. Személyenként változó, ki mennyire tud ebben elmélyülni. Gerzsonnak ez egyáltalán nem esett nehezére. Az első perctől kezdve együtt végeztük el a feladatokat: pelenkázást, altatást, etetést. Mindenben a segítségemre volt.
Egyre többet foglalkoznak a szülés utáni depresszió és a gyermek első éveiben tapasztalt anyai elmagányosodás témakörével. Miben lehet ilyenkor segíteni az édesanyának?
Egy anya szülés után rengeteg változáson megy keresztül, és sok nehézséggel találja szemben magát. Megváltozik a teste, és olykor nem érzi magát olyan jól a saját bőrében, mint korábban. Minimálisra csökken az önmagára fordítható idő, az élete monotonná válik, folyton kialvatlan, talán még a szülés utáni depresszióval is meg kell küzdenie. Az anyaság állandó törődő üzemmód, természetes, hogy ebben megfásulhat és kiéghet. Egy jó partner azonban némi tehermentesítéssel rengeteget tud segíteni. Az alvás például olyan alapvető szükséglet, amely elengedhetetlen a kiegyensúlyozottsághoz. Ha a társa lehetővé tesz akár néhány órás pihenést, már az is feltöltheti az anyukát. Viszont amikor mélyebb gondról van szó, mindenképp szakemberhez kell fordulni.
TARACKÖZINÉ NEMES MÓNIKA lelkész, pasztorálpszichológus. Nyolc gyermek édesanyja, háromszoros nagymama. 1998-ban szerzett lelkészi diplomát a Sárospataki Református Teológiai Akadémián. Huszonhét éve házasok Taracközi Gerzsonnal, aki szintén lelkipásztor. Mindketten a Nagyvarsányi Református Egyházközségben szolgálnak.
Ez a törődő üzemmód a gyerek születésével veszi kezdetét. Véget ér-e valaha?
Nem, soha. Egy nő, amint anyává válik, elkezd törődni, és ez a haláláig nem ér véget. Magyar nyelvünk pedig kétszeres üzenetet hordoz ebben a szóban, hiszen miközben valaki mással törődünk, másról gondoskodunk, mi magunk is törődünk. Ez már a szülést megelőző napokban elkezdődik, majd az aggodalmak sora folytatódik a karjainkban egy újszülött kisbabával. A gyermek cseperedik, de ez a törődés nem hagy alább az óvodás, iskolás, sőt egyetemi évek alatt sem. Egy anya nem tagadhatja meg önmagát: mindig anya marad.
Egy édesanya a leányainak és a fiainak a nőiességről is példát mutat. Ön milyen képet ad erről a lányainak? Mit tanít a fiainak?
A lányaimnak példát mutatok arról, milyen egy keresztyén nő. A hétköznapi életben láttatom meg velük, hogy segítőtárs vagyok, és ez nem alárendelt szerep. Igyekszem tékozlóan szeretni, ez az a fajta gondoskodás, amikor nem törvénykezem, nem szabok határokat, hanem teljességgel adom a szeretetet feleségként és anyaként. A fiaimnak azt tanítom, hogy szükségük van a másik felükre, várják meg a nekik rendelt segítőtársat. A családunkban kimutatjuk az érzéseinket, így a gyerekeim megtanulhatják, hogy azokat nem szabad elfojtani. Saját példáimmal mutatom meg nekik, hogy lehet hibázni, bocsánatot kérni, megbocsátani, és hogy a bátorság nem a félelem hiánya.
„Nem én szültem nyolc gyereket, hanem nyolc gyerek szült engem anyává, és mindnyájan hozzátettek ahhoz, aki most vagyok.”
Mit tudnak a gyermekek tanítani a szülőknek?
Nagyon sok mindent. Nem én szültem nyolc gyereket, hanem nyolc gyerek szült engem anyává, és mindnyájan hozzátettek ahhoz, aki most vagyok. Megtanítottak, hogy a kapcsolat sokkal értékesebb, mint az igazság. Az érzelemgazdag, őszinte környezet fontosabb, mint a vaskalapos következetesség. A gyerekek tükröt tartanak elénk, ennek köszönhetően alapjaiban változott a nevelési stílusom az évek alatt. Ma már nem azt tartom fontosnak, hogy a bűn következménye a büntetés, hanem Krisztus megbocsátó kegyelméből merítve a szeretetre tanítom őket. A gyerekeink tudják belőlünk a legjobb anyát és legjobb apát kihozni. Figyelnünk kellene rájuk.
Hogyan valósítható meg az eredményes keresztyén nevelés?
Azt vallom, hogy nem a rutinszerű, gyakorlati dolgok és a merev határhúzások segítik a magvetést, hiszen a gyerek a tetteimet nézi és nem a szavaimat. Nálunk is vannak rituálék, mint például közös igehallgatás, imádkozás, de sosem kötelezzük őket templomba járásra. Azzal sem fegyelmezünk, hogy azért kell ezt meg azt tenned, mert lelkészgyerek vagy. Amíg kicsik, viszem őket magammal az istentiszteletekre. Később tinédzserként elkezdenek lázadni, ellenkezni. Viszont tapasztalatból mondom, ha hagyjuk a gyerekek személyiségét szabadon fejlődni, és a nevelésben Krisztust nem szavakkal, hanem valóságos cselekedetekkel mutatjuk fel, akkor megérnek arra, hogy saját akaratból menjenek templomba. Nem jártunk rossz úton, mivel a gyerekeink örömmel látogatják az istentiszteleteket.
Hogyan tudta az anyaságot összeegyeztetni a lelkészi szolgálattal?
Természetesen voltak csendesebb időszakok a szolgálatomban, de nem tudtam és nem is akartam kivonni magamat a lelkészi feladatokból a szülési szabadság alatt sem. Úgy gondolom, egy nőnek tudnia kell magáról, hogy a kisbabás évek alatt mire van szüksége anyaként és feleségként, függetlenül a hivatásától. Ha úgy érzi, hogy három évig csak a kisbabájával szeretne foglalkozni, akkor tegye azt. Nekem igényem volt arra, hogy részese maradjak a gyülekezetnek, sőt, közben tanfolyamokat végezzek. Azért volt erre lehetőségem, mert Gerzsonnal jól meg tudtuk szervezni a gyerekek nevelését, gondozását, egészen pici koruktól kezdve. Ezenkívül minden gyülekezetünkben kaptunk segítséget.
Mit jelent lelkipásztorként édesanyának lenni?
Ugyanazt, mint egy más foglalkozású nőnek. Ha Isten megengedte, hogy anya lehessek, és nem ezt tartom az első helyen, akkor hiteltelen vagyok. A papság, amit kaptam, az anyaságomban jelenik meg legelőször. Ha a gyerekem beteg, nekem kell ápolni, ha fáradt, nekem kell az ölembe venni, ha álmos, nekem kell mesét olvasni neki, nem másnak. Akkor vagyok hiteles lelkipásztor, ha hiteles édesanya vagyok, és akkor vagyok hiteles édesanya, ha azt teszem, amire Isten elrendelt.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!