A mai Törökország területén fekvő, ókori Nikaia városában (ma İznik) hívta össze Nagy Konstantin ezerhétszáz éve, Kr. u. 325-ben – felismerve a vallási széthúzás politikai kockázatait – a keresztyén egyház püspökeit az első egyetemes zsinatra. A Római Birodalom császára, Hosius, Córdoba püspöke (aki I. Szilveszter pápa távollétében képviselte az egyházfőt) és a több száz – főleg keleti – egyházatya jelenlétében zajló tanácskozás közel két hónapig tartott.
A szinódus előzménye
Nagy Konstantin császár nevéhez fűződik a 313-ban kiadott milánói ediktum, amelyben egyebek mellett eltörölte a Krisztus-követőkre hitük gyakorlásáért kiszabott büntetéseket. A keresztyénség így az üldözések után nem csupán megtűrt vallás lett a Római Birodalomban, hanem egyre inkább központi eszmei tartópillérré vált. A niceai (görögül nikaiai) zsinat előzményének a hónapokkal hamarabb megtartott antiochiai szinódust tartják, amely a – szintén a császár által összehívott – 314. évi arles-i tanácskozással együtt a korai keresztyénség alapkérdéseit volt hivatott elrendezni.
Az első egyetemes zsinat
A niceai gyűlés a nézeteltérések tisztázása mellett számos egyházszervezeti kérdésben is határozott. Az egyházgyűlés központi kérdése Jézus személyének meghatározása, az Atyához viszonyított természete volt.
Az első niceai zsinat ábrázolása egy XVI. századi freskón
A két szembenálló álláspontot az akkor népszerű presbiter, Arius (akinek nevéből az arianizmus kifejezés származik) és vele szemben – sokakkal együtt – ankürai Markellosz és Alexandriai Athanasziosz képviselte. Az ariánus tanokat vallók szerint Krisztus nem egylényegű az Atyával, csupán hasonlatos hozzá. Arra hivatkozva kérdőjelezték meg isteni voltát, hogy Jézus Isten teremtménye, így nem lehet egyenrangú vele. A zsinat végül elsöprő többséggel az ariánusokkal szemben foglalt állást. Aláírták az Atyaisten és Fiúisten egylényegűségét (homoousios) deklaráló dokumentumot, és ezt a szót beemelték a hitvallásba, hogy jelezzék a Fiú és az Atya abszolút egyenlőségét, elfogadva ezzel a Szentháromság tanát is. Ariust kiközösítették, tanait elítélték. A döntés ellenére az ariánus tanok tovább éltek, időnként uralkodói támogatást is élveztek. II. Constantinus császár az ariánusok pártján állt, ami később tovább szította a konfliktusokat. Végül az ariánus keresztyénség a Nyugatrómai Birodalomban főleg a gótok és más germán népek körében terjedt el.
A másik lényeges eredményeként a húsvét időpontjáról való megegyezést tartjuk számon. A szinódus a legfontosabb egyházi ünnepet a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő első telihold utáni vasárnapra határozta meg. Továbbá számos egyházfegyelmi szabályt hoztak: a püspökök joghatóságát szabályozták, a klérus erkölcsi élete mellett az úgynevezett hitehagyottak (akik a Diocletianus-féle üldözések során tagadták meg hitüket) visszafogadása is napirendre került.
A tanácskozás hatása
Az első egyetemes zsinatot 381-ben egy második követte. A konstantinápolyi elfogadta és kiegészítette a niceai hitvallást, így alakult ki a nikaia-konstantinápolyi credo, amely a világ keresztyénségének egyik legfontosabb és legismertebb hitvallása a mai napig.
A niceai és az apostoli egyaránt fontos keresztyén hitvallások, de eredetükben, tartalmukban és hangsúlyaikban különböznek. Az apostoli hitvallás az őskeresztyén egyházban keletkezett (II–IV. század). Az első keresztyének keresztelési hitvallásain alapul, és főként a nyugati egyházban terjedt el, ideértve a mai római katolikus és protestáns felekezeteket is, míg a niceai hitvallást mind a keleti (ortodox), mind a nyugati (katolikus és protestáns) egyházak elfogadják. A kettő közül az apostoli a rövidebb, egyszerűbb, nem részletezi kifejezetten Krisztus istenségének természetét vagy a Szentháromságot. A két hitvallás néhány tanbeli különbségeként csak az apostoli hitvallás tartalmazza, hogy Krisztus „alászállt a poklokra”, ez a niceaiból hiányzik. Ugyanakkor a niceai hitvallás részletesebben foglalkozik a Szentlélek szerepével, a nyugati egyházban viszont hozzáadták a „Filioque” kitételt („aki az Atyától és a Fiútól származik”), ami a keleti és nyugati keresztyénség közötti viták egyik oka lett.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!
Egy betű is számít
A múlt hitvallásai olyan emlékek, amelyek arról beszélnek, hogy Krisztus egyháza milyen kihívásokkal szembesült az alatt a sok ezer év alatt, amíg a földön végezték azt a szolgálatot, amit az Úr rájuk bízott. A niceai hitvallást éppen 1700 éve fogadta el az egyház és tette lakmuszpapírrá minden kor keresztyénei számára.