„Soha nem festettem »simán«, hanem akkor, amikor megérintett egy-egy téma. Nem festek csak azért, hogy a műteremben dolgozzak reggel nyolctól este tízig. Nem gondolkodom azon: jöjjön az ihlet, vagy ne jöjjön… Akkor alkotok, amikor azt érzem, hogy dolgom van. És hál' Istennek, abba is tudom hagyni, és később tudom folytatni. Ezt nagyon sokan nem tudják” – mondta nemes egyszerűséggel Aknay János festőművész-szobrász az alkotásairól készült újabb Nagy Márta-könyv bemutatóján.
Aknay János Nyíregyházán született, 1949. február 28-án. A Kossuth- és Munkácsy-díjas magyar festő- és szobrászművészt kitüntették a Nemzet Művésze címmel is. A posztgeometrikus alkotók egyik kiemelkedő egyénisége. Szentendrén él és alkot.
Aknay János Kossuth- és Munkácsy-díjas magyar festő- és szobrászművész
Decemberben tárták a nagyközönség elé Nagy Márta művészettörténész könyvét, mely a festőművész Krisztus arcait ábrázoló alkotásait elemzi. A most bemutatott könyv a szerző trilógiájának harmadik része. Első kötete az Aknay és az ikon címet viseli. A művész evangéliumi sorozatát mutatta be a következő kötet, a legújabb, a harmadik részben a Krisztus-fejek elemzése mellett a művész készítette korpuszokat is vizsgálja a szerző.
Nagy Márta művészettörténész
A bemutatón jelenlévőket Balog Zoltán református püspök, Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, valamint a rendezvénynek otthont adó helyszín, a Párbeszéd Háza igazgatója, Novotny Tihamér művészeti író köszöntötte.
A könyvbemutatóval egybekötött kiállítást Sajgó Szabolcs nyitotta meg. Mint mondta: „Aknay János szerencsés helyzetben van, hisz van Krisztusa, sőt nem is csak egy Krisztusa, hanem több Krisztusa. Ez nagyon kiváltságos helyzet.”
A megnyitó ünnepélyességét Szokolay Dongó Balázs fúvós hangszeren játszott zenéjével és Kubinyi Júlia énekével emelte.
Keresztasztal-beszélgetés következett, Novotny Tihamér vezetésével.
A könyvbemutató alatt és után Aknay János képeiből kiállítás várta az érdeklődőket
Sajgó Szabolcs bevezető gondolatai szerint a művész benne él az alkotásában. – Ha valaki értő szemmel tekint egy műre, azonnal tud beszélni arról, ki az, aki azt készítette. – A szerzetes-igazgató hozzátette: ehhez a megértéshez útmutatást találhatunk a Római levélben: – Ami a Teremtőről megtudható, az a teremtett világból kiolvasható, hogy tudjuk, ki ő! Úgyhogy nagy örömmel nézegettem és nézegetem ezeket alkotásokat, hogy általuk is többet tudjak meg Aknay Jánosról. A szerzetes felhívta a figyelmet arra: ahogyan él bennünk Krisztus, az nagyon egyéni, egyedi; megismételhetetlen képmásai vagyunk a Teremtőnek. – Ez azt is jelenti, hogy mindannyiunkban megismételhetetlen a világ képe, ahogy a világ létezik, az mindegyikünkben más, újabb gazdagság és újabb szín.
Aknay János egyik alkotása
Novotny Tihamér Aknay Jánost arról kérdezte, milyen impresszió hatására, hogyan „adja ki magából” a rendkívül változatos „Krisztus-fejeket”. A művész arról számolt be: a festmények születésének több évnyi előzménye van, hiszen különböző történések befolyásolják az alkotót. – Ezek hatására kiszakad az emberből egy olyan elementáris erejű érzelmi hullám, amit meg kell festeni, nem lehet nem megfesteni, és hoppá, egy Krisztus lesz a vége!... – Kiemelte: a Jézus-képek mindig akkor jöttek elő, amikor benne volt az alkotásban. – A festőművész elmondta, hogy nem eleve elhatározott célja egy-egy téma megfestése, nem mereng sokat mindezen, hanem amikor jön az érzés, nekiáll festeni…
– Üresjárat nincs, csak azért nem dolgozom, hogy járjon a kezem... Többen mondták, kicsit hajaznak rám a képek, kicsit olyanok, mint én… Érdekes ez, s magam sem tudom, hogyan is van. Az ember valahogy szeretne közel kerülni dolgokhoz, közel kerülni magához az emberhez.
Balog Zoltán püspök arról beszélt: igaz, hogy a verbalitás beszűkít, de mindezzel pontosít is. Irányt jelöl ki azzal, hogy szűkít. A képnek is lehet egyfajta „bekeretezett” jellege – az Isten megtiltja az ábrázolását az Ószövetségben, mert nem akarja, hogy bármivel úgy azonosítsák, hogy akkor az az és semmi más – a képeknek is lehet beszűkítő erejük. Az inspiráció halláson keresztül jön, aztán lesz belőle szó, és utána lesz belőle írás. Az írás alátámaszthatja, megerősítheti a vizuális mű mondanivalóját. A verbalitás és a vizualitás kiegészítheti egymást, megfér egymás mellett.
Aknay János a műveiről készült könyvvel – a trilógia harmadik kötetével
Nagy Márta, a Debreceni Egyetem oktatója, bizantinológus mindenekelőtt utalt rá, hogy Aknay Jánoson kívül nem ismeretes még egy festőművész a művészettörténetben, aki ennyire sok Krisztus-fejet alkotott volna, még az ortodoxiában sem. Az ő Krisztus-fej-alkotásait nóvumoknak ítélve arra utalt: Aknay nem a hit által megrajzolt Jézus személyiségét szerette volna visszaadni, hanem az embert, az emberként szenvedőt. – Ha műalkotást nézek, a szó fölösleges, a szimbólumok „beszélnek”, s mindig többet mondanak a szavaknál. Többet, mert a művet a lelkemmel látom, érzem a ritmusát, a lelkemben tovább tudom a saját képemre formálni, hozzám szól – zárta gondolatait.