A Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma augusztus végén Kolozsváron tartotta éves konferenciáját. A plenáris ülés előadásai és az azt követő kerekasztal-beszélgetés is az élő Ige éve témáját járták körül. De miért kell manapság Isten élő Igéjéről beszélnünk? Az egyházban a bibliaolvasás, mint a Szentírás használatának hagyományos formája, ma is élő gyakorlat. A Szentírás tartalma azonban korunkban sokak számára vált érdektelenné életértelmezési vagy életvezetési szempontból, sőt egyre több ember tud egyre kevesebbet róla.
Természetesen vannak, akik ezt a régi könyvet az európai műveltség alapműveként vagy esztétikai élvezetet nyújtó irodalmi alkotásként olvassák, ezzel azonban még nem értettük meg a lényegét. A Szentírás nem a múlt iránti emberi érdeklődésből, nem egykori emberek vallásos érzései alapján keletkezett, hanem hitbeli bizonyságtételből. Ekként is hagyományozták, hogy a jelent azzal formálják, amit a szentírók is hordozó erőként tapasztaltak meg saját életükben. A Biblia tehát Istenről és az ő tetteiről szóló bizonyságtétel kíván lenni. Ezt a hitbeli igényt ugyan el lehet utasítani, de nem lehet letagadni.
Az egyes bibliai iratok mindig olyan bizonyságtételt, üzenetet kívánnak közvetíteni, amely az olvasó, a hagyományozó hitét és életét nemcsak tükrözi, hanem formálja is. A Bibliát sokféleképpen olvashatjuk. Nyilván hasznos a történeti olvasata, hiszen ókori szöveggyűjtemény, amelynek megértéséhez szükségünk van vonatkozó ismeretekre. A mai írásmagyarázó azonban ne szégyellje munkája közben a jelenben megélt hitét. Tagadhatatlan az is, hogy a Bibliával elsődlegesen irodalmi műként találkozunk. Írott könyv formájában áll előttünk, de irodalmi szépsége nem öncél. Esztétikai élmény vagy a szórakoztatás nem lehet a bibliatanulmányozás elsődleges célja. Követendő cél az Istenre tekintő bibliaolvasás, hogy minél jobban megismerjük őt és önmagunkat. A Szentírás nélkül nem tudunk Istenről (sem önmagunkról) helyesen gondolkodni. Veszélybe kerülhetünk, ha „szentté avatott” saját gondolatainkat összekeverjük a Szentírás bizonyságtételével. Bibliaolvasásunk akkor éri el célját, ha az olvasottak értelmét Istennek a jelenre vonatkoztatott szavaként értelmezzük, és nem a múlt kijelentéseként ismételgetjük lélektelenül. Ha valaki ezzel a szent nyitottsággal figyel Isten Igéjére, az az emberlét olyan titkaiba nyer betekintést, amelyeket sem a tudomány, sem a filozófia nem tud felfedni. Mindezt felelősen és előítéletmentesen kell tennünk, megőrizve önazonosságunkat és a hit folyamatosságát. Ezért a Szentírás olvasásának alapvető közege mindig az egyház. A keresztyénség a kezdetektől fogva bibliaolvasó közösség volt, és az ma is. Olvasás és keresztyénség mindig termékeny kölcsönhatásban volt egymással, mert Isten élő Igéjének életváltoztató hatása nélkül nincs keresztyénség.
„A Biblia olyan, mint az előadásra szánt dráma, a zenekari megszólaltatásra írt zenemű. Nekünk kell az életünkkel megszólaltatnunk, mi vagyunk üzenetének illusztrációi.”
Nem léphetünk be rosszkor, nem szabad hamisan játszanunk. A legszebb bibliaértelmezés mindig az Istennel megélt életből, hétköznapi hűségeinkből fakad, miként a Szentírás szépsége és ereje is a közösségi olvasásban tárul fel igazán. Mindig a teljességre nézve, az ökumené és az előttünk járó hitbeli őseink közösségében tesszük ezt. A keresztyénség a hitt, a megélt és remélt tények foglalata. Hitünknek ez az átfogó igazságigénye kicsendül Jézus szavaiból: ő az út, az igazság és az élet. Ennek az igazságnak tehát arca van, a szemébe lehet nézni, néven lehet nevezni (Jn 14,6). Ha feladjuk ezt az igazságot, akkor nagy a veszély, hogy mindenféle ideológia szelében ide-oda hánykódunk (Ef 4,15).
Ha van (pedagógiai) feladatunk egyházainkban, a teológiai oktatásban, a valláspedagógiában, akkor az éppen az, hogy az egyre inkább közömbössé vagy multikulturálissá váló társadalmunkban miként tudjuk érvényesíteni Isten Igéjének elevenségét és mindent átfogó igazságát. A Lélek annak ígéri az élő Igét, aki feltétel nélkül kiszolgáltatja magát Istennek, életre-halálra.
A szerző a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiumának elnöke
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!