A reformáció újra hangsúlyossá tette az evangéliumot, azt, hogy Isten kegyelemmel fordult az emberhez, és Jézus Krisztusban utat mutatott számára az új élet felé – állapította meg Nemes Pál főgondnok, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának presbiteri alelnöke a reformációra való megemlékezés központi ökumenikus protestáns szónoka október 31-én kora este, a reformáció emléknapja alkalmából.
Idén is sor került az Október a reformáció hónapja rendezvénysorozat méltó lezárásaként, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) szervezésében a protestáns tagegyházak (a többi között a református, evangélikus, baptista, metodista, pünkösdista felekezet) szabadtéri összejövetelére a Városligeti fasor és a Bajza utca sarkán található Reformáció parkban. Az emléknapon tartott találkozó legalább száz résztvevőt vonzott a VII. kerület e jeles pontjára, sokan a kerítésen túl tudtak csak részt venni az áhítaton, mert a parkban már nem fértek el.
Az áldások egyikét Tikász Ábel református lelkipásztor mondta el. Mögötte (b–j): Aradi György evangélikus, Bella Péter és Pataki András református lelkész
A reformációs emlékmű (Lestyán Goda János szobrász alkotása) márványoszlopainál – amelyek a Sola kezdetű, XVI. században keletkezett jelmondatok feliratát viselik – a különböző felekezetű lelkészek helyeztek el virágokat. Az idei megemlékezésen ezúttal a református lelkészek képviseltették magukat a legnagyobb számban. Ott láttuk a hivatalos ünnepi résztvevők között Somogyi Péter és Pataki András fasori lelkipásztorokat (előbbi egyben a dunamelléki egyházkerület főjegyzője, utóbbi a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának egyetemi oktatója is), illetve Bella Péter Baross téri, Tikász Ábel Klauzál téri tiszteleteseket. Természetesen más felekezethez tartozók is mondtak igei áldást az emlékmű előtt, így például Aradi György orosházi evangélikus lelkész, vagy éppen egy olyan, apró vallási közösségnek, mint a svájci gyökerű és a protestantizmussal rokonszenvező Magyarországi Független Ókatolikus Egyháznak a püspöke, Juhász Gergely.
Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának evangélikus felekezetű főtitkára köszöntötte az egybegyűlteket
Fischl Vilmos evangélikus lelkipásztor, a MEÖT főtitkára köszöntőjében elmondta: – Ezen a napon nem csupán egy történelmi eseményre emlékezünk, hanem arra a lelki és szellemi megújulásra is, amely több mint ötszáz évvel ezelőtt új irányt adott az európai és a magyar keresztyénségnek. A reformáció fő üzenetei ma is érvényesek, így ez is: „Ecclesia semper reformanda est”, magyarul: Az egyháznak mindig meg kell újulnia!
És hogy mit jelent ez a XXI. században? Fischl Vilmos szerint mindenekelőtt azt, hogy újra és újra vissza kell találnunk hitünk forrásához, a Szentíráshoz, Isten Igéjéhez. – Az egyház – hangsúlyozta –, nem önmagáért van, nem hagyományai vagy intézményei önmagukban tartják életben, hanem Krisztus evangéliuma. Az egyház ereje sem a hatalmában rejlik, hanem a szolgálatában; ugyancsak nem a társadalmi befolyásában, hanem a hitelességében.
Utalt a XVI. századi reformáció egyik kulcsigéjére (Róm 1,17), miszerint „Az igaz ember pedig hitből fog élni.” – Olyan világban élünk, amelyet háborúk, világpolitikai feszültségek, társadalmi megosztottság, bizonytalanság, értékválság, az emberi kapcsolatok átalakulása jellemeznek. Így korunkban különösen szükség van a keresztyén egyházak hiteles tanúságtételére! Nem elegendő beszélni a békéről, a béke munkálóinak kell lennünk; nem elegendő hirdetnünk a szeretetet, a mindennapokban is meg kell élnünk azt – jegyezte meg a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának első embere. Leszögezte: a felekezeti különbségek ellenére is összeköt minket a Krisztusba vetett hit.
Mondandóját így foglalta össze: – A lutheri, kálvini reformáció felismerései minden nemzedék számára felteszik ugyanazt a kérdést, vagyis hogy képesek vagyunk-e Isten Igéjének fénylében megújulni, hitelesen élni a hitünket és felelősséget vállalni egymásért… Fontos, hogy a reformáció örökségét ne csupán őrizzük, hanem életünkkel tovább is adjuk!
A közös éneklés fokozta a testvéri együvé tartozás érzését a Reformáció parkjában. Rengeteg történelmi hitvalló énekünk közös
A köszöntőt követően az egybegyűltek a Fóti Baptista Fúvószenekar kíséretével közösen énekeltek jól ismert protestáns énekeket, majd Túrmezei Erzsébet evangélikus diakonissza egyik költeményét hallgatták meg.
A reformációi megemlékezés szónoka idén Nemes Pál, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka, a Zsinat presbiteri alelnöke volt. Az öt jelmondatban összefoglalt hitigazságokból indult ki hitvalló jellegű beszédében.
Nemes Pál, a Zsinat presbiteri alelnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a XXI. századi ember általában nem tud mit kezdeni az üdvösség fogalmával
A sola Scriptura (egyedül a Szentírás) kapcsán rávilágított arra, hogy ma sem kerülhetnek az egyházi hagyományok, az emberi vélemények, a kor szokásai Isten Igéje fölé: a Biblia mutatja meg számunkra Isten akaratát, szeretetét és az üdvösség útját. A sola Fide (egyedül hit által) vonatkozásában arra a kiiktathatatlan protestáns felismerésnek a megőrzésére intett, hogy az üdvösséget pusztán az Isten kegyelmét elfogadó hit révén nyerhetjük el, nem pedig az érdemeinkért, illetve hogy – amint a sola Gratia (egyedül kegyelem által) tanítja, az üdvösséget nem vásárolhatjuk meg, az az Isten ingyenes ajándéka, amit meg kell becsülni, alázattal át kell venni. Mindebben kulcsfontossága van Jézus Krisztusnak, az Isten és ember közötti egyedüli közbenjárónak, amint azt a solus Christus, az ötödik alapelv vési a hívők elméjébe és szívébe.
– A XVI. század egyik legfontosabb kérdése az volt, hogy miként nyerhetem el az üdvösségemet, a XXI. század embere azonban már fel sem tesz ilyen kérdéseket. Sokan már nem is tudják értelmezni az üdvösség fogalmát, egyesek szerint pedig több út is vezethet az üdvösséghez – hívta fel a figyelmet Nemes Pál.
Ennek kapcsán arra is kitért a református főgondnok, hogy ez a szemlélet nem csupán a túlvilágról szól, hanem a jelenről is. Amennyiben átadott életet élünk, rész szerint már ebben járhatunk, és ez teljesedik ki a földi életünk után. Majd hozzátette: – A reformáció újra hangsúlyossá tette az evangéliumot, a megváltás örömhírét, azt, hogy Isten kegyelemmel fordult az emberhez, és Jézus Krisztusban utat mutatott számára az új élet felé, amiben ott vannak a jócselekedetek is, mégpedig nem a kegyelem áraként, hanem a kegyelem gyümölcseként.
