Az áldozat ereje

Először a mintegy háromezer fős Rétságra vitt az utunk. A Templom utcában álló helyi imaterem átmenetileg felváltva ad otthont a református és az evangélikus istentiszteleteknek, lelkiségi és más közösségi alkalmaknak. Molnár Ambrus lelkész mellett hat gyülekezeti tag osztotta meg velünk mindennapjait – miután elmúlt a kezdeti izgalom –, egyre kedélyesebben.

– Ez önkormányzati épület, reméljük, lehet majd saját imatermünk. Rábízzuk magunkat az Istenre, miközben aktívan keressük a lehetőségeket az önállóvá válásban – kezdte a hely bemutatását a tiszteletes, amíg az általuk gondozott kerten át az épületben elfoglaltunk helyünket a beszélgetéshez.

Molnár Ambrus ismertetése szerint Rétság egyfajta szórványközpontnak számít, a térségben élő reformátusok – amellett, hogy kevesen vannak – szétszóródva élnek. Mintegy száz református él a kisvárosban, közülük hússzal van kapcsolata a gyülekezetnek. A közösség évtizedek óta hűséges alapot képez, ezt tovább lehet építeni és fejleszteni. Reménykednek abban, hogy akár a régió fejlődésével párhuzamosan beköltözők között érkeznek új gyülekezeti tagok.

A helyi sajátosságokról kiderült, hogy templom soha, de helyben lakó lelkész volt Rétságon. 1942 és 1966 között hat református lelkipásztor élt és szolgált a településen. A ’60-as években nehéz időszak következett, a reformátusság önálló lelkipásztor nélkül maradt, ezért szórványgyülekezetnek minősült, majd 1967-ben az épületet is értékesítették. 1994-ben újra érkezett lelkész Balassagyarmatról: Molnár Ambrus édesapja, Molnár Zsigmond. Eleinte Szokolyáról, majd 2000-től Balassagyarmatról járt ki Rétságra. Kezdetben havi egy, majd 2018 szeptemberétől – szórványátalakítás következtében – heti egy istentiszteletet tartottak, és tartanak ma is. Bár mikrobusszal meg tudnák oldani, hogy a kissé távolabb élő testvéreket elhozzák a vasárnapi igehirdetésre, a hűséges kitartás csak kevesekben van meg ehhez.

Simon Alíz gyülekezeti tag rendszeresen segít például a hittantáborban, takarításban és a vendéglátásban. Nem keresztyén családban nevelkedett. Megosztotta velünk megtérésének történetét: miután férjével megismerkedett, közösen részt vettek egy istentiszteleten, zenés áhítaton, 2010 körül. Később húgával együtt konfirmált. Isten hívta el őket. Férje, Simon Balázs presbiter 27 éve került Rétságra, már akkor csatlakozott a gyülekezethez. A szolgálatokban szintén aktívan részt vesz, cikkeket ír, és kisfilmeket készít a nógrádi református gyülekezetek életéről. Szívesen használja a közösségi oldalát arra, hogy az evangéliumot hirdesse.

Fiúk, ifjabbik Simon Balázs a szülei révén csatlakozott a gyülekezethez, segít apukájának, különféle alkalmakon, pakolásban. Sajnálja, hogy nincs sok új tag, és kevés a fiatal. Saját korosztályában mégis igyekszik úgy beszélni a hitéről, hogy ehhez nyitottan viszonyuljanak, illetve törekszik az általános tévhitek eloszlatására.

Mosolyogva, izgatottan vették át a szót a közösségben régebb óta szolgáló gyülekezeti tagok. Jávorkáné Csépke Klára megosztotta velünk, hogy a heti rendszerességű istentisztelet nagy megnyugvást ad a lelkének. A gyülekezetben korábban pénztárosi szolgálatot látott el, és a takarításban is rendszeresen részt vesz. Jó kapcsolatot ápolnak más felekezetű testvéreikkel, közös programokat is szerveznek. Tőkei Csabáné Szabolcs-Szatmár Bereg megyéből került a nógrádi településre. Egy ideig egyik lányával Angliában élt, majd visszaköltözése óta aktív, hűséges tagja a közösségnek. Nagyon szeret énekelni, szívesen hallgat az interneten istentiszteletet, bármilyen felekezetű legyen az.

Úton Balassagyarmatra Molnár Ambrus elbeszélte, hogy a Nógrád megyei gyülekezetek életére jellemző a kis létszám, ezzel együtt a családias hangulat. A református népesség aránya az országban ott a legalacsonyabb. A gyülekezetekben vannak katolikus hátterű reformátusok. Illetve olyanok is, akik talán nehezebben köteleződnek el a reformátusság iránt, de aktívan hozzájuk tartoznak. Nehézség, hogy Nógrád megye „kibocsátó közeg”, sokan elmennek onnan, elsősorban megélhetési és munkalehetőségek miatt, de látható, érezhető az is, ha érkezik valaki.

A térség református lakossága többségében az ország más részéből települt be, ráadásul nagyon szétszóródva élnek. Balassagyarmatra többen a környező településekről járnak be. Ha valaki reformátusként istentiszteleten szeretne részt venni, nemritkán utaznia kell, oda-vissza olykor 10, de akár 30 kilométert is. Ahhoz, hogy az eklézsia működjön, talán az átlagosnál nagyobb áldozatra van szükség. A helyi református gyülekezetek egyik fő missziója megszólítani mindenkit az evangéliummal, aki nem tagja egyetlen közösségnek sem. Jelenleg ketten szolgálnak Balassagyarmaton: húga, aki beosztott lelkészként főleg a hittanoktatásban vállal szolgálatot – és ő. Balassagyarmaton, Romhányban és Rétságon összesen tíz intézményben oktatnak hittant.

Molnár Ambrus szerint határozottan jó a kapcsolatuk a különböző balassagyarmati keresztyén felekezetekkel. – A többi lelkipásztorral minden hónapban találkozunk, együtt vacsorázunk, imádkozunk, közös ökumenikus alkalmakat is szervezünk. A háború kezdetén volt közös ökumenikus imaestünk, amelyet a jó kapcsolat miatt szinte egy óra alatt sikerült megszerveznünk – tette hozzá. Stratégiai partnerként tekintenek egymásra. Például a család, a házasság, a nemzet, a keresztyénség, a hittanoktatás fontossága, mind-mind olyan kérdések, amelyek evangéliumi értelmezésében fontos együttműködniük társadalmi tekintetben is.

Molnár Ambrus – már a balassagyarmati gyülekezetnél – hangsúlyozta: a vasárnapi istentisztelet, az igehirdetés és imádság köré szerveződik minden közösségi programjuk. Kiemelt figyelmet fordítanak a tanító jellegű prédikációkra, hogy a keresztyén hit tudatossá váljon. Nagy örömmel újságolta, hogy bár ez korábban nem volt rendszeres, de Istennek hála, az utóbbi egy-két évben működött párhuzamosan felnőtt- és fiatal konfirmációs csoport. Most is készülnek erre az ünnepi eseményre. A nógrádi városban két csoportban történik a konfirmációs előkészítő. A két középiskolás lányt a beosztott lelkész, Molnár Melinda készíti fel. A felnőttek szintén ketten vannak, egy férfi és egy édesanya. A lelkipásztor megfogalmazása szerint ez az első olyan felnőttkonfirmáció, amelyik a hittanoktatás termése. Ők mind a ketten megosztották velem, hogyan készülnek az alkalomra.

Nagy Bence Balázs tavaly nyár óta vesz részt az eklézsia életében. Idén viszont a munkahelye miatt Gödre költözött. Így most csak a konfirmációs felkészítés miatt jár vissza Balassagyarmatra. – Közben a gödi gyülekezethez is csatlakoztam, de úgy tervezem, a szerdai bibliaórákra visszautazom – fűzte hozzá. A másik felnőtt konfirmandust, Horváth Ágnest elsősorban a gyerekei ösztönözték, akik már az óvodában megszerették Jézust és a Bibliát, a hittanoktatást. Általuk szólította meg Isten, azóta alig várja, hogy részt vegyen a foglalkozásokon. Reméli, a gyerekei az iskolában is folytatják a református hittan tanulását, és konfirmálni fognak.

A végvári szerepből a mai napig nem lépett ki a térség. Nógrád megyében sajnos folyamatos hanyatlás figyelhető meg gazdaságilag és népességszámban is. 190 ezer fő alatt van a megye lakossága. A gazdaság lassabban fejlődik más térségekhez képest, a budapesti agglomeráció közelsége miatt ez erőteljesen érezhető. Szlovákia déli részét sem nagyon támogatják, ilyen értelemben hasonló a helyzetük. A Felvidék szomszédos területein szintén palócok élnek. Ők katolikusok, a református népesség ott is annyi, amennyi az ország más részéről odaköltözött. Mégis, a Nógrád megyei reformátusok jelen vannak több mint négyszáz éve. 1911 óta önálló a gyülekezet. Azóta szolgálnak helyben lakó lelkipásztorok, működik az Isten Igéjének hirdetése a református közösségekben.

Ahogy Palócföldön mondják, én is „gyüttmentnek” számítok, a feleségem révén kerültem a térségbe – folytatta a bemutatkozást Kuzma Zoltán, a szlovákiai Lukanénye volt polgármestere. Ő is a balassagyarmati gyülekezet tagja. Lukanényén csupán maréknyian vannak reformátusok, de meg tudták mutatni a református hitüket és az abból fakadó cselekvőkészséget. Ezzel sok szimpatizánst szereztek szűkebb pátriájukban. Az, hogy részese lehet ennek gyülekezetnek, megnyugvás számára, azzal együtt is, hogy vasárnaponként ingázik az istentiszteletre.

Molnár Ambrus felesége, Molnár-Köntös Borbála Karen Pápáról származik. Nagy váltás volt számára, amikor a Nógrád megyei városba került. A szolgálatban minden olyan feladatot vállal, amelyet a lelkész feleségek szoktak, igyekszik férje és az eklézsia segítségére lenni. A családias légkör számára is megkapó, ezt jelentősen befolyásolja, hogy sikerült kialakítanunk egy kávézós kört. A gyülekezeti tagok így jobban megismerhetik egymást, a mindennapi történéseket megbeszélhetik.

Ambrus édesanyja, a szintén lelkész Molnárné Tóth Erzsébet a testvéri kapcsolat mellett a szorosabb baráti kötelékekre is felhívta a figyelmet. Személyesen és telefonon is megkeresik egymást. Recepteket, lelki támogatást is nyújtanak. A megnyugvást és a családias légkört több gyülekezeti tag is kiemelte, mondván: a kis közösségeknek az a legnagyobb erőforrásuk, hogy családiasabbak. Tehát jobban meg mernek nyílni egymásnak.

A gyülekezeti tagok – egymást kisegítve – idézték fel a számukra kedves emlékeket. A közösségi alkalmak közül kiemelték a nagy tábort, a gyülekezeti napot, amely tartalmazott lelki részt, beszélgetést, játékot, vetélkedőt, és volt természetjárás. Szívderítő élménynek nevezték az adventi készülődést, a pünkösdi pikniket. S a többgenerációs gyülekezeti tábort, amelyben az egyik lelkész foglalkozott a gyerekekkel, a másik a felnőttekkel. Délután pedig közös vagy szabad program színesítette az együttlétet. A gyülekezeti tagok örömmel emlékeztek vissza a többnapos pápai kirándulásra is. Érdemleges további rendszeres alkalmak: a presbiteri imaóra és a bibliaismeret.

Molnár Melinda beosztott lelkész megemlítette még a női kört, amelyet gyülekezeti tagoknál tartanak. Népszerű kezdeményezés a testvére, Ambrus által vezetett férfikör is. Ők hétvégi túrákat szerveznek, továbbá különböző előadásokat, olyan témákban, amelyek foglalkoztatják őket, például: az apai feladatok, az egyedülállóság. Melinda beosztott lelkészként 2018. szeptember 1-je óta szolgál a gyülekezetben. Az ifjúsági hittanoktatást vezeti, a gyülekezeti zenekart is igyekszik összefogni, utóbbi az éneklésben segíti a közösséget.

Feketéné Benkó Kata bár gyarmati születésű. Korábban eredetileg evangélikus gyülekezetbe járt. A '90-es évek óta tagja a reformátusnak, kántorként szolgál, a férje presbiter. – Igyekszünk a gyerekeinket úgy nevelni, hogy mindig legyen egy fogódzó, ahova vissza tudnak térni – tudatta az ötgyermekes édesanya. Egyik fia, Benedek az istentiszteletek online közvetítésében segít, és most Ambrussal közösen ifjúsági missziót segítő könyvet fordít angolról magyarra.

Fábri Gábor gondnok szintén helyinek számít, a Balassagyarmattól hat kilométerre lévő Ipolyszögről származik. A hitélettel összefüggésben elmondta: két szívműtétes operációján az Istenbe vetett hite és a bátorság segítették át. Azóta jól érzi magát, templomba jár. Sokat imádkozik a gyülekezetért, mert Balassagyarmatról nagyon sok fiatal vándorol el. Bízik benne, hogy előbb-utóbb ez is kedvező irányt vesz. Pleva Marianna egy családi keresztelő révén került be a közösségbe. Az Isten igéje és a gyülekezet légköre megfogta, és itt marasztalta. Fordulópontnak nevezte ezt, azóta folyamatosan jár a gyülekezetbe.

Molnár Ambrus lelkész büszkén említette még, hogy van egy eredeti, 1660-as váradi bibliájuk. A nagyharangot Tildy Zoltán református lelkész, egykori köztársasági elnök adományozta, akinek édesanyja a helyi temetőben nyugszik. Zeke Kálmán járásbíró nevét pedig azért érdemes számon tartani, mert őt választotta ki Isten a 20. század elején arra, hogy közösséggé szervezze a helyi reformátusokat. Mert kész volt Isten ügyét mindig a saját személyes ügyei elé helyezni. Példakép a hitben, a ragaszkodásban és az elkötelezett szolgálatban.