Legutóbb fél évvel ezelőtt, a felújítási munkálatok közepén jártunk a dunaalmási református templomban. A történelmi jelentőségű épületet akkor még állványok vették körül, és bent is halomban állt a törmelék. November 7-én már megújult külső homlokzat, új padok, festett kazettás mennyezet fogadta a betérőket, akik megtöltötték a templom padjait a hálaadó istentiszteleten.
Az ünnepi esemény közös imával kezdődött, amelyet Farkas Gergely lelkipásztor, a dunántúli egyházkerület püspöki tanácsosa mondott el. A hálaadó istentiszteleten Steinbach József dunántúli püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke hirdette az Igét. A püspök hálát adott a részlegesen felújított dunaalmási templomért és a gyülekezetért. Prédikációjában kifejtette, hogy templomaink hirdetik a jelenlétünket, az evangéliumot. Jób könyvére (19,21–24) utalva feltette a kérdést, hogy közösségként hogyan vigasztalunk, meglátjuk és átéljük-e a másik szenvedését. Felhívta a figyelmet annak fontosságára, hogy gyülekezetként is fel kell tudnunk kiáltani Istenhez. – Szükségünk van a kegyességre a közösségeinkben is. Azért épülnek és újulnak meg templomok, hogy otthont adjanak Isten népének, ahol egybegyűlhetünk. Rádöbbenhetünk arra, milyen mértékben gyakoroljuk a könyörületet mások felé, miközben kikiálthatjuk egy szívvel a fájdalmunkat, ami az emberlétnek sokféle nyomorúságából fakad – hangsúlyozta a püspök.
Steinbach József figyelmeztetett az együttérzés szükségességére is. Kifejtette: bár nem tudjuk a másik fájdalmát teljes egészében átérezni, hordozni, de legalább segíteni, egymást bátorítani, azt igen. Isten Igéje is erre biztat bennünket. Kiemelte még, hogy a világban árad a könyörtelenség, de ahogy a dunaalmási templom megújulása is mutatja, van megoldás, mégpedig a könyörülő Istenünk. – Jób nemcsak a saját fájdalmára és a könyörtelenségre mutat rá, hanem a könyörülő Istenre is, aki előtt vagyunk. A mi élő Megváltónk legyőzte a halált, olyan problémákat old meg, amit az ember soha nem tudna – tette hozzá a Zsinat lelkészi elnöke.
Egymás iránti könyörületre biztatott igehirdetésében Steinbach József püspök
A dunántúli püspök hozzáfűzte még, hogy bár több statikai problémája is volt a templomnak, a dunaalmási gyülekezet mégsem adta fel – ebben is megmutatkozik Isten könyörgő, megtartó szeretete. Prédikációja végén egy igei felszólítást mondott a híveknek: – Bízzunk a könyörülő Istenben minden körülmények között! Jönnek próbatételek és szenvedések, egyéni, családi és gyülekezeti életünkben, de ne felejtsük el, hogy az Úréi vagyunk!
A református templom kórusa énekelt az ünnepi istentiszteleten
A dunaalmási gyülekezetet köszöntötte Sugár Tamás, a tatai egyházmegye lelkészi főjegyzője is. A tiszteletes felidézte korábbi látogatását a felújítási munkálatok kezdetén. Elmondta, hogy a statikai problémák helyreállítása komoly anyagi terhet rótt a gyülekezetre. A megtartó Istennek köszönhetően mégis összegyűlt több forrásból a szükséges összeg a tetőszerkezet kijavítására. Az egyházi és állami támogatás mellett sok helyi és környékbeli, illetve határon túli adomány is érkezett a dunaalmási egyházközségnek, így januártól folytatódhat az alapzat helyreállításával a templom teljes megújulása. Beszédét Pál kolosséiakhoz írt levelével zárta: „Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.” (Kol 2,7)
A dunaalmási presbitérium
A gyülekezet részéről Schönberger Klára lelkipásztor és Németh Józsefné gondnok is köszöntötte az ünnepi istentiszteletre összegyűlteket. Hálájukat és köszönetüket fejezték ki mindenkinek, aki segítette a felújítást, és a munkálatokat végző szakembereknek. A gyülekezet gondnoka elmondta, hogy már a dédszülei is ebbe a templomba jártak.
A templom új, festett kazettás mennyezete a gyülekezet összefogásával készült el
– Nemcsak a múlt emlékei vesznek körül, hanem azoknak a családtagoknak a hite és öröksége is, akik előttünk jártak ezen az úton. Különös érzés belegondolni abba, hogy most mi őrizzük azt, amit ők hagytak ránk. Ez nem csupán egy régi épület felújításának története, hanem egy értékes örökség megmentése. A hit, az összefogás és Isten gondviselő szeretetének szép példája. Templomunk megújulása arra emlékeztet minket, hogy az épület falainál sokkal többet őrzünk: a hitünket, a múltunkat, a családunk emlékeit, a közösségünket és az utánunk következő nemzedékek számára továbbadandó örökségünket – fogalmazott a gyülekezet gondnoka.
A kívülről is megújult református templom
A gondnoknő köszönetet mondott annak az elkötelezett közösségnek is, amelyik fáradhatatlanul dolgozott, szervezett, intézkedett, kereste a lehetőségeket, biztata a többieket, és a nehézségek idején sem veszítette el hitét és kitartását. Talán csak ők tudják igazán, mennyi munka, lemondás, aggodalom és imádság van a templom megújulása mögött – idézte fel Németh Józsefné a felújítás hónapjait.
Makai Tibor dunaalmási polgármester kiemelte a templom történelmi múltját és a református gyülekezet a helyi közösség életében játszott kiemelkedő szerepét. Ő is hangsúlyozta a helyi lakosok kiállását, részvételüket a felújításban és a templom körüli munkálatokban.
A százharminc éves dunaalmási református templom felújítására a széles körű összefogásnak köszönhetően az adományokból és támogatásokból 134 millió forint gyűlt össze. Megújult a tetőszerkezet, a födém és a külső homlokzat, kicserélték a nyílászárókat, és rendezték a csapadékvíz elvezetését is. Közösen alkottak új, festett kazettás mennyezet is. A kazettákat „örökbe lehetett fogadni”, így sokan személyesen is részesévé váltak ennek a munkának. A templom alapzatának helyreállítása a jövő év elején kezdődhet el, amire már összegyűlt a szükséges anyagi forrás.
A hálaadó istentiszteleten a zenei szolgálatot a Vadvirág Dalkör és a templom kórusa látta el. Az ünnepi esemény szeretetvendégséggel zárult.
Együtt épül templom és gyülekezet
Romos állapotában is gyönyörű, hát még, ha felújítják – hívták fel a figyelmet templomukra a dunaalmási református gyülekezet tagjai. Javában zajlik a felújítása, ami az épület rossz statikai állapota miatt elodázhatatlanná vált, emellett a tavaly ősszel levonult árvíz is súlyos károkat okozott benne. Azóta a gyülekezeti terem ad otthont a hitéleti alkalmaknak és az istentiszteleteknek. A templom nélküli közösségi életről és a felújításról beszélgettünk a helyiekkel.