Az evangélium magjai

2016-ban indult a lelkészek missziói képzése, amely a koronavírus-járvány miatt elhúzódott, és a napokban fejeződött be. Milyen tapasztalatokat szerzett?

Nehéz megmondani, mennyire voltunk eredményesek. Sokan közülük teljes mélységében megértették a tanításom lényegét, ennek fényében értékelik a saját helyzetüket és fognak változtatni. Nagyon okosak a magyar lelkészek, és azt gondolom, sikerült nekik átadnom, mennyire fontos az egyéni élet helyreállítása és a Biblia nagy története, amely magába foglalja az emberi lét teljességét. Remélem, mélyebb felelősség ébredt bennük felebarátaik iránt. Kellő kritikával illetik majd saját kultúrájukat, az európait, és bizakodom, hogy a prédikáláshoz, a lelkészi hivatáshoz is kaptak gyakorlati eszközöket.

De óvatos vagyok, mert a magyar helyzetet nem érthetem meg teljesen. Mit tennél, kérdezte például az egyik lelkészem, ha egyszer csak rájönnél, hogy a lelkésztársad jelentett rólad a kommunista kormánynak? Megrökönyödve néztem magam elé: nekem erre nincs válaszom. Egész életemben nem találkoztam ilyen helyzettel. Vagy legutóbb elmondta valaki, hogy a presbiterei nem hívő emberek. Hogyan pásztorolja a gyülekezetét, ha a vezetőknek csak hosszú nemzedékeken átívelő tradíciójuk van, de nincs élő hitük?

Kanadai vagyok, de a fél életemet Phoenixben töltöttem, az Egyesült Államokban. Csak tizenegy év után kezdtem megérteni, milyen is valójában az amerikai gondolkozás, mert bizony nagyon más, mint a kanadai. Szüntelenül emlékeztetem magam, hogy magokat ültetek, a saját tapasztalatomból merítek, amiről tudom, hogy az én helyzetemben működött, amikor az evangélium egy adott pillanatban formálta az egyházat. Bizakodom, hogy az örömhír magjai majd vizet, napfényt kapnak a magyar körülmények között.

Hazánkban a legnépszerűbb és legismertebb könyvei, egyben a lelkészkurzus kötelező olvasmányai a 2004-ben Craig G. Bartholomew professzorral közösen írt műve, A nagy történet, és a tíz ével később kiadott önálló munkája, a Keresztyén misszió ma. Hogyan születtek meg ezek a kötetek?

Mindkettő az egyetemen tanított kurzusaim eredménye. A nagy történetet a biológia, politikatudomány, szociológia és pszichológia szakos hallgatóimnak írtam, hogy megismertessem velük a Biblia tanításait, és így keresztyén alapozást kapjon az életük. Az egyház első teológusához, Iréneuszhoz hasonlóan meggyőződésem, hogy a keresztyén hit magának az életnek a története, a Biblia pedig az Isten tevékenységéről szóló beszámoló, amely értelmet ad az életünknek, és megalapozza cselekedeteinket.

A másik, a Keresztyén misszió ma, lelkipásztori, gyülekezetalapítói munkám tapasztalataira épül, és szintén egyetemi felkérés áll mögötte. Az egyetemi bevezető kurzusok egyike a missziológia témakörét dolgozta fel, és a tananyag összeállítását, tanítását rám bízták. Sokat küszködtem, mert nem voltak használható modellek előttem, amelyek segítettek volna olyan missziológiai kurzus felépítésében, amelynek van mondanivalója a ma embere számára és ennek a tudományágnak a különböző irányzatait egységesen szemlélik.

Kiknek a művei hatottak leginkább a gondolkodására?

Mindenképpen Lesslie Newbigint említem legelőször, a doktori disszertációmat is az ő missziós ekkleziológiájából írtam. Teológiámat és hitemet Johan Herman Bavinck holland missziológus és a kanadai származású Harvie Conn professzor alapozták meg. A missziológia irodalmában egyszerűen megkerülhetetlen David J. Bosch Paradigmaváltások a misszió teológiájában című munkája, amelyről ma már tudjuk, hogy megjelenését követően megváltoztatta az egész tudományágat. 1989-ben tanítottam először a témában, és a már említett kínlódásom kellős közepén bukkantam Bosch könyvére, amely csak néhány nappal korábban került az olvasók kezébe. Kétszer is figyelmesen elolvastam, amikor a kurzusomra készültem. Közel húsz évvel később pedig könyvesboltokba kerülhetett saját könyvem, amely a téma feldolgozásának rövidebb és népszerűbb változata.

A phoenixi Missziói Képzés Központ igazgatója, amelynek létrejötte sokéves munka eredménye.

2012-ben a Trinity Western Egyetemen tanítottam, és meg voltam róla győződve, hogy nyugdíjas állást találtam. Váratlanul azonban meghívtak az Arizona államban található Phoenixbe teológiatanárnak. Észak-Amerikában a lelkészképzés sok problémával küzd, az akut pénzügyi válság mellett jellemző a diákhiány, és a tanított teológiával sincsenek megelégedve. A missziológiával foglalkozó leghíresebb gondolkodók tollából született tanulmányokban a szerzők megállapították, hogy a nyugati teológiai oktatást a felvilágosodás formálta, amely pusztán a lelkészek eszét edzette, de nem adott nekik lehetőséget a lelki fejlődésre, nem támogatta gyakorlati készségek megszerzését.

Közel húsz lelkésztársammal a lelkipásztori teológia missziós alapon történő megújításáról döntöttünk. Ez a fajta megközelítés gazdag forrást kínál a minket körülvevő kultúra égető kérdéseinek megválaszolására. A missziós teológia tehát komolyan veszi az egyház részvételét Isten küldetésében. Erre épül a Missziói Képzés Központ (Missional Training Center), amely mára teljes körű partnerséget élvez a St. Louis-i Covenant Theological Seminaryvel, és MA szintű diplomát ad missziós teológiából.

Az oktatás magját az evangélium adja, vagyis Jézus Krisztus örömüzenete. A maghoz tartozik az a bibliai történet, amely Jézus uralkodásának és visszajövetelének jó hírét mondja el. A visszatérés a történelem vége is lesz egyben, de el is vezet bennünket a kezdetekhez, hiszen a vég a kezdeti állapot helyreállítása. Minket tehát az evangélium ebbe a nagy történetbe helyez bele, amelyben Istentől kapunk identitást, szerepet, feladatot. A mag további része a misszió, ugyanis a keresztyének új emberként jelennek meg világban, a világ érdekében. Vagyis a történet lényege és nagy kérdése, vajon az új életük be tudja-e vonni a világot ebbe a nagy történetbe, hogy szabadulást adjon a kultúrákban jelen lévő bálványok fogságából.

Tehát négyrétegű magról beszélünk, amelynek részei az evangélium, a bibliai történet, a misszió és a misszió találkozása a kultúrával. Ez formálja a különböző diszciplínák – bibliatanulmányok, rendszeres és történeti teológia, egyháztörténet, etika, ökumenikus tanulmányok, pasztorális teológia – tartalmát, az elméleti teológia – bibliatanulmányok, rendszeres teológia, egyháztörténet – és a gyakorlati teológia közötti tantervi felosztást, célját, egységét és módszertanát.

Dani Eszter lelkész, aki korábban a diákom volt, 2015- ben keresett meg, hogy össze tudnám-e foglalni egy hároméves kurzusban, hogyan változtattam meg a lelkészképzés tananyagát. Eszternek sikerült angolul beszélő lelkészeket toboroznia, akikkel először missziói ekkleziológiai lelkésztovábbképzést tartottunk, majd 2016-ban hároméves együttműködést indítottunk a Missziói Képzés Központ és a Zsinati Missziói Iroda között.

A Bosch és Newbigin által megfogalmazott missziológiát fejlesztette tovább a missziói egyházról kialakított teológiájában. Miben különbözik az öné az említett szerzőkétől?

Mindenképpen hangsúlyoznom kell, hogy a látásom történetiségét tekintve református, kálvinista és evangelikál. Az evangelikál szónak az Egyesült Államokban ma már rossz a felhangja, ezért inkább csak globális evangelikál értelemben használom. Teológiámat a holland neokálvinizmus formálta, Abraham Kuyper, Herman Bavinck. 1995-ben negyven vezető neokálvinista gondolkodó találkozott Lesslie Newbiginnel a John R. W. Stott által alapított West Yorkshire School of Christian Studies egyik konferenciáján, ahol oktatáspolitikáról, gazdaságról, kultúráról cseréltünk eszmét. Hosszú beszélgetéseink alatt jöttem rá, hogy én inkább vagyok neokálvinista, mint Newbigin, mégis sokkal közelebb állok Newbiginhez, mint Boschhoz.

Sok szempontból, azt gondolom, felfrissítettem és kiegészítettem a tanításukat, hiszen elkerülhetetlen volt a misszió történetének újraértékelése, a misszió jelenlegi kihívásainak, feladatainak megfogalmazása. A könyvemben mélyrehatóan foglalkozom olyan témákkal, amelyekkel ők nem. Ilyen például a pünkösdi kérdés vagy a városi misszió, amely meghódítandó terület.

Korunk egyik sokat használt szava a kontextualizáció, amely a missziológiának is az egyik legvitatottabb, ám felettébb aktuális témája. Egyszerűen fogalmazva, a kontextualizációt arra a folyamatra használjunk, amelynek célja, hogy az evangéliumot és az egyházat a lehető legotthonosabbá tegyük egy adott kulturális környezetben. Newbigin azonban óvatosságra int, hiszen, mint mondja, elveszíthetjük közben magát az evangéliumot.

A kontextualizációnak olyan formája fogadható csak el, amely a világon bárhol hűséges a Bibliához, és mentes az etnocentrizmustól és a relativizmustól, valamint a szinkretizmustól, releváns, mégis elutasítja a transzkulturális teológia elképzeléseit. A kontextualizáció teszi lehetővé az evangélium lefordítását az adott kultúrára. Ha olyan evangéliumot közvetítünk, amely nem tud kapcsolódni a jelen valóságához, akkor azt nem fogják jó hírként fogadni az adott korban. Vancouverben, ahol élek, rengeteg fiatal életét tette tönkre a modern technika, a közösségi média. Ha nem tudjuk őket megszólítani 21. századi, elkeserítő helyzetükben, akkor nem tudjuk elmondani nekik az evangéliumot.

Newbigin nem kedvelte a kontextualizáció szót, de vallotta, hogy maga az elv élet-halál kérdése. Ő inkább a misszionáriusok és egy másik kultúra találkozásaként fogalmazta ezt meg. A misszionárius igent mond mindenre, ami a teremtés elemeiből jó, és nemet mindarra, amit a bálványimádás alakított ki.

Az evangélium központi örömüzenete a bűnből való szabadulás Krisztus keresztje által. Mégis egyre kevesebbet beszélünk a bűnről.

A bálványimádás is a bűn egy formája. Az egyház tagjai megkülönböztethetők, megmutatják az emberiség többi részének, hogy miről is szólhatna valójában az emberi lét. A keresztyén ember beteljesedett életet élhet, mert véghez viheti, amire teremtetett. Ez az állapot soha nem lehet a bálványok imádásának eredménye. A bálványimádás tetten érhető korunkban a technicizmusban, a rasszizmusban, a politikai ideológiákban, a nacionalizmusban, a fogyasztói társadalomban és így tovább. A technika, a faj, a nemzet a teremtett világ elemeiként jó dolgok, ám az ember kiragad ezek közül egyet, és abszolútummá avatja, általában azzal az elképzeléssel, hogy az majd jobbá teszi az életet – vagyis elhisszük, hogy egy bizonyos dolog megelégíthet.

Az evangélium nemcsak nemet mond a bálványokra, hanem visszaállít bennünket a teremtés áldásaiba. Életbevágó, hogy a lelkészeink ezt az üzenetet közvetíteni tudják. Érdekes eset történt meg egy közismert gyülekezetet vezető lelkésszel. Hajat vágatni ment, és kiderült, hogy történetesen egy homoszexuális férfifodrász székébe ült le, aki tudta, hogy a lelkész ellenzi az életgyakorlatát, mert nem biblikus. A nehezen induló beszélgetést a lelkész azzal mentette meg, hogy megkérdezte, milyen világban élne szívesen. A fodrász egy pillanatra hátrahőkölt, annyira meglepődött, majd így válaszolt: igazságos világban, ahol az emberek tisztelik egymást, a gyerekeket és a nőket nem zaklatják, az emberek nem éheznek, nincs háború, és gondot viselnek a környezetre. „Erről szól a keresztyén hit” – válaszolta a lelkész. A férfi a döbbenettől meg sem tudott szólalni, majd a lelkész elmagyarázta, hogy Isten ilyen világot teremtett, amelyet a mi ellene lázadásunk tett tönkre. A Biblia a választott nép történetével beszéli el, hogyan állítja helyre Isten ezt a világot, és végül Jézus Krisztus keresztjével a probléma lényegét oldja meg. „Amikor egy napon visszatér, pont olyan világot teremt majd, amelyet keresel” – tette hozzá. A férfi hazament a párjához, és rávette, hogy vasárnap menjenek el a templomba. Az élettársa persze teljesen bolondnak nézte. De a fodrász azt mondta: nem bolondultam meg, ma jó hírt hallottam. Ezután rendszeresen megjelent a gyülekezetben, és eljött az ideje annak is, amikor szembe kellett néznie a Biblia szexualitásról szóló tanításával. A lelkész tehát remekül tudta bemutatni az evangéliumot.

Meggyőzhetjük-e a posztkolonialista, posztmodern gondolkozást arról, hogy mi az evangéliummal az igazságot mondjuk?

Csak akkor lehet meggyőzni a kívülállókat, ha egy közösség, amelyik hiszi ezt az igazságot, meg is testesíti azt. A keresztet a feltámadás követte, és Krisztus feltámadásával új élet érkezett a világba a Lélek által. Ez csak akkor látható, ha van egyház, amelyben testet ölt. Ez a válasz a modern és a posztmodern világban is.

Mi nem vagyunk képesek meggyőzni senkit, csak a Lélek tudja ezt megtenni. A válasz nem apologetikus, bár hiszem, hogy ennek is van helye. Magyarországon a református egyháznak hosszú története és megannyi tradíciója van, ami egyszerre előny és hátrány, teher és áldás, hiszen az emberek számontartják a múltat. De a személyes kapcsolatok szintjét nézve vajon látnak-e olyanokat, akiknek hit által megváltozott az élete? Férjeket, akik szeretik a feleségüket, feleségeket, akik tisztelik a férjüket, törődnek a gyerekeikkel, szabadok a közösségi média bálványától? Sokszor az alázat és a szeretet győzi le a kételkedést és a gyötrő kérdéseket.

Emlékszem, Tokióban egy csoportnak beszéltem a missziós egyházról, a jó hír megtestesítőjéről. Egyszer csak egy férfi állt fel a leghátsó sorban, és rettenetesen hosszú magyarázatba kezdett japánul. Nem értettem, de a tolmácsom megnyugtatott, ne aggódjak, az egész összefoglalható egyetlen rövid kérdésben: „Hogyan mondhatja mindezt az evangéliumról, ismerve az egyház történelmét?” Első természetes lendületemben siettem volna megvédeni az evangéliumot, de végül csak ennyit mondtam: „Bocsásson meg nekünk, mert egyházként gyakran eltévedünk, sokszor nem élünk az evangéliumhoz méltó módon. Őszintén sajnálom, hogy szégyent hoztunk Krisztusra, magam is többször kudarcot vallottam. De Krisztus nem hagy cserben, őrá tekintsen.” Úgy éreztem, vereséget szenvedtem. Három héttel később hallottam, hogy a férfi megkeresztelkedett. Kiderült, a tokiói egyetem híres professzora, és néhány éve már figyelte a keresztyének életét, majd eljött, hogy meghallgassa az előadásomat. Azt mondta, ha próbálom mentegetni az egyház történelmét, elment volna, de abból a néhány mondatból megérezte az evangélium erejét, és neki ez bizonyíték volt.

Newbigintől megtanultam, hogy a misszió Istené. Az Isten Lelke kelti életre Krisztus evangéliumát. Ez az ő dolga. Isten nem azt fogja megkérdezni tőlem, hogy megoldottam-e a kanadai egyház minden problémáját, csak azt, hogy az én helyzetemben, a saját területemen hűséges voltam-e.