Életeket megváltoztató, bizonyságtévő igehirdetésre bátorított Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke a XV. zsinati ciklus második ülésének nyitó áhítatán. A Magyarországi Református Egyház legfőbb döntéshozó testülete szerdán a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának tavaly felújított épületében ülésezik.
A jó hír, a Krisztustól tanultak terjesztésére buzdított Géresi Róbert április 21-én, szerdán a Zsinat nyitó áhítatán. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke az Apostolok Cselekedetei 4. része alapján a bizonyságtétel fontosságát és az evangélium elhallgatásának képtelenségét hangsúlyozta (ApCsel 4,13–20).
Géresi Róbert felidézte, milyen események vezetnek oda, hogy Pétert és Jánost a nagytanács elé állítják: előző nap Jézus Krisztus nevében meggyógyítanak egy sánta embert (3,6). Az eset híre elterjed a városban, és ez lehetőséget ad az apostoloknak az evangélium hirdetésére. Sokan érzik megszólítva magukat, terjed a megváltás híre – és erre persze a hatalom emberei is felfigyelnek. Rendbontásnak ítélve a tanítványok munkáját börtönbe vetik, és – ma úgynevezett – rögtönítélő bíróság elé citálják őket. Mivel nem találnak okot az elítélésükre, erőteljesen rájuk parancsolnak, hogy ne beszéljenek Jézusról.
A püspök rámutatott: a tanács tagjai nem a beteg gyógyulására koncentrálnak, a meggyógyított sem hirdeti fennhangon, hogy megszabadult betegségétől. A vádlók fő kérdése ez: milyen hatalommal, kinek a nevében tették a tanítványok azt, amit tettek. Egyedül a Názáreti Jézusról szóló bizonyságtétel elnémítása a céljuk.
Géresi Róbert szerint az igéből az elhallgattatás stratégiája rajzolódik ki: megfenyegetik, megrémítik Pétert és Jánost. Hozzátette: a bizonyságtévő keresztyén ember, közösség valamilyen formában mindig hasonló helyzetekben találja magát – az egyház történetének első évszázadai ékes bizonyítékai ennek az üldöztetésnek. Igaz ez a reformáció időszakára is, és az elmúlt évtizedek kommunista diktatúrája is erre törekedett. Ez utóbbi kapcsán a püspök felidézte saját élményeit: a rendszerváltáskor, 1989-ben, fiatal teológusként azt gondolta, ennek az üldöztetésnek már vége. Ugyanakkor – a püspök szerint – nála bölcsebb emberek óvatosabbak voltak, figyelmeztették: nem biztos, hogy ez így van. Géresi Róbert úgy fogalmazott, akkoriban néhány évig volt egy kegyelmi állapotnak tekinthető időszak, amikor megnyílt az örömhír lendületes terjesztésének lehetősége, de azóta is akadályok sokasága nehezíti az utat.
„...nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (20)
A püspök hangsúlyozta, Péterék világosan fogalmaznak a nagytanács előtt: „...nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (20)
– Ha fontos nekünk a Krisztus szeretete és oltalma, ha megtapasztaltuk a bűnbocsánat csodálatos valóságát, ha reménységünk van – a koronavírus-járvány alatt is –, hogy Isten többet ad nekünk a földi valóságtól, és hiszünk abban, hogy most is szólhatunk a Szentlélek erejével telve – akkor mi sem tehetjük meg, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk – tette világossá Géresi Róbert. Hozzátette: arra biztatja lelkésztársait, hogy tegyenek bizonyságot a rájuk bízottaknak, hogy igehirdetésük által „életükben történjen meg a változás: keljenek föl, és járjanak!”