Sok önjelölt művész számára is üzenetértékű lehet az a szerénység, alázat, hit, amellyel Juha Richárd szobrászművész él és alkot. Gyakran mondogatja is: az ember először alkot, tevékenykedik a művészet szférájában, és csak „idővel érik művésszé”. Életes humora és tanítandó alkotói alázata termékeny szimbiózisban él. Relief- és szoborportréi az alanyok alkotói és lelki énjének titkait együttesen faggatják, és lényegükben ragadják meg. A Munkácsy-díjas alkotó műveinek egész sora ékesít honi intézményeket, köztereket az anyaországban és azon kívül, Európában, sőt a tengerentúlon is.
Az általános iskolai tanulmányai mellett évekig gordonka szakra járt a debreceni Simonffy Emil Zeneiskolába. Hogyan, milyen ihletre tért le a muzsikusi mezsgyéről, s indult el a szobrászat útján? A családi szellemi örökség is bizonyára befolyásolta hivatásának választásában: egyik felmenője a Királyi Képzőművészeti Főiskolára járt, s olyan művészek oktatták, mint Csók István, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Lyka Károly.
A zene szeretete végig elkísért a középiskolai és később az egyetemi tanulmányaim során. A józsai műhelyemben szobormintázás közben napjainkban is legszívesebben komolyzenét, ezen belül valamilyen életigenlő barokk zenét hallgatok. Valóban, édesanyám vonalán volt példa művészeti tanulmányokra a családban. Gitta néni, anyai nagyapám nővére a húszas években járt a képzőművészeti főiskolára, Pestre. Édesanyám is remekül rajzolt szénnel, pasztellel, és még születésem előtt rendszeresen alkotott művésztelepeken. Apámat sem hagynám ki, jó kezű mérnökember volt. Mai napig ámulattal nézem a fennmaradt szabadkézi geometriai rajzait, szerkesztéseit különböző mértani testek áthatásáról. Apám 1956-ban diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetemen. Ez az időszak és a forradalomban vállalt szerepe természetesen rányomta bélyegét az elkövetkezendő éveire.
A nyíregyházi Csontváry Kosztka Tivadar Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola szobrász–bronzműves szakán Bíró Lajos és Orr Lajos szobrászművészek szárnyai alatt bontakozhatott tehetsége. Milyen maradandó hatású tudással vértezték fel a mesterek?
Mindenféleképpen képzőművészettel, ezen belül pedig szobrászattal szerettem volna foglalkozni. Már a középiskola előtt eljártam a – Debrecenben akkor még fénykorát élő – Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Körbe. Ott sajátítottam el az technikai alapismereteket a szén- és pasztellrajzok által. Leginkább a szobrászat vonzott: ezt tartottam igazán „fiús” tevékenységnek... A középiskolai évek alatt tanultam a szobrászat műhelytitkairól a legtöbbet. A nyári szüneteket végigsegédkeztem már nevet szerzett mestereknél. A szakmai fogásokon túl elsősorban a mesterek – élethez, alkotómunkához való – emberi viszonyulása volt meghatározó számomra. Láttam, milyen alázattal és odaadással végzik hivatásukat. Ez volt a legfontosabb tanulsága ennek az időszaknak, az emberi tartalom. Itt tanultam meg, hogy három dolog kell az alkotómunkához, ezen belül a szoborkészítéshez: először is kellő szakmai felkészültség, továbbá szolid önbizalom, hogy az ember úgy álljon a feladathoz, hogy képes végrehajtani. A legfontosabb pedig: a hit. Számomra az alkotói munka tulajdonképpen közvetett istentisztelet. A művészeti szakközépiskola után Pécs felé vettem az irányt. Annak idején még új volt a szobrászképzés Pécsett, a Janus Pannonius Tudományegyetemen; a művészeti kar tanárai szétnéztek az ország művészeti szakközépiskoláiban, hogy kit érdemes elhívni tanulni ebbe a mediterrán ékszerdobozba. Hozzánk is eljöttek, Nyíregyházára, és a vezetőjük, Rétfalvy Sándor szobrászművész látva, miken dolgozom, rám bökött: „Figura! Te gyere hozzánk!” Így kerültem Pécsre… S ott rengeteg barátra tettem szert.
Egy önről készített portréfilmben azt nyilatkozta: a jó szobor az, amelynek „töltése, belső tartalma, lelkülete” van. Ez pedig abból adódhat, hogy az alkotó „elmerült a megörökítendő személy habitusában, jellemében”.
A megszerzett klasszikus képzettségből tulajdonképpen egyenesen következik, hogy én a mai napig a figurális kifejezésformát követem. Nem áll tőlem távol a nonfiguratív, az absztrakt szobrászat sem, és nem ódzkodom tőle, vannak is ilyen jellegű munkáim, de úgy érzem, a festészetben és a szobrászatban is ott kezdődik a szakma, ha valaki meg tud mintázni egy portét, egy lovat, egy teljes alakot. A kedvenc témám azonban mind a mai napig maga az ember. Az embert az ember érdekli a legjobban. Minden portré, minden karakter, minden életút teljesen más... Mindegyik egy-egy izgalmas utazás.
Juha Richárd szobrászművész, tanár Debrecenben született 1971-ben. 1988–92 között a nyíregyházi Csontváry Kosztka Tivadar Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola bronzöntő–szobrász szakán tanult, Orr Lajos és Bíró Lajos voltak a mesterei; 1998-ban kapott diplomát a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara szobrász szakán (Rétfalvi Sándor, Colin Foster, Gaál Tamás irányításával formálódtak alkotói képességei). Művészettörténet-, művészetirajz-, ábrázológeometria-tanári képesítést is szerzett. Számos alkotása található intézményekben, köztereken országszerte, továbbá Európában és az Amerikai Egyesült Államokban is. Családjával Debrecenben él. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Magyar Művészeti Akadémia köztestületének. Főbb elismerései: a Mű-Terem Galéria (Debrecen) és a MAOE „Fresh Art” kiállításának fődíja (2007), A Hazáért érdemkereszt (Pofosz, 2018), Csokonai-díj (2019), Munkácsy Mihály-díj (2019).
A történelmünket, művelődéshistóriánkat formáló más egyéniségekről szintén alkotott szoborportrét: Klebelsberg Kuno, a Bethlen-kormány kultuszminiszterének egész alakos szobra a Debreceni Egyetem főépülete előtt áll, Mansfeld Péter és Tóth Ilona 1956-os mártírok bronz mellszobra a budapesti Terror Háza Múzeumban található, egy szintén ’56-os forradalmi alkotás, a „pesti srác” szobra Washingtonban, a magyar nagykövetség épülete előtt áll. Szent-Györgyi Albert mellszobra a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumában látható. Gondolom, ugyancsak alapos ismeretszerzés előzi meg e művek kivitelezését. Ennek bizonyára része a családi segítség is: nővére művészettörténész.
Eddigi alkotói pályám folyamán a véletlen sok mindent körém szervezett. Szerencsére mindig olyan felkérések találtak meg, amelyek megvalósítása számomra is kedves feladat volt. 2016-ban, az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékévében Washingtonban is bemutatkozhattam a Pesti srác című teljes alakos bronzszobrommal, amely alkotás egyben tisztelgés apám ’56-os szerepvállalása előtt is. Nagyot fordult velem a világ, amikor egy szép novemberi napsütésben sorra rakták le az amerikai magyar szervezetek a szebbnél szebb koszorúkat a szobor előtt Washingtonban. Igen, nekem szerencsém van, mert nővérem, Enikő doktorált művészettörténész, a Debreceni Egyetem könyvtárában dolgozik, és mindig bőséges háttéranyagot kapok tőle az elkészítésre váró szobrokhoz. Tehát minden munkát felkészülési időszak előz meg. Érzésem szerint itt kapja meg az alkotó azt a kis pluszt, amelytől a szoborba a későbbiekben egy kis személyes töltés kerül. Örülök, hogy a munkáim fő témaköre a nemzeti emlékezet nagy alakjaira épül. Kedves szobrom Klebelsberg Kuno alakja a Debreceni Egyetem csodálatos főépülete előtt.
A világhíres magyar aranycsapat tagjáról, Buzánszky Jenőről készített teljes alakos bronzszobra a Debreceni Egyetem Sporttudományi Oktatóközpontja előtt áll. A művész szerint mi kell ahhoz, hogy egy hajdani személy ilyen formában újra köztünk legyen? Nyilván ez esetben is ihlető tényező lehetett az a bizonyos „személyes töltés”.
Igen, Jenő bácsit volt szerencsém még életében látni. Idősebb korában is fitt volt, szellemileg pedig sziporkázott, vagányság és humor jellemezte. A Debreceni Egyetem sportnagykövete volt, jelenleg is a legnagyobb egyetemi focibajnokság őrzi nevét ebben a városban.
Juha Richárd néhány fontos munkája
2005: József Attila terrakotta mellszobra, Debreceni Egyetem, Egyetemi és Nemzeti Könyvtár
2006: Mansfeld Péter és Tóth Ilona ’56-os mártírok bronz mellszobra, Terror Háza Múzeum, Budapest
2007: Bocskai István terrakotta mellszobra, Debreceni Református Kollégium
2007: Szent-Györgyi Albert terrakotta mellszobra, Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum (DEOEC)
2007: Liszt Ferenc terrakotta mellszobra, Debreceni Egyetem, Zeneművészeti Kar
2007: Szabó Magda terrakotta mellszobra, Debreceni Egyetem, Egyetemi és Nemzeti Könyvtár
2008: Bem József bronz domborműves emléktáblája, Debrecen, Bem tér
2008: Kenézy Gyula professzor mellszobra, Debrecen, DEOEC Orvostörténeti Múzeum
2009: Anya gyermekével – bronz dombormű: DEOEC Infektológiai és Gyermekimmunológiai Tanszék, Debrecen – bronz, márvány
2013: Trianon-emlékmű, Nyíradony
2013: Attila hun fejedelem bronz mellszobra, Nyíradony
2014: Arany János mellszobra, a Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolája Arany János téri feladatellátási helye közelében (Hajó utca)
2014: Széchenyi István domborműves emléktáblája (bronz, márvány), Hajdúböszörmény
2014: Szent István király bronz mellszobra, Nyíradony, Millennium sétány
2014: Árpád vezér bronz mellszobra, Nyíradony
2015: Szent László mellszobra, Nyíradony
2016: Az 1956-os Pesti srác szobra, Washington, a magyar nagykövetség új épülete előtt
2017: Mindszenty József bronz mellszobra, Balatonmáriafürdő, római katolikus Nagyboldogasszony-kápolna udvara
2017: Szabó Magda bronz domborműves emléktáblája, Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziuma
2018: Klebelsberg Kuno szobra a Debreceni Egyetem főépülete előtt
2022: Kóti Árpád és Latinovits Zoltán bronz mellszobra, Debrecen új színháza, a Csokonai Fórum előtt
2023: Prof. Kabdebó Lóránt bronz mellszobra, Miskolci Egyetem, főépület
Több mint tíz éve tanítja a debreceni Kós Károly Művészeti Szakgimnázium falain belül a szobrászat alapjait, elmondása szerint két hely van, ahol jól érzi magát: az otthoni műhely csendjében – beleértve a családját – és a tanítványai között.
Igen, ez így van! Jól kijövök a fiatalokkal, beszélem a nyelvüket. Úgy érzem, ösztönösen megérzik, ki az, aki szakmailag hiteles. Jó látni az arcukat, amikor valamilyen térbeli problémát, akár egy portrét sikerül megoldaniuk a foglalkozásaimon. Öröm, amikor némelyik visszatér és beszámol, hogy melyik felsőoktatási intézménybe vették fel… Sokan közülük már szintén tanítanak. Úgy érzem, a helyemen vagyok, és Isten segítségével én is tehetek valamit a közösségért. A legtöbb pedig, amit tehetek, hogy segítek. Segítek a közös értékeinket egy kicsit időtállóbb formában, szoborban hátrahagyni. Említettem az alkotómunka három fő feltételét: megfelelő szakmai felkészültség, némi önbizalom és a hit. Ezzel szorosan összefügg, hogy természetesen rengeteg erőt merítek páromból, Andreából, aki gyógypedagógus, és Linda lányomból is, aki már most, óvodásként őszinte kritikusom.
Összefoglalná röviden az ars poeticáját?
Úgy gondolom, ideje ismét összekötni a művészetet a mondanivalóval. Vallom: a művész feladata elsősorban az, hogy emlékeztessen, gondolatokat ébresszen és gyönyörködtessen, úgy, ahogy azt a régi mesterek tették.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!