Közös gondolkodásra, beszélgetésre, imádságra hívják a református gyülekezeteket október 26-án Budapestre. A zsinati székházban szervezett, online is követhető Az Élő Ige Napja konferencián Visky András író osztja meg gondolatait, rajta kívül Fekete Károly tiszántúli püspökkel, Füsti-Molnár Szilveszter egyetemi tanárral és Hajdú Zoltán Leventével, a Missziói Szolgálat vezetőjével beszélget Horváth Gergely rádiós újságíró. De mennyire sikerült eljuttatni az élő Ige évének üzenetét az egyházon kívülre? Erről kérdeztük Hajdú Zoltán Leventét.
Hajdú Zoltán Levente, a Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálatának vezetője
Az, hogy „Isten Igéje élő és ható” (Zsid 4,12), ahogy a zsidókhoz írt levélben is olvasható, a keresztyén ember számára értelmezhető. De azért, ha világi szemmel nézzük, ez egy igen elvont kijelentés. Hogy látja az év vége felé közeledve, mennyire sikerült átadni az élő Ige évének üzenetét?
Az alapvető elgondolásunk az volt, hogy azokat a szavakat, amelyek ebben a bibliai mondatban vannak, láthatóvá kell tennünk a gyakorlatban. Nem akartunk a gyülekezetekre pluszterheket rakni, hanem új impulzusokat szerettünk volna vinni azokba az eseményekbe, amelyeket egyébként is évről évre megszerveznek. Ilyenek voltak például az evangelizációs alkalmak, amelyek szépen szimbolizálták azt, hogy az igei üzenet mellett nagyon fontos a közösség megélése is, ezért segítettünk nekik abban, hogy szeretetvendégséggel, találkozásokkal, akár piknikezéssel tehessék örömtelivé azokat. Mert valahogy árnyalni kellene azt a képet, ami a kívülállók fejében él az egyházról, miszerint „ezek összejönnek és áhítatoskodnak egy órára”. Igenis, az egyháznak élő, működő valósága tud lenni, és életszerűen tud jelen lenni az emberek életében.
Az év egyik célja tehát a közösségépítés volt?
Kifejezetten. Hiszen krisztusi, hívő életet élni egy olyan életforma, amelyben, miután rácsodálkozom személyesen Isten engem megszólító valóságára, egyből fölnyílik a szemem a másik emberre, aki ott van mellettem azért, mert az Isten egymásra bíz bennünket. Nincs egyszemélyes keresztyénség, hovatovább egyedül nem tudom a maga teljességében még a személyes istenhitemet sem megélni, szükségem van a másik emberre. És ő nemcsak a házastársam lehet, hanem az a testvér is, akit a gyülekezet közösségében az Isten mellém ad.
Mennyire tudnak közösségként működni ma a gyülekezetek?
Kulcskérdés a tudatosítás. A közösségek vezetőinek tisztában kell lenniük azzal, hogy amit tesznek, miért teszik, hogyan teszik, és miért úgy. Nem megy magától, építeni és gondozni kell. Ahogy minden emberi kapcsolat el tud romlani, ha nem figyelünk oda és nem teszünk bele energiát, ugyanígy igaz ez a gyülekezeti közösségekre is. Ezeknek a közösségeknek is célja, szervezettsége kell, hogy legyen, és azok a gyülekezeti közösségek tudnak hosszú távon működőképesek maradni, amelyek ezt a célt lélekben is meg tudják fogalmazni és a gyakorlatba is át tudják ültetni.
A kiegyensúlyozott élethez szükségünk van közösségre, ez tény, de a család, a rokonság és a munkahelyi feladatok mellett hogyan tudunk feladatokat vállalni még a gyülekezeti közösségünkben is?
A mai ember gyakran berendezi Istent az életében valamelyik helyre, miközben a Biblia arról beszél, hogy hagyjam, engedjem meg Istennek, hogy ő rendezze be az életemet. Ha azt gondolom, hogy Isten valamiféle kellék az életemben, akkor a legnagyobb odaszánás mellett is kudarc lesz számomra ez a folyamat. Amikor Jézus azt mondja, hogy „aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt” (Mt 10,39), akkor pontosan azt akarja kifejezni ezzel, hogy ha látszólagosan föladom azt, ami a magam elgondolása szerinti élet, és beengedem Istent legfőbb személyes rendezőmként, akkor azt tapasztalhatom meg, hogy kiépülnek azok a dolgok is, amelyek szeretném, ha jól működnének: legyen az az időbeosztás, az anyagi javakkal való gazdálkodás, az emberi kapcsolataim vagy akár a személyes jóllétem.
„Újabb és újabb utakat, csatornákat kell megtalálni, és látni kell azt, hogy a mi csodálatos, évszázados tradíciónkból mi az, ami megszólító tud lenni”
Mit szolgálnak a tematikus évek? Lehetnek eszközei például annak, hogy a transzcendenst figyelmen kívül hagyó világi ember mégiscsak eggyel több helyen belebotoljon a Bibliába?
Míg a saját egyházi valóságunkban arról szólt ez az év, hogy – akarva-akaratlanul, tervezetten vagy a ránk szakadó események okán – gyakorlatilag a teljes belső működésünket újragondoljuk, újra kell, hogy gondoljuk, addig a minket körülvevő társadalom irányába inkább csak impulzusokat szeretnénk adni. Mondhatnám úgy is, hogy kísérletezünk, megbökjük a társadalmat ezekkel az üzenetekkel, és figyeljük, hogy mire hogyan reagálnak az emberek. Jövőre, az ifjúság évében a többi között arra is keressük a választ, hogy mit kezdjünk például a generációs krízisekkel a társadalomban.
Van visszacsatolás, hogy elért-e ez az üzenet az emberekhez?
Egészen konkrétan szerintem nem ért el. Ezt nem sajnálkozva mondom. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan újabb és újabb utakat, csatornákat kell megtalálni, és látni kell azt, hogy a mi csodálatos évszázados tradíciónkból mi az, ami megszólító tud lenni, és bizony látni kell azt is, hogy nagyon sok esetben – még ha nekünk ez természetesnek tűnik is – nem tudjuk elérni a társadalmat. A semper reformanda, vagyis szüntelen reformáció alapelve olyan kihívás az egyház számára a mai napig is, amelyet nem hagyhat figyelmen kívül. Ezért kell megtalálni azokat a hidakat, amelyek összekötnek bennünket a nem egyházias társadalommal. Ezek még nem épültek ki, de dolgozunk rajta. Ilyen híd lehet a zene, a képzőművészet vagy a színház, ezen művészetek képviselői akár hitelesebben is tudják közvetíteni a bibliai üzeneteket a saját nézőik, rajongóik felé, mint a hagyományos csatornák.
Ezek szerint nem csalódott.
Egyáltalán nem. Amikor egy igehirdető felmegy a szószékre és prédikál, egyáltalán nem lehet biztos benne, hogy mindenkit megszólít azok közül, akik ott ülnek a gyülekezetben. Hogy kinek nyitott a szíve, az emberi figyelemből is fakad, ugyanakkor Isten lelke nyitja meg a szíveket, lelkeket. És milyen jó azt tudni, hogy Isten kegyelemtervében ott van minden egyes ember! Én teszem, ami rám van bízva, beleteszem a lelkemet, az időmet, az energiámat, és hogy az Isten ezt hogyan nyitja meg mások irányában, rábízom, mert tudom, hogy amikor és akinél ezt akarja, át fogja vinni. Egy nagy probléma van, ha nem teszem bele, amit ő rám bíz. Ebben kell segítenünk, támogatnunk egymást az egyházban is, ehhez számos területen kezdődött el és zajlik a munka.
Miért érdemes személyesen vagy online formában követni Az Élő Ige Napját október 26-án?
Mert az a tartalom, ami a hagyományos istentiszteleteken is helyet kap, tehát az éneklés, az Isten magasztalása vagy az igehirdetés, nem a klasszikus, megszokott templomi formában valósul meg, hanem ettől egy kicsit eltérő módon. Így ezen az eseményen is megtapasztalhatják a bekapcsolódók, hogy mennyire életszerű és mai az, ahogyan Isten jelen van és cselekszik bennünk, közöttünk, amiről Isten szeretne nekünk beszélni: egy ismert író személyes bizonyságtételén vagy egy zenekar szolgálatán keresztül. Meghívtuk minden egyházmegye két-két küldöttjét, illetve egyházi szervezeteink vezetőit, ezzel azt szerettük volna kifejezni szimbolikusan, hogy az egész országot lefedő módon jelen vagyunk a társadalomban. Visky András Kitelepítés című műve óriási sikert ért el az elmúlt években, aki mint a tematikus év fővédnöke arról fog beszélni személyes bizonyságtételként is, hogy milyen mélyen, közvetlen módon tud jelen lenni az ember mindennapjaiban az Isten teljes valósága, hogyan épít ez a személyes megragadottság közösségeket, és hogyan tudják építeni e közösségek azt a társadalmat, amely ilyen módon, sejtekből építkezve kap esélyt Istentől arra, hogy egy új, egy megújult életrendnek legyen a megtapasztalója. Szívem szerint annak örülnék, ha az online közvetítésre is összejönnének a közösségek, és ott helyben tudnának beszélgetni a hallottakról, akár egy szeretetvendégségen.
Ebben az egyház számára nehéz évben mennyire lehetett tisztán hallani az isteni szándékot?
Az Ige élő és ható ereje, ha belegondolunk, ahogy a bibliai üzenetben is olvassuk, „mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválasztásáig” (Zsid 4,12b), fájdalmas folyamat is lehet. A gyógyulás is sokszor fájdalmas, szinte műtétszerű beavatkozások mentén zajlik. Egyházunk még a 2023. évben meghatározta ennek az évnek a tematikáját, és hozott egy döntést arról, hogy mi lesz ennek az évnek az alapigéje. Bele sem gondolhattunk akkor még abba, hogy mit is jelenthet az, hogy Isten Igéje élő és hat. Hogy ható erővel bír. Hogy megvizsgál. Tisztánlátásra hív, tisztánlátást munkál, megtisztulásra hív. Igeneket és nemeket mond ki, és állásfoglalásokat vár el tőlünk. Ismerjük fel és fogadjuk el, hogy Isten mit akar véghez vinni, és merjük alázattal elfogadni, amikor Isten cselekszik bennünk és velünk! Tudjuk megköszönni azt, amit Isten ránk bízott, de azt is, hogy köszönöm, ha ezt azután másra bízod! Ahogy ez az évszázadok láncolatában is látható: váltják egymást a szolgálattevők, generációk követnek generációkat, és az Isten ható ereje ebben a Szentlélek jelenléte által megszentelt folyamatban meg tud mutatkozni az embereken, de az embereken túlmutatóan is.