Bő fél év múlva, 2026. december 31-én lejár a Magyarországi Református Egyház tisztségviselőinek hatéves megbizatása, ezért idén ősszel tisztújító választást tartanak. Cikkünkben ennek a folyamatnak a menetét mutatjuk be.
Napjainkban a Magyarországi Református Egyház mintegy 1300 egyházközséget foglal magába. Az egyházközségek területi alapon 27 egyházmegyéhez tartoznak. Ezek vezetése az esperesek és az egyházmegyei főgondnokok feladata. Az egyházmegyék négy – dunamelléki, dunántúli, tiszáninneni és tiszántúli – egyházkerületet alkotnak, amelyek élén a püspökök és egyházkerületi főgondnokok állnak. A választási folyamat során az említett tisztségekre választunk tisztségviselőket. A felsorolt tisztségeket egy személy legfeljebb három ciklusban töltheti be.
A tisztújítás menete egy többlépcsős folyamat. Az egyházmegyei közgyűlések már a választást megelőző évben megállapítják, hogy egy adott egyházközségnek hány szavazati értéke van. Ez a szám minimum egy és legfeljebb öt lehet, attól függően, hogy az adott egyházközségben hány lelkész szolgál, illetve mennyi a választói névjegyzékben szereplő gyülekezeti tagok száma. Miután az egyházmegye felmérte a gyülekezetek szavazati számértékét, azt felterjeszti az egyházkerületi közgyűlés elé. Ez azért fontos, mert ez alapján tudnak majd dolgozni az egyházmegyei és egyházkerületi választási bizottságok.
A választási bizottságokat egyházmegyénként az egyházmegyei közgyűléseken alakítják meg a választás évében, májusban. Ezt követően az egyházkerületi közgyűléseken megalakulnak az egyházkerületi választási bizottságok.
Az egyházmegyei közgyűlések jelölnek mind az egyházmegyei, mind az egyházkerületi tisztségekre személyeket, ezek az úgynevezett jelölő közgyűlések, amelyekre szeptember hónapban kerül sor. Az egyházmegyei és egyházkerületi elnökségi tagi tisztségek (esperes, püspök, főgondnok) esetében egy személy csak egy vezető tisztségre fogadhat el jelölést.
A történelem több egyházvezetési struktúrát mutat meg a számunkra. Sztárai Mihály neve elkerülhetetlen a magyar reformátusság szempontjából, ha egyházszervezésről van szó, azonban az ő idejében, az 1500-as évek közepén még nem alakult ki a ma ismert egyházvezetési struktúra. A református egyház valójában a 16. század második felében szerveződött önálló egyházkerületekké. A püspök megnevezés egészen a 20. századig időszakosan fordult elő, és a református egyházban úgynevezett szuperintendensek töltötték be az egyházi vezető szerepét. Az 1881-es alkotmányozó zsinaton elfogadott elvek alapján egyházunkat – minden szervezeti szinten – testületek vezetik, mégpedig rendszeres időközönként, titkosan választott, lelkészekből és laikusokból (világiakból) álló vegyes testületek. Szervezeti szempontból ettől fogva beszélhetünk kerületeiben autonóm, de egészében mégis egységes magyar református egyházról. Fontos kiemelni, hogy a felsőbb szervezeti szintek és kormányzó testületek feladata segíteni a gyülekezetekben folyó szolgálatot; az egyház egységét munkálni; valamint a jó rend érdekében a felügyeletet és egyházi fegyelmet gyakorolni.
Püspökké olyan lelkész jelölhető, aki legalább tízévi önálló lelkészi szolgálattal rendelkezik és önálló lelkészi tisztséget tölt be az adott egyházkerületben, míg egyházkerületi főgondnokká olyan, hitben kiemelkedő és az egyházi szolgálatra, az egyházkerület vezetésére alkalmas és közmegbecsülésben álló presbiter jelölhető, aki legalább hat év presbiteri szolgálattal rendelkezik. Az egyházkerületi főgondnokot is az egyházkerületben presbiteri tisztséget viselők közül kell választani.
Ezt követően a már megválasztott egyházmegyei választási bizottságok, legkésőbb október 30-ig eljuttatják az adott egyházmegye összes presbitériumának a szavazólapokat a borítékokkal együtt. A püspök és az egyházkerületi főgondnok tekintetében az egyházkerületi választási bizottság összesíti az egyházmegyénként felterjesztett jelöléseket, és mindegyik tisztségre az egyházkerülethez tartozó egyházmegyék jelöléseinek összesítése alapján a három legtöbb szavazatot – de a szavazatok legalább tíz százalékát – megszerző jelöltet szerepelteti a szavazólapon. A gyülekezeti presbitériumok ezután a presbiteri üléseken meg is tarthatják a szavazást.
A szavazatokat ezután kettős borítékban kell beküldeni az egyházmegyei és egyházkerületi választási bizottság székhelyére. Miután ez megtörtént, a választási bizottság összeül a szavazatok megszámlálására, és az eredményt jegyzőkönyvbe foglalja. Amennyiben a szavazatokat összeszámolták, alakuló közgyűléseket hívnak össze, ahol megerősítik a választási eredményeket, illetve teljesítik a hátralévő választásokat.
Az egyházmegyei alakuló közgyűléseket 2026. december 31-ig kell összehívni, és 2027. január 15-ig meg is kell tartani. Ott hirdetik ki az esperes, az egyházmegyei főgondok, valamint a zsinati képviselők és pótképviselők választási eredményét. A választási bizottság ezután jelentést tesz a közgyűlésnek, a közgyűlés pedig megerősíti az eredményeket.
Az egyházkerület alakuló közgyűlésére ezután kerül sor, de legkésőbb 2027. január 31-ig meg kell azt tartani. Ezen kihirdetik a püspöki és a főgondnoki tisztség szavazati eredményét, majd az új elnökség jelölése alapján kell az egyházkerületi főjegyzőket megválasztani titkos szavazással. Az egyházkerületi alakuló közgyűlésen az egyházkerületi tisztségviselők (pl. jegyzők, jogtanácsos, intézményvezetők stb.) mellett a Zsinati Tanácsba is választanak tagokat, hiszen addigra már lehet tudni, kik a zsinati tagok. Végül az új tisztségviselők esküt tesznek.
Mindezek után az új Zsinat várhatóan 2027 februárjában ül össze és választja meg a zsinati elnököket, alelnököket, valamint a három-három presbiteri jegyzőt. A Zsinat lelkészi és presbiteri elnökét és alelnökeit az egyházkerületek püspökei és főgondnokai közül kell választani. A Zsinat második ülésén döntenek a zsinati tanácsos, jogtanácsos, az Országos Gyűjteményi Tanács elnöke, az egészségügyi és diakóniai képviselők, valamint a Zsinati Bíróság tagjainak személyéről.